A kanadai juharszirup-ágazat, amely tavaly rekordtermelést ért el egy gyengébb időszak után, most komoly kihívással néz szembe. Az Egyesült Államok által kilátásba helyezett vámok, amelyek augusztus 1-től egyes termékekre akár 35 százalékosak is lehetnek, jelentős költségnövekedést okozhatnak a kanadai termelőknek.

A juharszirup annyira fontos Kanada számára, hogy az ország - Japán rizstartalékaihoz hasonlóan - stratégiai készletet tart fenn belőle. Idén a termelés akár meg is haladhatja a tavalyi rekordot. Egy Montreál környéki hagyományos cukorkunyhóban (cabane à sucre) április közepén még havazott, és a fákon nem mutatkoztak rügyek, ami különösen hosszú juharszezonra utal. A juharfák megcsapolása évszázados hagyomány, amely megelőzte az európaiak észak-amerikai letelepedését. Az őslakosok V alakú bemetszést ejtettek a fakérgen, és nádszálakat helyeztek el, hogy a nedvet edényekbe vezessék, ahol azt besűrítették.

A juharszirup előállítása főként a cukor- és vörösjuhar fajokból történik, amelyeknek körülbelül 40 évre van szükségük a teljes kifejlődéshez. A termelés hideg teleket és olyan tavaszi időjárást igényel, amikor az éjszakák fagyosak, a nappalok pedig fagypont felettiek, így a betakarítási időszak mindössze néhány hétre korlátozódik. A termelési terület az amerikai-kanadai határ mentén húzódik, a legnagyobb termelők Quebec, Vermont és New York.

Kanada uralja a globális juharszirup-termelést, tavaly a világtermelés mintegy 73 százalékát adta. Az amerikai kereslet olyan nagy, hogy csak jelentős mennyiségű kanadai importtal elégíthető ki. Bár az USA hazai termelése az elmúlt két évtizedben megnégyszereződött, az ország saját forrásai nem tudnak lépést tartani a fogyasztással. 2024-ben több mint 45 millió kilogramm kanadai juharszirup - ami elegendő lenne 3 milliárd amerikai palacsinta édesítéséhez - került át a határon, ami az USA teljes keresletének közel 60 százalékát teszi ki.

A juharszirup így jól szemlélteti Kanada gazdasági függőségét déli szomszédjától, ugyanakkor az ország egyedi befolyásolási lehetőségeit is. Évekig a szirup szabadon áramlott a határon keresztül, de 1909-ben az USA vámokat vezetett be az amerikai termelés védelmére. 1972-ben, amikor ezeket a vámokat nullára csökkentették, az amerikai mezőgazdasági minisztérium kutatási jelentése megállapította, hogy a juharszirup-vám "soha nem volt igazán hatékony a hazai juharágazat védelmében a külföldi versennyel szemben".

Ezt követően Kanada saját lépéseket tett az iparág védelmére. 1996-ban Quebecben - ahonnan az ország sziruptermelésének 90 százaléka származik - létrehozták a juharszirup-szövetséget. A kartell (hivatalosan Quebec Juharszirup Termelők) meghatározza a szirup globális minimumárát és kiegyenlíti a változó termésmennyiségeket.

A feldolgozott kanadai juharszirup a szövetség hatalmas raktáraiban - amelyek 53 olimpiai úszómedencényi tárolókapacitással rendelkeznek - évekig állhat minőségromlás nélkül. A szövetség szerint minden eladatlan készlet hozzáadható a stratégiai tartalékhoz. Azt is kiemelik, hogy az elmúlt években jelentős lépéseket tettek az amerikai vásárlóktól való függőség csökkentésére, az oda irányuló export arányát körülbelül 20 százalékponttal csökkentve az elmúlt két évtizedben.

A vámok azonban mindkét oldalon széles körű zavarokat okoznának. Mark Carney kanadai miniszterelnök más ellenállási pontokra is rámutatott, amelyeket az ország felhasználhat, különösen a kálisó, a nyersolaj és a vízenergia kereskedelmében.

Kanadának megvan az, amire a világnak szüksége van

- jelentette ki választási győzelme után.