A parlagi sasok nem ismerik az országhatárokat - ezt példázza annak a tojónak a története, amely 2003-ban a Mátrában, Abasár közelében kelt ki, és 2003. július 3-án kapott gyűrűt. Öt évvel később már Ausztriában, Hausbrunn közelében próbált költeni, majd 2009-ben Szlovákiában, a Morva folyó mentén épített fészket párjával, 2010-ben a pár a csehországi Soutok térségében telepedett meg - írja az MME közleményében. A következő 16 évben - 2024 kivételével - minden évben sikeresen költöttek, és 15 költési szezon alatt összesen 32 fiókát repítettek ki.

Egyre több ilyen állat van Magyarországon: vigyázz, igazi ragadozók

Több mint 23 ezer ragadozó madarat figyeltek meg a Kárpát-medencében a januárban 23. alkalommal megrendezett téli madárszámláláson.

A különleges életút 2026. január 21-én ért véget, amikor a tojót vonattal történt ütközés után holtan találták az ausztriai Rabensburg vasútállomásán. A boncolás két különböző időpontból származó lövési sérülés nyomait is feltárta: a madár testében régebbi és újabb sörétszemeket találtak. Nem tudható, hogy ezek a sérülések hozzájárultak-e a végzetes balesethez. A történet egyik legérdekesebb fordulata azonban csak a madár pusztulása után következett. Bár a sast évek óta ismerték és megfigyelték az osztrák és cseh természetvédelmi szakemberek, gyűrűjének azonosítóját soha nem sikerült leolvasni.

A rejtélyt végül a gyűrűzéskor gyűjtött és megőrzött genetikai minták segítségével sikerült megoldani. A DNS-alapú azonosítás feltárta, hogy a madár 2003-ban, Abasár közelében született. Így több mint két évtized után sikerült összekapcsolni egy magyarországi sasfióka és egy nemzetközileg ismert, rendkívül sikeres költőmadár történetét. A tojó 24. naptári évében, közel 23 évesen pusztult el, amivel jelenlegi ismeretek szerint a világ hatodik legidősebb ismert, vadon élő parlagi sasa volt. Ez a kivételes történet jól mutatja, hogy a nagy területeket használó ragadozó madarak védelme nem állhat meg az országhatároknál.