Az ugandai Kibale Nemzeti Parkban élő, mintegy kétszáz egyedből álló ngogói csimpánzközösséget három évtizede folyamatosan megfigyelik a kutatók. 2015 körül az addig egységes csoport polarizálódni kezdett. A társas kötelékek meglazultak, a közösségen belüli szomszédságok elkülönülő frakciókká szilárdultak, a közös terület pedig vitatott határvonallá vált. 2018-ra a szakadás visszafordíthatatlanná vált - számolt be a Sciencefocus.

Ami ezután következett, az megdöbbentette a szakembereket. A két frakció közül a kisebb, úgynevezett nyugati csoport célzott rajtaütéseket indított a nagyobb, központi csoport területére. Hat év alatt legalább hét felnőtt hímet és tizenhét kölyköt öltek meg. A valós szám ennél feltehetően magasabb. 2021 és 2024 között további tizennégy serdülő és felnőtt hím tűnt el vagy halt meg váratlanul a központi csoportból, miközben egyiküknél sem észleltek előzetesen betegségre utaló jeleket. Mára a nyugati csoport vált a terület domináns erejévé. A kutatók becslése szerint ilyen jellegű konfliktus a csimpánzoknál mindössze ötszázévente egyszer fordul elő. A jelenség azért különösen figyelemre méltó, mert nem idegen csoportok közötti összetűzésről van szó. Egykori társak, rendszeres kurkászópartnerek és hosszú ideje fennálló szociális kapcsolatok résztvevői fordultak egymás ellen.

Az egyik legmegragadóbb szempont, hogy valóban a 'barátból ellenség' átalakulást látjuk

– mondta Aaron Sandel, a Texasi Egyetem professzora és a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, hogy a megfigyelések az emberi konfliktusok megértéséhez is hozzájárulhatnak. Azt mutatják ugyanis, hogy a csoportidentitás átrendeződése még a mély társas kötelékeket is felül tudja írni, ráadásul mindenféle etnikai, vallási vagy ideológiai törésvonal nélkül. A kutatók szerint a csimpánzadatok segíthetnek tesztelhető hipotéziseket felállítani arról, hogy mi vezet az ilyen jellegű közösségi széthulláshoz. Emellett rávilágíthatnak arra is, hogy milyen beavatkozások lehetnek hatékonyak a megelőzésben.