A településeken is általánosan előforduló zöld és barna varangy, a barna ásóbéka, helyenként a bajszos- vagy barnabékák (erdei, mocsári és gyepi béka), de akár még a vizektől elkalandozó zöldbékák és unkák is a vízóraaknákba pottyanva, pincékbe tévedve végleg csapdába kerülhetnek és lassan eléhezve akár évekig, a halálukig sínylődhetnek. Már önmagában az állatok pusztulása is jelentős probléma, de a bajt tovább tetézi, hogy ezek a példányok nem tudnak részt venni a szaporodásban. A kétéltűek közé tartozó békáknak - még az életük jelentős részét a szárazföldön töltő fajoknak is - ugyanis vízre van szüksége a szaporodáshoz, a peterakáshoz és az ebihalak akár két hónapot is meghaladó fejlődéséhez.   

Hogy miért baj ez? Az állat- és természetvédelmi megfontolások mellett jelentős a ragadozó életmódot folytató, férgeket, puhatestűeket és rovarokat fogyasztó szárazföldi békafajok biológiai védekezésben betöltött szerepe. A békáknak ez az ökoszisztéma-szolgáltatása a klímaváltozás erősödésével, többek között az újabb és újabb mezőgazdasági rovarkártevők megjelenésével egyre fontosabb szempont.

Szerencsére a lakosság egyszerűen és gyorsan segíthet a bajba jutott békákon azzal, ha az állatokat a vízóraaknákból, pincékből kiemelve (ez akár puszta kézzel is megtehető) a kertben elengedi, illetve ha ezeket a „békacsapdákat” márciustól-szeptemberig havonta ellenőrzi. Ha valaki még ennél is többet szeretne tenni ezekért az ártalmatlan, ugyanakkor rendkívül érdekes megjelenésű és viselkedésű állatokért, vagy éppen gyönyörködni szeretne a zöld varangyok elképesztő fuvolázó hangjában, a kertben kialakíthat peterakóhelyet, illetve békagarázsokat, nappali békamenedékeket is telepíthet számukra. Ezzel kapcsolatban bővebb információ ezen a linken található.