A globális élelmiszerrendszerek jelenleg kiemelkedő környezeti terhelést jelentenek, többek között jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással, víz- és talajhasználattal, illetve hulladéktermeléssel. Magyarország az Európai Unió szabályozási és finanszírozási kereteihez igazodva - különösen a „Farm to Fork” stratégia és a Zöld Megállapodás mentén - egyre hangsúlyosabban törekszik egy versenyképesebb, körforgásos és digitálisan támogatott élelmiszeripari modell kiépítésére. Bár a hazai elérhető természeti erőforrások és agrárhagyományok komoly előnyt jelentenek, az innováció hiánya, a kisvállalkozások tőke- és technológiai korlátai, valamint a fenntarthatósági indikátorok hiányos nyomon követése lassítja a fejlődést.

A modern technológiák - többek között a megújuló energiahasználat, nem hőalapú tartósítási módszerek, biológiailag lebomló csomagolások és digitális élelmiszerlánc-monitoring rendszerek - jelentős környezeti és gazdasági előnyöket kínálnak, azonban elterjedésük még korlátozott. A fenntartható élelmiszeripar társadalmi hatásai kiemelkedők, szerepe van a vidéki munkahelyek megtartásában, valamint a fogyasztói egészség javításában és a rövid ellátási láncok erősítésében. A magyar élelmiszeripar akkor válhat hosszú távon ellenállóvá és versenyképessé, ha a fenntarthatósági célok megvalósítása technológiai modernizációval, intézményi koherenciával és fogyasztói szemléletváltással együtt valósul meg - írja a NAK.