Mint azt Szanyi István, a KWS Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója az Agro Naplónak elmondta, a klímaváltozás hatásait és az elmúlt évek hektikus időjárását érezve egyre több termelő keresi azokat a vetésforgóba illeszthető alternatívákat, amelyek jobban bírják a szélsőségeket. Ily módon egyre nagyobb az érdeklődés a napraforgó iránt is, hiszen az a nyári kultúrák között még mindig jobban bírja a csapadékszegényebb nyarat és a hőségnapokat. Nem csoda, hogy vetésterülete már tavaly a történelmi csúcsok közelében volt, miközben a kukorica az elmúlt évek nagy vesztese lett.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy nincsenek csodák, a napraforgó is egy növény. Ha egy tenyészidőszak során nem esik csak 10-20-30 milliméter csapadék és közben nagy a forróság, azzal ez a kultúra is nehezen boldogul. Tény, hogy jobban bírja, de nem kaktusz
– emelte ki a szakember, majd hozzátette: elképzelhető, hogy a jövőben a napraforgó 2-3 évente visszakerül majd a vetésforgóba, ahogy ez Romániában és Bulgáriában már most is így történik, a magyarországi vetésterület pedig meglátása szerint 7-800 ezer hektár körül stabilizálódhat.
Szanyi István lapunknak arról is beszélt, hogy a rendezvényen is bemutatott nemesítési munka során az aszálytűrés javítása csak az egyik szempont, a termésbiztonság javítását és a betegségekkel szembeni rezisztenciát ugyanúgy központi kérdésként kezelik a szakemberek. Magyarországon ugyanis már a korábbi években és idén is nagy problémát okozott a peronoszpóra, különösen azért, mert ahol a napraforgó sokszor kel vissza maga után, ott új rasszok is megjelenhetnek. Egy másik fő betegség pedig a szádor, amely főként a Fekete-tenger környékén, Romániában és Bulgáriában okoz komoly problémákat. Mivel az ezek elleni védekezés igénye egyre nő, a növényt érintő betegségekkel szembeni rezisztencia jelenti a napraforgó-nemesítés egyik legfontosabb irányvonalát.
A szakember elmondása szerint a másik fő irányt a herbicidtoleráns változatok jelentik. Ennek kapcsán a Nemesítő Állomás szakemberei a rendezvényen külön ki is emelték azt a helyzetet, amikor a termelők kalászosok után vetik a napraforgót, majd meglepetten tapasztalják, hogy a tányérok helyén nagy bunkók alakulnak ki, vagy a növények erősen sárgulnak, nem fejlődnek megfelelően. Ahogy Szanyi István rámutatott, ez akkor fordulhat elő, ha magát a napraforgót közvetlenül ugyan nem kezelik, a korábban a területen használt szulfonilurea hatóanyagú kalászos gyomirtók maradványait a napraforgó mégis felveszi a talajból.
Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében mi már a kiválasztás és a nemesítés során teszteljük, hogy a napraforgóink hogyan bírják a növényvédő szerek dupla dózisát vagy a keresztkezeléseket. Bár az ilyen esetek első ránézésre kezelési hibának tűnhetnek, a talajban maradó hatóanyagok miatt mégis fontos vizsgálni ezeket a hatásokat, hogy a hibridek ellenálló képességéről valós képet kapjunk
– emelte ki a szakember.
Szanyi István lapunknak arra is kitért, hogy a szakértők egyre inkább a heterogén vetésszerkezetben látják a jövőt, a változatos növényösszetétel ugyanis nemcsak a fenntarthatóságot és a biodiverzitást erősíti, hanem hosszabb távon a termésbiztonsághoz és a gazdasági eredményekhez is hozzájárul. Sokaktól azonban még mindig azt hallják, hogy egy-két növényre építik az egész vetésszerkezetüket.
Lehet ennek ellenállni, de a támogatási rendszerek is egyre inkább ebbe az irányba mutatnak, így előbb-utóbb alkalmazkodni kell. Ha valaki életben akar maradni, akkor a rulett-teremben nem lehet mindig a zöld nullára tenni – nagyon kecsegtető, hogyha bejön, de általában nem jön be. Szóval én azt mondom, hogy itt még sok tanulni valónk van: meg kell nézni, hogy melyik növényeknek van piaca és szétosztani a termesztési kockázatot közöttük, mert enélkül nem fog menni. Az, hogy nagyon szűk marad a vetésforgónk, az biztos, hogy nem marad járható út.
Mi történik a kulisszák mögött?
A termesztési kérdések tárgyalása mellett a rendezvény látogatói a Kozármislenyben található európai napraforgó-nemesítési központ műhelytitkaiba is betekintést nyerhettek, melyről Makkai Gergő kísérletvezető beszélt lapunknak. Mint mondta, a kísérleti hibrid vetőmagok előkészítése január közepén kezdődik, ami a nemesítőktől és a termékmenedzserektől kapott instrukciók alapján zajlik. A kísérleti vetőmagok egyrészt az előző évi európai vetőmag-előállításokból, másrészt a dél- és közép-amerikai téli tenyészkertekből érkeznek hozzájuk.
Mivel a kozármislenyi telephely az egész napraforgó-nemesítés központja, így logisztikai szerepet is betöltenek. Ez azt jelenti, hogy távolabbi kísérleti helyszínekre is kiszerelnek vetőmagot és postázzák. A teljesség igénye nélkül ilyen külföldi helyszínek például Ukrajna, Bulgária, Románia, Moldova, Szerbia, Spanyolország és Franciaország is.
A vetőmag-előkészítés során a szükséges anyagot először tisztítjuk (levegős tisztítóval, majd ha szükséges, manuálisan is), ezután fungiciddel csávázzuk, majd a vetőtasakokba szétosztjuk. A vetőtasakokra előtte rányomtatjuk a megfelelő információkat, azonosítókat, ami a benne lévő hibrid pontos beazonosítását teszi lehetővé. A kiszámolt vetőtasakokat ezután vetéshelyszín és sorszám alapján rendezzük. Ezt két lehetőség követi: vagy a korábban említett módon postázzuk őket, vagy a saját helyszíneinkre, egy vetési térkép alapján fűzzük fel őket vetőpálcákra. A sok helyszín, a hibridek száma, valamint a vetésig rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a február–április időszaka nálunk nagyüzemnek számít, ezért ilyenkor két műszakban dolgozunk és diák/nyugdíjas ideiglenes munkavállalókkal erősítjük a csapatot.
Makkai Gergő lapunknak arról is beszélt, hogy a kísérleti magok szétosztására magszámláló gépeket használnak, amelyből két típus áll rendelkezésre a kozármislenyi telephelyen. A vibrációs magszámláló használatakor a gép számítógépébe betáplálják, hogy melyik vetőtasakba hány kaszat kerüljön, attól függően, hogy az adott anyagot hány helyszínen szeretnék a nemesítők tesztelni. Ezután a vetőtasakokat egy forgóasztalra csíptetik, majd a gép elindítását követően a gép vibrációs mozgással elkezdi megtölteni a tasakokat. A lehulló magokat két érzékelő szenzor számolja, majd ha eléri a korábban betáplált értéket, a számolás megáll, a forgóasztal fordul egyet, és automatikusan elkezdi megtölteni a következő tasakot.
A másik fontos gép a Balkema fényérzékelős magszámláló, amelynek fő részei egy fénykibocsátó asztal és egy kamera. Ennek használatakor a magokat egy átlátszó tálcára szórják, majd a tálcát gépre helyezik. A zöld gomb megnyomását követően a gép erős fénnyel átvilágítja a tálcát, a kamera pedig fényképet készít. A fotón a gép megszámolja a magok által vetett árnyékot, így mondja meg, hány kaszat van a tálcában. Mint a szakember rámutatott, a pontosság kedvéért fontos, hogy a magok a tálcán ne legyenek túlságosan átfedésben egymással.
Makkai Gergőtől azt is megtudtuk, hogy a vetést saját helyszíneiken négysoros Wintersteiger Dynamic Disc vetőgépekkel végzik. Ez egy precíziós gép, melyen a számítógép segítségével pontosan be tudják állítani a napraforgó parcelláik hosszát, valamint a köztük lévő utak szélességét. A gép mind a négy vetőeleme érzékelőkkel rendelkezik, amik a számítógépre továbbítják a soronként kivetett magok pontos számát.
A korábban előkészített vetőtasakok tartalmát a hátul ülő kolléga a gép központi elosztójába tölti, ami négy sorra szétosztja a vetőmagokat. A parcellák hossza a mi kísérleteinkben 7 m, a szélessége 3 m, tehát a hibrideket 21 négyzetméteren teszteljük, általában 10 helyszínen
– magyarázta a szakértő, majd hozzátette: a szülővonalak szaporítása a tenyészkertben történik, aminek az előkészítése néhány dologban eltér a teszthibrid vetőmagok előkészítésétől.
A tenyészkertünkben a szülővonalaink vetőmagját soronként készítjük elő, amik rövidebbek, mint a teljesítménykísérleteink parcellái (4 m), így kevesebb kaszat kerül egy vetőtasakba. A vetőgépen ilyenkor két kolléga ül, mivel a 4 sorba négy különböző tasak tartalmát kell tölteni.
Fentiek alapján jól látszik, hogy a napraforgó sok mindent kibír, de csodákra ő sem képes.
Ha a gazdálkodó a jövőben is biztos termést és stabil jövedelmet szeretne, akkor a változatos vetésszerkezet, a rezisztens hibridek és a körültekintő gazdálkodás együtt lesznek a kulcs – és ebben kiemelt szerep jut a kozármislenyi nemesítőállomásnak is, ahol nap mint nap azon dolgoznak, hogy a termelők a lehető legjobb eszközökkel vehessék fel a harcot a klíma és a kórokozók kihívásaival szemben.
Fotók: KWS, Agro Napló
(x)
