Újabb rovarkártevő bukkant fel hazánkban: a pöttyös lámpahordó kabócát 2026 nyarán Bács-Kiskun megyében lakossági bejelentés alapján azonosította a hatóság. Azt még nem lehet tudni, hogy ez csak egy elszigetelt eset volt, vagy tartósabban jelenlévő populációt jelent-e. A külföldi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a tartós megtelepedést követően a kártevő nagy egyedszámban komoly gazdasági károkat okozott a szőlőültetvényekbent, ezért a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Nébih is arra kért mindenkit, hogy fokozottan ügyeljenek a gyanús károsítókra, észlelés esetén pedig haladéktalanul tegyenek bejelentést a hatóságnak - olvasható a NAK oldalán.
A pöttyös lámpahordó kabóca Kína keleti részén, Tajvanon és Vietnam északi részén őshonos. A kereskedelmi tevékenység hatására 2024-ben Japánban, majd a Koreai-félszigeten is elterjed. Az Amerikai Egyesült Államok keleti parti államaiba 2014-ben jutott el, melyek egy részében meg is telepedett. Az Európai Unióban elsőként Magyarországon, 2026-ban azonosították a kártevőt.
Polifág, vagyis soktápnövényű faj. A jelenlegi ismeretek szerint 103 növényfajon táplálkozhat, ami 65 nemzetségbe és 39 családba tartozó növényt jelent. Kedvelt tápnövénye a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima), az alma (Malus domestica), a szőlő (Vitis vinifera), az őszibarack (Prunus persica), a komló (Humulus spp.) és a juhar (Acer spp.) is. A kártevő egy nemzedékes, tojás alakban telel. A nőstény a tojásokat körülbelül 25 mm hosszú csomókban rakja le, amiket barnás színű, viaszos váladékkal borít. A csomók bármilyen sima törzsű fán, kövön vagy függőleges, sima felületen előfordulhatnak, beleértve a csomagolóanyagokat, a használati eszközöket és a járműveket is
A tojásból kikelő lárvák 4 stádiuma különíthető el. Az első három lárvaalak fekete színű fehér foltokkal tarkítva. A negyedik stádiumban a lárva vörös színű fekete-fehér mintázattal. Az imágók hossza 21-27 mm közzé tehető, amivel a hazai fajok közül vetekszik az óriás énekeskabóca átlagos 26-30 mm-es testhosszával. Szürke első és élénkpiros hátsó szárnyai feketével pöttyözöttek és szegélyezettek, amik egyértelmű azonosítást tesznek lehetővé.
Kárt elsősorban a lárvák okoznak. Főként a lágyabb szövetű, fiatal hajtásokat, leveleket szívogatják, amik elhalásával az asszimilációs felület csökken. Nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, ami kedvez a korompenész megtelepedésének. Továbbá a táplálkozás során okozott sebek bejutási pontot jelentenek. Jelenleg a kártevő vektor szerepe nem ismert.
A kártevő megfigyelése csalogatásra alkalmas fajspecifikus feromon hiányában nehéz. A keresőkutyák 90%-os pontossággal képesek felismerni a tojáscsomót, és infravörös spektrumban 50%-os hatékonysággal is detektálhatók a tojások, ami jelentősen mérsékli a kártevő behurcolásának esélyét. A védekezés kapcsán az amerikai és ázsiai vizsgálatok is megerősítik az inszekticidek (például piretroidok) hatékonyságát mind a lárvák, mind az imágók ellen. A rövidebb hatástartamú és/vagy kontakt készítmények esetében azonban csak az ismételt kijuttatás volt eredményes. A kártevőnek számos természetes ellensége ismert, melyek száma korlátozott lehet, feltehetően a gazdanövényekből származó toxinok felhalmozása révén. Az amerikai megfigyelések szerint a legtöbb esetben nem várható a kártevő populációjának érdemi szabályozása, csak csökkentése. Ennek ellenére potenciális védekezési lehetőséget jelenthetnek a természetes ellenségek, ami fontos kutatási területet jelent.
