Az új stratégia három korlátozási zónát határoz meg, amelyeket a járványhelyzet súlyosságától függően alkalmaznak. A zónarendszer célja, hogy elkerülhetővé tegye az élő sertésekre és a sertéstermékekre vonatkozó általános állatmozgatási tilalmakat. Ezzel csökkenthető a telepeken kialakuló zsúfoltság, és a gazdaságok folytathatják a mindennapi működésüket. A védőkörzetek fenntartásának minimális időtartamát a korábbi 30-45 napról 15 napra csökkentették, amennyiben a járványügyi vizsgálatok eredményei ezt lehetővé teszik.

Ezzel párhuzamosan szigorodtak a járványügyi ellenőrzési szabályok is. A hatósági állatorvosok rendszeres helyszíni vizsgálatokat végeznek a védőkörzetekben található állattartó telepeken, a kiterjesztett tesztelés pedig a fertőzés minél korábbi kimutatását szolgálja. Emellett bővült a kockázatalapú szállítási engedélyezés köre. Hatósági állatorvosi felügyelet mellett a sertések immár állatjóléti okokból, vagy a termelési ciklus befejezése céljából a zónákon belül is szabadabban mozgathatók.

Katie Jarvis, a brit Nemzeti Sertéstenyésztő Szövetség (NPA) szakpolitikai vezetője üdvözölte a változásokat, különösen a regionalizáció lehetőségét egy esetleges járványkitörés során. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a hatóságok leterheltsége miatt. Kérdésesnek tartja, hogy a Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (Defra), valamint az Állat- és Növényegészségügyi Ügynökség (APHA) képes lenne-e egyidejűleg kezelni a madárinfluenza, a kéknyelvbetegség és az afrikai sertéspestis esetleges párhuzamos kitörését.

Komoly iparági aggodalom övezi a tervezett brit-EU állat- és növényegészségügyi (SPS) megállapodást is. Az egyezmény 2027 nyarán lépne hatályba, és megszüntetné az Európai Unióból érkező importáruk rutinellenőrzésének jelentős részét. Katie Jarvis rámutatott, hogy a doveri kikötői egészségügyi hatóság csak 2026 januárjában közel 400 tonna illegális húst foglalt le, ami jól szemlélteti a kockázat mértékét. Stuart Houston, a Red Tractor minőségbiztosítási rendszer sertéságazati igazgatótanácsának elnöke szintén kiemelte az illegális hússzállítmányok jelentette veszélyt. Az afrikai sertéspestis behurcolása különösen azért reális fenyegetés, mert a brit sertésállomány jelentős része szabadtartásban él. Ilyen körülmények között akár egy fertőzött húst tartalmazó, eldobott szendvics is elegendő a kórokozó továbbadásához.

Paul Talling, a Livetec biológiai biztonsági tanácsadója hangsúlyozta, hogy a sertéstartók járványvédelmi gyakorlata jelenleg jelentősen elmarad a baromfiágazatétól. Utóbbi ugyanis az elmúlt évtized madárinfluenza-járványai során rákényszerült a folyamatos fejlesztésekre. A szakember példaként Spanyolországot említette, amely a közelmúltbeli járványkitörések során több száz fertőzött vaddisznó ellenére is meg tudta védeni ipari sertésállományát a szigorú biológiai biztonsági intézkedések révén. Az Egyesült Királyságban a tenyészállomány mintegy fele szabadtartásban él. Ráadásul az ágazat integrált jellege miatt az állatokat rendszeresen szállítják az ország egész területén, ami tovább növeli a fertőzés terjedésének kockázatát.

Paul Talling sürgette a kormányt és az ágazatot, hogy fokozzák a járványvédelmi tudatosságot. Szükségesnek nevezte a vadon élő állatok, köztük a borzok, rókák és elvadult sertések fokozott járványügyi megfigyelését is. Végül arra szólította fel a gazdálkodókat, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a saját biológiai biztonsági és vészhelyzeti terveik kidolgozására.