A kovid volt az első tejipart érő 'megrázkódtatás'. Mivel a tejágazat is a járványhelyzetre azonnal és rugalmasan reagálni képes ágazatok közé tartozott, a gazdasági visszaesés kevésbé érintette, de a megváltozott piaci folyamatok természetesen a tejipar szereplőire is hatással voltak. Komoly feszültséget tapasztaltunk a nyerstej és tejtermékek exportra történő, illetve a csomagolóanyagok, valamint egyéb input anyagok Magyarországra történő szállítása kapcsán, azonban végül az árumozgást sikerült biztosítani. Az iskolatej és a vendéglátás számára termelő feldolgozók piacvesztése is okozott zavarokat, azonban nagy eredmény, hogy mindig volt megfelelő mennyiségű és minőségű tej és tejtermék a boltokban, mindez úgy, hogy egy kilogramm nyerstejet sem kellett kiborítani a földekre. Másfél éve indult el egy szintén nagyon komoly problémákat okozó, önköltség növekedési folyamat

- mondta a HelloVidéknek Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója. Kiemelte, a tejfeldolgozó üzemekben a tejtermékgyártás során az igen energiaigényes fűtés (pasztőrözés), illetve hűtés központi szerepet játszik. Mindkét esetben (gáz és elektromos áram), de például a csomagolóanyagoknál is extrém árnövekedéseket tapasztalnak a tejfeldolgozók. Szinte minden további feldolgozóipari önköltség elem (logisztika, vegyszer, munkaruha, szennyvíz-költség stb.) kiszámíthatatlanul és folyamatosan emelkedik.

A nyerstej hazai felvásárlási ára egy év alatt 56%-ot, míg kiviteli ára 72%-ot emelkedett, ami az elmúlt egy, másfél évben állandó nyomást helyez a hazai késztermék önköltségekre és ezen keresztül a tejtermék fogyasztói árakra. Ezen felül a hazainál magasabb és jobban növekvő kiviteli áraknak is van árnövelő hatása. A kész tejtermékek átlagos hazai feldolgozói átadói árai jellemzően 45-55% között emelkedtek egy év alatt. Kiugróan magas a trappista sajt feldolgozói átadói árának 75%-os (!) emelkedése. A fogyasztási szokások változása még nem egyértelmű, egyes termékekből - az előző évi adatokhoz képest - több került értékesítésre, másokból kevesebb

- közölte a szakember. Hozzátette, az AKI adatai alapján több tejet adnak el a feldolgozók, különösen a hatósági áras UHT tejből, de új hazai kapacitások belépése és a német tejhiány, valamint az árfolyam okozta importsajt drágulás okán több hazai trappista sajt fogy. Ugyanakkor vannak olyan tejtermék kategóriák, ahol a tavalyi évhez képest már csökkennek a feldolgozói eladások.

Jelenleg a fogyasztói folyadéktejek többsége már magyar a boltokban. Itt-ott még előfordul import tej is, de a hazai tejek aránya jóval 90-95% fölött lehet. 2010-ben 138 ezer tonna dobozos tejet importáltunk, 2017-re ez 63 ezer tonnára, majd a tavalyi évre már csak 35 ezer tonnára csökkent. Mindeközben 11 év alatt 44%-kal emelkedett fogyasztói folyadéktej termelésünk, amely jelenleg 520 ezer tonna.

Az ágazat jövőjével kapcsolatban Harcz Zoltán hangsúlyozta, amennyiben a tejtermelőket és tejfeldolgozókat sújtó önköltség növekedés nem lassul - legalábbis nem válik kiszámíthatóvá vagy tervezhetővé -, érdemben nem tud változni a helyzet. Ha egy adott tejtermék önköltségének minden fő komponense (alapanyag (nyerstej), energia (pasztőrözés/hűtés) és a csomagolóanyag) brutálisan emelkedik, akkor az ipar kvázi tehetetlen.

A költségnövekedésből egyértelműen következik az áremelés, főleg akkor, ha a hatékonyság már nem növelhető tovább egy telepen vagy feldolgozó üzemen belül. Amikor egy tejtermelő gazdálkodó már nem tud tovább takarékoskodni, akkor a költségnövekedést részlegesen vagy egyben átterheli a tejfeldolgozóra, aki - miután szintén hasonló gondokkal küzd - kénytelen a fogyasztókra terhelni saját költségnövekedését.