Vörösszárnyú keszeg

A vörösszárnyú keszeg a sugarasúszójú halak osztályának pontyalakúak rendjébe, ezen belül a pontyfélék családjába tartozó faj. Egyes vidékeken pirosszeműként is ismert.

A vörösszárnyú keszeg jellemzői és megjelenése

A vörösszárnyú keszeg Európa és Anatólia vizeiben őshonos, minden nagyobb folyó- és állóvízben előfordul, patakokban viszont ritkább. Főleg vízinövényekkel, például hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli. Magyarországon az álló- és lassú folyású vizekben, csatornákban, holtágakban csapatosan él.

A vörösszárnyú keszeg teste oldalról lapított, magas, a hát, és a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas, a feje aránylag kicsi, a homlok pedig egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A vörösszárnyú keszeg pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt.

A 30-35 cm-es, fél kilós példányok már nagynak számítanak esetében, 8 évesen lesz nagyjából 20 cm hosszú. A vörörsszárnyú keszeg nagyobb állománya növényzettel dúsan benőtt tavakban, holtágakban fejlődik ki. A hímek egyébként 3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A tejesek színezete élénkebbé válik az ívást megelőző időszakban, a nászkiütések a fejen és a test elülső részén nem olyan kifejezettek, mint más pontyfélénél. Az ívás áprilistól júniusig tart.

Első táplálékuk apró zooplankton szervezetek és algák a vörösszárnyú keszegeknek. Fejlődésük során fokozatosan térnek át a fajra jellemző táplálékbázis, a magasabb rendű növények fogyasztására. Egyes adatok szerint a kifejlett példányok nem kizárólagos növényevők, szívesen fogyasztanak állati eredetű táplálékot, mint például férgeket, rovarlárvákat, rákokat is. A vörösszárnyú keszegek hosszú életűek.