2021. január 20. szerda Fábián, Sebestyén

Hírek - Élelmiszer

A magyarnak teljesen mindegy, mivel etetik

Alig tesznek élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi bejelentéseket a magyar vásárlók. A Fogyasztóvédelmi Egyesülethez benyújtott évi néhány tucat kifogás ráadásul többnyire nem is minőségi problémákra hívja fel a figyelmet, hanem az eladói környezet visszásságaira. Egymásra mutogat a gyártó, a kereskedő és a fogyasztó, pedig a kialakult helyzetért egyformán felelősek lehetnek.
 
 

Nagyon ritkán fordul elő, hogy élelmiszerre tesznek panaszt a fogyasztók, valahogy ebből nem csinálnak nagy ügyet, ami érthetetlen – fogalmazott az agrárszektor.hu-nak Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) élelmiszer-szakértője. A civil szervezet elhanyagolható mennyiségű, évente mindössze pár tucat ilyen jellegű élelmiszer-kifogással találkozik, mivel a legtöbbször inkább tartós fogyasztási cikkekkel, pénzügyekkel kapcsolatos panaszok érkeznek hozzájuk.

Ha felkészülten akar nekivágni a 2017-es agárévnek, ha első kézből, a hazai agrárszektor meghatározó szakembereitől, véleményformálóitól, vállalatvezetőitől és döntéshozóitól szeretne választ kapni a hazai mezőgazdaságot érintő legfontosabb és legaktuálisabb kérdésekre, jöjjön el az Agrárium 2017 Konferenciára, ahol az elsőrangú szakmai program mellett a kiváló kapcsolatépítési lehetőségeké a főszerep.


A nagy port kavart Nébih-vizsgálat alapján pedig – amely azt mutatta ki, hogy egyes külföldi élelmiszerek rosszabb minőségben kerülnek a magyar piacra, mint az osztrák boltokba - éppen az ellenkezőjére számíthatnánk. Az élelmiszerekre vonatkozó bejelentéseknél ráadásul nem is a minőségi problémák a leggyakoribbak. Akadt olyan vásárló, aki a bolt tisztasága ellen tett kifogást, vagy azért, mert lejárt termékeket árusítottak. A panaszos meg is vette azt, majd csodálkozott, hogy az ennivaló ehetetlennek bizonyult. Ezt természetesen jelentette is az OFE-nak, ők azonban civil szervezetként csupán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak tudják továbbküldeni az észrevételeket. Tapasztalatuk szerint a Nébih minden alkalommal kivizsgálja az eseteket, és az eredményt az OFE-nak is elküldi. (Az állami fogyasztóvédelmi hatósági rendszer élelmiszerminőséget általában nem vizsgálnak, mivel e feladat a Nébih-hez tartozik. A Nébih is működtet zöld számot, ahová az élelmiszerrekkel kapcsolatos panaszokat be lehet jelenteni).

A most felmerült problémára, vagyis az eltérő minőségű élelmiszerekre már évekkel korábban felhívtuk a figyelmet – hangsúlyozta Dömölki Lívia. Ők a Fanta narancsitalt nézték meg, amelyet országonként eltérő mennyiségű narancslével készítettek, miközben küllemre mindegyik ugyanúgy nézett ki. Az olasz változat 12 százalék narancslevet tartalmazott, a magyar akkor 9-et, most viszont már csak 6-ot. A szlovénban 8 százalék volt, az angolban 10, egyértelmű tehát, hogy a Nyugat-Európában árusított változat jobb minőségű termék. Pedig ugyanaz a kinézet, ugyanaz a brand. A narancslevet nálunk leginkább cukorral és vízzel helyettesítik.

Ennek különböző okai lehetnek. Egyrészt a gyártók felmérik a piacot, és úgy látják, hogy olcsóbbítani kell a terméket, mert a vásárló csak úgy tudja megfizetni. A másik meghatározó faktor az ízlés, erre jó példa a kávé: Németországban hosszúkávét, Magyarországon presszókávét isznak szívesebben, ezért „ugyanaz” a Krönung más idehaza, mint odakint. Ebben az esetben tehát nem jobb vagy rosszabb, hanem más a termék.


Dömölki Lívia nem igazán ismer olyan esetet, amikor jobb minőségű termék jutna el hozzánk, vagyis fordított volna a helyzet. A fogyasztóvédelmi szervezeteknek egyébként van egy európai szövetsége Brüsszelben, sok évvel ezelőtt ők is minden tagországból kértek be mintát, hogy összehasonlíthassák azokat. A legnagyobb eltérés talán a joghurtoknál mutatkozott, a kelet-európai változatokban általában több volt a keményítő és kevesebb a gyümölcs. Elmondható, hogy szinte csak akkor egyforma két termék, ha egyetlen üzeme van az adott gyártócégnek Európában, így logisztikailag nem éri meg eltérő termékeket gyártania.

A kialakult helyzetért felelős a fogyasztó is, hiszen Magyarországon az alacsony fizetőképes kereslet miatt próbálnak a gyártók olyan termékeket létrehozni, amelyek eladhatók. A kereskedőknek is van szerepe abban, hogy idáig fajult a probléma. Azáltal például, hogy lejárathoz közeli termékeket vásárolnak olcsóbban, nagy mennyiségben, és azt terítik. Hiába jár még az adott élelmiszer a minőség-megőrzési időn belül, annak a vége felé már nem lehet olyan ropogós vagy krémes, mint a friss.

Az élelmiszeripar is bűnös, mert hozzászoktatták az embereket a nagyon édes, nagyon sós, karakteres ízű termékekhez – mondta Dömölki Lívia. Negyven éve a kenyér még 1,2 százalék sót tartalmazott, ma 2,5 százalékot. Túlzottan aromás lett minden, a nagymama „normál” húslevesét is jobbnak érezzük Maggi kockával. Hasonló a helyzet, ha édesítőszerrel pótoljuk a cukrot, ami nem árt ugyan, de biztosan nem is használ. A túlzott só- és cukorfogyasztás csökkentése lehetne értelmes cél, de ez nem megy egyik napról a másikra. Dömölki Lívia szerint a jelenlegi helyzetet jogszabályokkal aligha lehet rendezni. Viszont folyamatosan beszélni kell róla, és állandóan ellenőrizni, számon kérni, az agrárminiszter által a napokban elrendelt átfogó vizsgálat is ezt a célt szolgálja.

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu