A tervezett erdősítést egy NÉBIH honalapján megtalálható nyomtatványon keresztül kell benyújtani. A „Tervezett erdősítési tevékenységek bejelentése / Pótlap” című nyomtatvány célja, hogy az erdőgazdálkodók előre jelezzék a következő évre tervezett erdőtelepítési vagy erdőfelújítási munkálatokat. A nyomtatványban meg kell jelölni az erdősítési tevékenység végrehajtásának évét, amely lehet a bejelentés éve vagy az azt követő naptári év.

Az erdőgazdálkodónak fel kell tüntetnie saját adatait, valamint a tevékenységért felelős jogosult erdészeti szakszemélyzet nevét és nyilvántartási számát. Elérhetőségek megadása nem kötelező, de a hatékony kapcsolattartás érdekében ajánlott.

A bejelentéshez kapcsolódóan rögzíteni kell az érintett erdőrészlet azonosítóit - helység, tag, részletjel - és annak területnagyságát hektárban, két tizedesjegy pontossággal. Az erdősítési tevékenység részletezése során meg kell adni az erdősítési részterület sorszámát és területét, ha az nem egyezik meg az erdőrészlet teljes területével. Emellett meg kell határozni a célállomány típusát és az erdősítés jellegét, például hogy új erdőtelepítésről, véghasználatot követő felújításról, felújításpótló csereerdősítésről vagy állománykiegészítésről van-e szó. A tevékenység jellege és módja minden esetben az érvényes erdőterv alapján kerül meghatározásra.

Az erdősítés módját szintén meg kell jelölni, amely lehet természetes vagy mesterséges úton történő felújítás, illetve ezek kombinációja (pl. természetes sarjeredetű erdőfelújítás mesterséges kiegészítéssel). Amennyiben erdőtelepítés első kivitelére kerül sor, a talaj-előkészítéstől a csemeteültetésig vagy magvetésig terjedő munkák területét is meg kell adni. Ugyanígy meg kell határozni az erdősítés megkezdésének területét, valamint a pótlás nagyságát, ha a kezdeti kivitel után üres foltok maradtak.

A nyomtatvány aláírása az erdőgazdálkodó és a jogosult szakszemély közös feladata. Az ellenjegyzéssel a szakszemély igazolja, hogy a munkák megfelelnek a jogszabályban rögzített feltételeknek. A bejelentés nem szükséges olyan esetekben, amikor az erdősítés fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás útján, természetes úton valósul meg.

Erdőtelepítés

Az erdőtelepítés a korábban nem erdősült területek (gyenge termőképességű mezőgazdasági területek, felhagyott szántók, legelők) beerdősítését jelenti. Az új erdők létrehozásának lehet védelmi (szélerózió, defláció elleni védekezés, vízvédelmi erdők), gazdasági (faanyag-termelés), ökológiai (élőhely-rekonstrukció, klímavédelem) vagy rekreációs (zöldfelületek bővítése) célú. Az erdőtelepítés hosszú távú és komplex feladat, amely során gondosan kell kiválasztani a telepítendő fafajokat, figyelembe véve a termőhelyi viszonyokat, a biodiverzitás megőrzését és a potenciális ökoszisztéma-szolgáltatásokat.

A biodiverzitás – magyarul biológiai sokféleség – a területen előforduló élőlények változatosságát jelenti. Ez a fogalom három szinten értelmezhető: magában foglalja a fajok sokféleségét, az egyes fajokon belüli genetikai változatosságot, valamint az ökoszisztémák – vagyis az élőhelyek és az ott élő fajok közötti kölcsönhatások – változatosságát is. A fajok sokfélesége alatt az élőlények – például növények, állatok, gombák és mikroorganizmusok számát és eltérő jellegzetességeit értjük.

A genetikai sokféleség az egyes fajokon belüli egyedek közötti genetikai eltérésekre utal, amelyek biztosítják a populációk alkalmazkodóképességét és túlélését változó környezeti feltételek között. Az ökoszisztémák sokfélesége pedig azt jelenti, hogy a Földön különböző típusú élőhelyek léteznek, például erdők, rétek, vizes élőhelyek, sivatagok vagy tengerek, amelyek mind sajátos életközösségeknek adnak otthont.

A biodiverzitás kulcsfontosságú az emberiség számára is. Az élővilág sokfélesége alapját képezi az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, amelyek biztosítják számunkra többek között az élelmiszert, az ivóvizet, a beporzást, a talajtermékenységet és a klíma szabályozását. Napjainkban azonban a biodiverzitás súlyos veszélyben van. Az élőhelyek pusztulása, az ipari tevékenységek, az urbanizáció, a környezetszennyezés, az invazív fajok térnyerése, a túlzott erőforrás-használat és a klímaváltozás mind hozzájárulnak a biológiai sokféleség csökkenéséhez.

Erdőfelújítás

Az erdőfelújítás célja az állományalkotó fafajok fenntartható megújítása egy korábban már erdőborítással rendelkező területen, jellemzően fakitermelést vagy egyéb káreseményt követően. A felújítás történhet természetes vagy mesterséges módon. Természetes erdőfelújítás esetén a megmaradt fák által biztosított természetes magkészlet, valamint a gyökérsarjak révén történik a regeneráció. Ez elsősorban jól regenerálódó fafajok esetében eredményes. Előnye a költséghatékonyság és a helyi ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodás, hátránya azonban a kiszámíthatatlanság és a hosszabb időigény. Mesterséges erdőfelújítás során erdészeti beavatkozással – magvetéssel vagy csemeteültetéssel – hozzák létre az új erdőállományt. A mesterséges felújítás különösen indokolt abban az esetben, ha a természetes megújulás nem kivitelezhető, vagy a kívánt fafaj nem rendelkezik kellő megújulási potenciállal.

A felújítás módját befolyásolja többek között a termőhelyi adottság (klíma, talajtípus, vízháztartás), a korábbi állomány jellege, valamint a gazdasági és ökológiai célkitűzések. Az erdőfelújítás és erdőtelepítés a fenntartható erdőgazdálkodás alapvető része, mely hozzájárul a természetes élőhelyek megőrzéséhez, a táj ökológiai stabilitásának javításához, valamint a szénmegkötés növeléséhez. A csemeték szakszerű ültetése, a megfelelő szaporítóanyag kiválasztása és a gondos utókezelés alapvető feltételei a sikeres erdősítésnek. A jövő erdei a ma meghozott felelős döntéseken alapulnak.