A betegség világszerte előfordul, és bár az elmúlt két évtizedben Európában jelentős mértékben sikerült visszaszorítani, a probléma nem tekinthető véglegesen megoldottnak. A nyugat-európai országokban napjainkban a klasszikus veszettség gyakorlatilag megszűnt, egy-egy behurcolt esettől eltekintve. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában, különösen Romániában és Lengyelországban, az elmúlt években még mindig viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség-eseteket. Ukrajnában a betegség napjainkban is gyakran előfordul, ami folyamatos veszélyt jelent az uniós tagállamok határ menti térségeire. E kockázat csökkentésére az Európai Unió támogatásával több program indult, például Kárpátalján, ahol a rókák veszettség elleni immunizálását csalétekbe rejtett vakcina segítségével végzik.

Mik azok a piros figyelmeztető lapok az erdőszéleken?

Magyarországon a veszettség felszámolására szintén szervezett, uniós társfinanszírozással megvalósuló mentesítési program zajlik. Ennek lényege, hogy a vörösróka-állományt évente kétszer, tavasszal és ősszel vakcinázással kezelik. A vakcinát csalétekbe helyezve, repülőgépről szórják ki a rókák élőhelyén, biztosítva ezzel, hogy minél több egyed jusson a készítményhez. A program sikerét mutatja, hogy 2018 és 2021 között Magyarország teljes területén nem fordult elő veszettség. Ugyanakkor 2022 szeptemberében Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, az ukrán határ közelében ismét regisztráltak esetet, amely arra figyelmeztet, hogy a határ menti behurcolás lehetősége továbbra is fennáll. Ennek következtében a vármegye elveszítette a betegségtől való mentességét, míg az ország többi területe továbbra is mentesnek számít - adta közzé a NÉBIH.

A betegség terjedése döntően a fertőzött állat nyálával való közvetlen érintkezés révén történik, leggyakrabban harapás vagy marás következtében. A vírus az idegrendszerben haladva jut el az agyba, ahol súlyos gyulladásos folyamatokat vált ki. A tünetek általában 20-90 nap lappangási idő után jelentkeznek, de előfordulhat rövidebb vagy hosszabb időszak is.

Emberben a betegség kezdeti stádiumában influenzaszerű tünetek jelentkeznek, mint a láz, fejfájás, izomfájdalmak, majd ezt követi a betegség látszólagos enyhülése. A későbbi szakaszban azonban idegrendszeri tünetek alakulnak ki: szorongás, nyugtalanság, görcsök, bénulás, víziszony, és végül a beteg halála. A tünetek megjelenése után a betegség gyakorlatilag mindig végzetes, ezért a gyors sebellátás, valamint a posztexpozíciós oltási sorozat életmentő lehet.

Az állatvilágban a veszettség két formáját különböztetjük meg: a „dühöngő” és a „csendes” veszettséget. A dühöngő forma során az állatok izgatottá, agresszívvá válnak, emberre és más állatokra támadnak, gyakran élettelen tárgyakat is megharapnak. A nyelési nehézségek miatt fokozott nyálzás figyelhető meg, ami növeli a fertőzés továbbadásának kockázatát. A csendes forma ezzel szemben inkább a jól tartott, lakásban élő állatoknál fordul elő, akik letargikussá válnak, étvágytalanság és bénulás alakul ki, majd az állat elpusztul. Macskákban a dühöngő forma gyakoribb, ami különösen veszélyes, hiszen a macskák gyakran felügyelet nélkül kóborolnak, és más állatokkal is összeverekedhetnek.

A rókák különösen fontos szereplői a veszettség terjedésének, hiszen jól alkalmazkodnak az emberi környezethez, és gyakran jelennek meg a települések határában, sőt belterületen is. Elterjedt tévhit, hogy csak a veszett róka merészkedik be a lakott területre. Valójában a rókák természetes alkalmazkodóképességük révén vonzódnak az ember közelében található táplálékforrásokhoz: rágcsálókhoz, hulladékhoz vagy házi kedvenceknek kihelyezett eledelhez. Az egészséges róka általában elkerüli az embert, és zaj hatására elmenekül. Ugyanakkor minden közvetlen kontaktust kerülni kell, hiszen a fertőzés veszélye fennállhat. Ha egy állat furcsán viselkedik, agresszív, vagy a veszettségre jellemző tüneteket mutatja, azonnal értesíteni kell az állategészségügyi hatóságot vagy a Nébih Zöld Számát.

Az állattartók számára különösen fontos a veszettség elleni védekezés jogszabályban előírt formáinak betartása. Magyarországon minden kutya évente kötelezően veszettség elleni oltásban kell, hogy részesüljön. Emellett a kutyák mikrochipes azonosítása szintén kötelező, ami elősegíti a járványügyi nyomon követést. A macskák esetében nincs kötelező jogszabály, de a kijáró állatok védőoltása erősen ajánlott, hiszen nagy területet barangolnak be, és könnyen érintkezhetnek rókákkal, nyestekkel vagy más fertőzött állatokkal. A veszettség elleni oltás mellett célszerű gondoskodni egyéb fertőző betegségek elleni védelemről, rendszeres féregtelenítésről és az ivartalanításról is.

Mit tegyünk állatharapás esetén?

Amennyiben egy embert állat harap meg, az első és legfontosabb teendő a seb azonnali alapos ellátása. A sebet szappannal vagy kézmosószerrel, majd bőséges folyóvízzel legalább 15 percen keresztül kell kimosni. Ezt követően vírusellenes hatóanyagú készítményt kell alkalmazni, majd haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. A sérülés körülményeit - az állat faja, oltottsági státusza, viselkedése - a lehető leghamarabb be kell jelenteni a járási állategészségügyi hatóságnak. Az állatot ilyenkor 14 napos megfigyelés alá vonják, és amennyiben tüneteket mutat vagy elhullik, laboratóriumi vizsgálatot végeznek. Az ember veszettség elleni oltásának szükségességét az orvos és a népegészségügyi hatóság kockázatértékelés alapján dönti el.

A veszettség elleni küzdelem tehát komplex feladat, amelyben a lakosság, az állattartók, az állatorvosok és az állategészségügyi hatóságok együttműködése nélkülözhetetlen. Az állatok rendszeres oltása, a vadállomány immunizálása, valamint a lakosság folyamatos tájékoztatása és felelősségteljes viselkedése egyaránt szükséges ahhoz, hogy a betegség ne jelentsen fenyegetést sem az emberre, sem az állatvilágra.

Bár Magyarország nagy része jelenleg mentesnek tekinthető, a határ menti régiók helyzete folyamatos éberséget igényel. A veszettség rendszerint halálos kimenetelű betegség, amely ellen szinte egyáltalán nincs gyógymód, ugyanakkor megelőzhető. Ezért a rendszeres vakcinázás, az állategészségügyi szabályok betartása és a felelős állattartás az egyetlen biztos út a védelemhez.