A közeljövőben a nedvességről, az aszályról még nagyon sokat fogunk hallani és beszélni. Egy kicsit még szokatlan, hogy ilyen kevés csapadék hulljon sok helyütt, mint az idén is, és egyre csak azt halljuk, hogy rekord és megint rekord. Természetesen vannak olyan régiók, ahol elég csapadék hullott, de sajnos ez a kisebbik része az országnak.
Minden csepp vizet a talajban kellene tartani. Ki miként teszi ezt, az a saját technológiájának a kialakításával történik. Jelenleg azt látjuk, hogy sokan keresik a kiutat és találkozunk olyan képekkel is, ahol akár szomszédos parcellákon egymás mellett áll a szántás és a no-till. Erősen kontrasztos képekkel találkozunk a vetőterületeken.
Akik elkötelezték magukat egyik vagy másik irányvonal mellett, sokan nagyon hangosan bizonygatják az igazukat. A tényleges igazság pedig majd néhány év múlva derül csak ki. Mert mitől lenne valaki no-tiller, ha a talajai tavaly még szántva voltak? Az igaz, hogy nagyon sok dolog fejben dől el!
A tudósok, egyetemi tanárok szerint a talajok világviszonylatban nagyon leromlott állapotban vannak! Ennek az állapotnak nem a mostani gazdálkodóréteg az okozója – mi csak tovább visszük nagyon sok esetben azokat a rossz berögződéseket, amit több tíz évvel ezelőtt úgy gondoltak, hogy forradalom, és jó lesz mindenkinek. A mezőgazdaság iparosodásánál csúszott el valami, amit ma már nem lehet ugyanarra az állapotra egyből visszacsavarni, ellenben el lehet kezdeni a talajokkal intenzívebben foglalkozni, megismerni, és úgy javítani az állapotukon, hogy a termelő gazdaságosan tudja működtetni vállalkozását.
Lehetünk ideologisták, és akarhatjuk a legjobbat a Földnek, de ha ezáltal a vállalkozás csődbe jut, akkor lesz majd egy „szomszéd”, aki átveszi a földeket, és minden megy úgy tovább, mint előtte.
Mégis mit lehet tenni, milyen utak léteznek?
Akár Európa peremvidékein, vannak rá példák, hogy mit és hogyan lehet, kell csinálni ahhoz, hogy minél több nedvesség legyen a talajban.
Első és legfontosabb, hogy a felszín borítva legyen. Itt nemcsak a nyári borítottságra kell gondolni, hanem a télire is. A közhiedelemmel ellentétben a vetőföld nem akkor pihen, amikor csupasz és fel van szántva!
De vissza az aratás utánra. Aki olyan asztallal arat, amelyik csak lefésüli a kalászokat, ott első körben nem sok tennivaló van. Azonban a hagyományos asztallal alacsony tarlót vágunk, az asztalok szélessége jóval nagyobb, mint 20 évvel ezelőtt, a szalmaterítés így még nehezebb. Az első menet azonnal a kombájn mögött a szalmát rendezni: teríteni, a kihullott magokat kirázni a szalma közül, hogy mielőbb csírázásba induljanak. A kihullott magok, és főleg a gyommagok nagy része, ha mélyre kerülnek, akkor alvó állapotba kerülve nagyon sokáig megmarad a csíraképességük, és így egyre csak növeljük a „génbankot”.
Az ultrasekély tarlóhántással minimális energiabefektetéssel elérjük azt, hogy a felszínből minimális mennyiségű nedvesség távozzon, alacsonyabb legyen a hőmérséklete, ami a talajéletnek kedvez. Az egyenletesen terített szalma világos, így visszaveri a napsugarakat, a sötét felszín elnyeli és felmelegszik.
Az árvakelést ugyancsak sekélyen termináljuk, így még kevesebb nedvességet veszítünk, mert az árvakelés nem egyenlő a takarónövény-termesztéssel!
Sokan abba a hibába esünk, hogy az esetleges talajegyenlőtlenségeket már a tarlóhántásnál el szeretnénk egyengetni. Természetesen, ahol van elég csapadék, nem gond, de ahol nincs, ott minden csepp nedvességre vigyázni kell. A felesleges mély talajbolygatás vízveszteséggel, extrém kopással (munkaeszköz, traktor) jár, ami csak a költségeket növeli, és a gazdaságosságot csökkenti.
A víztakarékos növénytermesztés egyik megoldásaként, nagyon sokan a no-tillt gondolják. Van is igazság benne, ugyanis minél kevesebbet, vagy egyáltalán nem bolygatva a földet, minimális a nedvességveszteség! Azonban arra is kell gondolni, hogy miként fognak a tápanyagok lejutni a mélybe, annak tudatában, hogy azért nincs talajművelés, mert kevés a csapadék!
Első néhány évben minimális, vagy egyáltalán nem észrevehető a terméscsökkenés, mert elég tápanyag van felhalmozódva a talaj mélyebb rétegeiben, amit a csökkentett intenzitásnak köszönhetően a talajélet feltár, de előbb-utóbb ez ki fog fogyni.
Egy másik elem a talaj tömörödése. Bármit csinálunk a föld tömörödik, viccesen fogalmazva, húzza lefelé a gravitáció. Bárminemű géppel rámegyünk, van még csapadék is, mind tömöríti a talajt. Esetleg van egy régebbről áthúzódó tömör réteg, ezt a növények gyökerei nem, vagy minimálisan tudják visszalazítani.
Ezt csak vassal lehet elvégezni, és nagyon fontos, hogy optimális talajállapot mellett tegyük! A lazítással egy menetben a felszínegyengetést és a tápanyag-utánpótlást is érdemes elvégezni.
A Terrano vagy Tiger család gépeit mind fel lehet szerelni kijuttató rendszerrel, így ez nem okoz gondot a Horsch technikát, technológiát választók körében.
Azon termelők, ahol a tavaszi kapásnövények kikerülnek a vetésforgóból, nagyon oda kell figyelni a különböző gyomok, gyomirtó szerekkel szembeni rezisztenciára való kialakulására. Itt jön majd szóba a permetező is, milyen a szórókeret-vezérlés, mekkora az a lémennyiség, ami a fúvókát elhagyva a növényre érkezik, és mekkora a veszteség (erről majd a következő lapszámban fogunk tudni olvasni).
A szűkített vetésforgónál nagyon fontos, hogy a kihullott magokat, gyommagokat ki tudjuk keleszteni, és ezt csakis úgy lehet, ha sekélyen keverjük a földdel, illetve takarást adunk a felszínnek.
Azt is tapasztaltuk, hogy az ultrasekély (késhenger – gereblye) talajművelés és a sekély-(rövidtárcsa) művelés között is milyen óriási különbség van. A talaj egyenletes borítottsága által jóval alacsonyabb a hőmérséklet az ultrasekélynél, mint ott, ahol a tárcsa intenzívebben kevert.
Ezután azt gondolnánk, hogy ha csapadék jön, akkor a mélyebben művelt jobban beissza azt, a tapasztalat az, hogy lehet, hogy beitta, de el is tűnt, mert egy eső után az ultrasekélynél nedves a talaj, a sekélyműveltnél majdnem olyan por, mint eső előtt!
A kalászosok no-till vetése relatív egyszerűbb, azonban itt is nagyon oda kell figyelni a beállításokra. Nagyon hamar a jóakarattal különböző nyomásokat túl lehet tolni. Hasonló, mint a kukoricánál, ott kell lenni és folyton ellenőrizni, pl. a magárok bezáródását.
A kalászosoknál a szármaradvány tud gondot okozni, azonban az Avatar vetőgépet fel lehet szerelni sávtisztítóval is, így a vetőtárcsa nem nyomja a vetőbarázdába az előző növénytől maradt mulcsot, így elkerülhető a hairpinning hatás.
Egy másik dolog, amit meg kell tanulni, hogy a no-till vetés kevésbé hasonlít a Formula–1-re. Itt a sebességek jóval alacsonyabbak, de őszi időben mégis kevesebbet töltünk el a vetőföldön!
A közeljövőben a termelőknek a klíma hatására, és ezt kiegészítve az EU-s politika hatásával egyre többet kell tanulniuk, adaptálódni a változáshoz, egyre kevesebb hibát szabad véteni – mert a természet nem biztos, hogy a hibákat év végére megoldja.
Összegezve, érdekes idők előtt állunk, a mezőgazdaság változása a jövőben valószínű nagyobb lesz, mint az elmúlt 50–70 évben!
Mindezek mellett jó lenne, ha jutna még arra energia, hogy minden termelő minden parcellája mellé egy őshonos csemetét ültessen, mert később ennek az árnyékában megpihenni még jó lehet!
Szász Zoltán +36-30/743-0302, Horsch, Facebook, YouTube
(x)
