Bár még csak április közepét írunk, országszerte feltűnően sok cserebogárral találkozhatunk. A jelenség hátterében nem rendkívüli esemény, hanem a rovarok természetes életciklusa áll.

A cserebogarak gradációs ciklusban vannak, úgy szaporodnak, hogy minden negyedik évben magasabb a populáció nagysága és ez ismétlődik ciklikusan. Az idei éppen egy olyan év, amik magas a populáció

- magyarázta Ábrahám Levente, entomológus, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója.

Fontos időszak közeleg Magyarországon: nem árt résen lennie a termelőknek

Közeleg az erdészeti támogatási kérelem beadási időszaka, ezekre kell odafigyelnie az érintetteknek.

Magyarországon több cserebogárfaj is őshonos, amelyek eltérő rajzási időszakkal és fejlődési időtartammal rendelkeznek. Április elején már megjelenhet a közönséges vörhenyes cserebogár, amely 1,5-1,8 centiméteres, rozsdavörös színű, és testét hosszú szőrök borítják. Ez a faj főként kötöttebb talajú sík- és dombvidékeken fordul elő. A vörhenyes cserebogár három év alatt fejlődik ki teljesen, és már 7 Celsius-fokos talajhőmérséklet esetén is megjelenhet. Elsősorban az esti órákban aktív, amikor 20-80 centiméteres magasságban repül a talaj felett. Érdekesség, hogy általában csak a hímek képesek repülni, míg a nőstények a növényzettel borított részeken mászkálnak.

A cserebogarak életciklusa azzal kezdődik, hogy a megtermékenyült nőstény petéket rak a földbe, amelyekből lárvák, majd lábakkal rendelkező pajorok fejlődnek ki. Ezek a rovarok jelentős mezőgazdasági és erdészeti károkat okozhatnak. A lárvák két évig élnek a talajban, és ez idő alatt a növények gyökereit fogyasztják. A harmadik évben bebábozódnak, majd kifejlődik belőlük a kifejlett bogár, amely a növények leveleit és friss hajtásait rágja le.

A cserebogarak károkozásuk ellenére fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Számos madárfaj, köztük rigók és verebek táplálékául szolgálnak, elsősorban a bogarak potrohrészét fogyasztva. A talajban élő pajorok pedig a vakondok és sünök számára jelentenek értékes táplálékforrást. Kártétele ellen napjainkban már többféle védekezési módszer létezik, de a hagyományos módszerek közül még mindig hatékony a fák rázása, amellyel el lehet távolítani a kártevőket.