Hogyan értékeli a 24-25-ös évet a mezőgazdasági gépforgalmazás szempontjából, és hogyan teljesített a Strautmann ebben az időszakban?

Azt gondolom, az mindenki számára világos, hogy a 2022-es és 2023-as, relatíve jónak mondható évek után a tavalyi és az idei évben is jelentős mértékű forgalomcsökkenést lehetett megfigyelni a mezőgazdasági géppiacon. A számszerűsíthető és hivatalosan is elérhető adatok alapján a forgalomba helyezett traktoroknál, vagy éppen pótkocsiknál a visszaesés mértéke körülbelül 30-40%-ot ölel fel. Szóval azt mondhatjuk, hogy a gépforgalmazás nincs valami jó passzban az elmúlt időszakot érintően.

Természetesen az a fajta borúlátás és bizonytalanság, ami az ágazatban tapasztalható, az természetesen hozzánk is begyűrűzött. A Strautmann elsősorban nem motorral ellátott eszközöket és gépeket forgalmaz, hanem munkaeszközöket. A visszaesés mértéke nálunk közel sem ekkora, de azért érzékelhető.

Mi Magyarországon elsődlegesen a takarmánykeverő és -kiosztó kocsik, illetve trágyaszórók piacán vagyunk jelen. Ez az a géptípus, ahol, ha bármilyen technológiai probléma adódik egy meglévő géppel és annak az egyetlen egy megoldása, hogy új gépet kell beállítani a rendszerbe, azt megteszik a gazdák, hiszen több száz vagy akár ezer szarvasmarhát etetni egyik pillanatról a másikra gép és eszköz technológia nélkül meglehetősen nehézkes. Azt mondanám, hogy nálunk azért volt értékesítés, és ha nem is egy 30-40%-os visszaesést, de egy 10-15%-os csökkenést mi is elszenvedtünk az elmúlt időszakban.

Fontos látni, hogy az ágazatban minden egyes termék kihat a másikra, illetve ha egy-egy gazdaságnál bármilyen, az agrárágazattal kapcsolatos probléma merül föl, az húzza magával a többit. Az a negatív spirál, amibe belekerült az ország agrárgazdasága, az még nagyobb recesszióba löki a gépforgalmazást, ugyanis a magyar agrárium nagy mértékben kitett a támogatási pályázati struktúrának, sajnos az agrárpályázatok elbírálása elhúzódik, és vannak olyan kiírások, amelyek még mindig nem nyíltak meg. A jelenlegi gazdasági és finanszírozási környezet pedig ugyancsak nem kedvez a gépbeszerzéseknek.

Hogyan alakult a vállalatnál az alkatrész üzletág forgalma az elmúlt időszakban? Milyen trendek figyelhetők meg ezeknél?

Az alkatrészforgalom alakulásánál azt kell figyelembe venni, hogy mivel csúsznak, illetve elmaradnak az új gépek beszerzései, illetve ha továbbra is fennmarad az a fajta bizonytalanság, ami most van, akkor a gazdák arra fognak fókuszálni, hogy az elmaradó beruházások és a meg nem valósított technológiai fejlesztések miatt a meglévő gépeiket és eszközeiket működőképes állapotban tartsák. Ezt egyértelműen mutatja, hogy a 2025-ös év első felében érezhető növekedést mutatott az alkatrészforgalom az előző évhez képest. Jelenleg a használt gépek felújítása és karbantartása nem azért történik, hogy a másodlagos piacokon értékesítsék őket a gazdák, hanem hogy a régi gépeket tovább tudják használni.

Hogyan látja a mezőgazdasági gépek piacának fejlődését Magyarországon az elmúlt években? Milyen irányba mozdult el a kereslet? Melyek a legnépszerűbb gépek így a termelők körében?

Itt ismét visszautalnék arra, hogy a fentebb már említett, 2023-2025 közötti, jelentős géppiaci visszaesés elég komolyan hátráltatta a piac fejlődését. Amit mi látunk, hogy kettészakadni látszik a típusválaszték. Mint ismeretes, a géppiac állapotát jelentős mértékben tükrözi az új traktorok forgalomba helyezésének mennyisége, és ott egyértelműen látszik az, hogy a 100 lóerő körüli vagy alatti gépek piaca kicsit meglendült. Ezek az úgynevezett univerzális vagy mindenre is használható traktorok. A másik oldalon, a 180 vagy 200 lóerőnél nagyobb traktorok piacán mutatkozik növekedés, és valójában kettő közti modellsornál volt a legnagyobb veszteség.

A Strautmann-nál a használhatósági érték a különböző kiosztási variációkon, a felszereltségen múlik, illetve azon, hogy ne csak és kizárólag egy-egy adott istállóstruktúrában tudjon dolgozni a technológia, hanem lehetőség legyen más területeken is használni. Így nálunk a legolcsóbb és a legdrágább gépek azok, amire fókuszálnak a gazdáink, tehát ugyanaz a kép rajzolódik fel, mint mondjuk a traktorpiacon. Azt gondolom, hogy ennek a középrétegnek az eltűnésének az az oka, hogy akinek szükséges, az próbál optimális ár-érték arányban relatív jó gépeket, eszközöket beszerezni, illetve a nagyobb gazdák, ahol már teljesen mások a prioritások, szintén így járnak el.

Nemcsak Magyarországon, de ugye Európában is komoly visszaesés volt a gépforgalomban. Véget ért már ez az időszak, vagy látszik már a vége?

Úgy gondolom, hogy a visszaesés időszaka még egyáltalán nem ért véget, noha a trendek, az érdeklődések, illetve a gazdák intenzitása alapján egy kicsi elmozdulás már látszik. És ez nem csak a magyar és a közép-kelet-európai piacra, de a nyugat-európai piacra is igaz. Bár Nyugat-Európában az aktivitás jóval nagyobb és pozitívabb képet mutat, mint itt, Közép-Kelet-Európában vagy Magyarországon, de - ha kifejezetten a közép-kelet-európai piacot és Magyarországot vesszük górcső alá – akkor 2026-ban optimális esetben egy stabilizálódás várható, de maga a fellendülés vagy a pozitív irányba történő előmozdulás az inkább 2027-re látszik reálisnak.

A piaci mélyrepülés most lelassult, de az a fajta bizalom, amiről az előbb beszéltem, az még nem nagyon tért vissza. Nem nagyon látják a gazdák azt, hogy merre van a kiút ebből a helyzetből, ezért inkább kivárásra játszanak. Az azonban biztos, hogy sok pozitív feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy ez az elmozdulás megvalósuljon, esetleg fel is gyorsuljon. Ha a finanszírozási környezetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy a kamatszintek azok még mindig nem kedvezőek. A korábban már említett pályázati eredmények elhúzódása szintén jelentősen hátráltatja azt, hogy a piac bármilyen pozitív irányt vegyen fel.

Hogyan látja a mezőgazdasági gépek piacának fejlődését Magyarországon az elmúlt években? Milyen irányba mozdult el a kereslet, melyek a legnépszerűbb gépek a magyar termelők körében?

Nálunk a fejlesztés fókuszában a precíziós gazdálkodás és az automatizáció áll. Ez több tényezőből áll össze, amelyeket két-három részre osztanék fel. Az egyik a precíziós gazdálkodás vonatkozásában az a fajta adatmenedzsment és digitalizációs platform, ami a gazda hatékony, fenntartható működését tudja elősegíteni. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy az adott gép, eszköz munkájával összekapcsolt adatokat, információkat gyűjtse egy-egy adatmenedzsmentre képes rendszer, ezt megfelelően elemezze, aztán pedig ennek megfelelően tudjon olyan információkat nyújtani a gazda számára, ami az ő hatékonyságát elő tudja mozdítani. Erre fejlesztettük például a Strautmann Data System (SDS) rendszerünket. A másik lába ennek a dolognak az pedig a technológiához, annak működtetéséhez tartozó hatékonyság és fenntarthatóság javítása. Vannak például azok a hidrogénezett növényi olajjal működtetett dízelmotorok, amelyekkel csökkentett CO2-kibocsátási értékeket lehet elérni, ezzel együtt hatékonyabbá lehet tenni az üzemanyag-fogyasztást. Emellett elektromos gépeket fejlesztünk, amelyekkel alacsony zajszintet, zéró CO2-kibocsátást lehet elérni.

A harmadik összetevő pedig az automatizáció, amivel a gépeket teljesen automatikus működésre lehet fogni. A Strautmann vezető nélküli autonóm, önjáró takarmánykeverő kocsija például már régóta elérhető. Ezek a fejlesztési irányok nagyon intenzíven jelen vannak, és azt gondolom, hogy nem csak nálunk, de minden mezőgazdasági gépgyártónál is.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az új Primus önjáró takarmánykeverő kocsink fejlesztésében benne vannak a magyar kollégák is, illetve a teljesen elektromos eVeri-Feed takarmánykiosztó kocsinkat, aminek a jövőben a gyártását Magyarországra tervezzük megvalósítani. Ezek a fajta innovációk nemcsak az globális, nemzetközi ügyfeleink számára lesznek elérhetőek, hanem Magyarország és a magyar gazdaság számára is. Már épül az új gyártóegységünk Magyarországon, ahol, mint említettem, a tervek szerint ezeket a gépeket elő fogjuk állítani.

Milyen kihívásokkal szembesülnek most a gépgyártók és gépforgalmazók, és hogyan próbálnak meg ezekre válaszolni?

Korábban már beszéltünk arról, hogy a géppiac elég jelentős recesszión ment keresztül. A gépgyártók számára tehát az az egyik legnagyobb kihívás, hogy hogyan és milyen formában tudják azt értékesíteni, amit gyártanak. A gyártási folyamat vonatkozásában a technológiai és a piaci tényezőket is figyelembe kell venni, és azoknak is meg kell felelni. Itt a fő kihívás a gazdasági bizonytalanság, és az, hogy a gazdák beruházási igényeinek visszaesése jelentős mértékben csökkent, de a piac oldaláról ott van még a technológiai átállás kérdése és egy óriási innovációs nyomás, aminek meg kell tudni felelni. Nem véletlenül van a fókuszunkban a digitalizációs, a precíziós gazdálkodás, hiszen ez a legnagyobb olyan terület, amivel egy-egy technológia összeállításánál és értékesítésénél a gazda a hatékonyságot és az ő általa beleinvesztált tőkét valamilyen szinten jól lehet használni.

Itt már nem elég az, hogy legyen egy nagyszerű technológia, hanem itt már tényleg komplex megoldásokra kell gépeket gyártani, aminek értelemszerűen van egy másik oldala is a gyártás felől. Azonban a piac jelenleg nem ad pozitív választ azokra a kutatás-fejlesztési költségekre, amelyekkel technológiát lehet fejleszteni, vagyis amennyiért el tudjuk adni a kifejlesztett gépet, az sajnos nem fedezi a fejlesztés költségét.

Ami még egy kihívás, az az alkalmazott technológiák közti különbség. Mert Kelet-Közép-Európában, például Albániában, Szerbiában vagy Boszniában az olyan technológiák is csúcsmodernnek számítanak, amelyek már 5-10 éve általánosan elérhetőek egy német, egy holland vagy egy francia gazda számára.

Természetesen erre is vannak gyártástechnológiai megoldások vagy stratégiák. A Strautmann már évek óta ebbe az irányba orientálódik, és ezen a téren óriási előnyünk van, mivel mi nem sorozatban gyártunk, hanem minden egyes gépet továbbra is az ügyfél igényére szabva állítunk össze. Vagyis úgynevezett moduláris gépeket gyártunk, a gazdálkodó által választott kerékmérettel, fékrendszerrel, vezérléssel, kiosztási variációkkal, amely az adott traktorhoz, takarmánykomponensekhez és istállószerkezethez a legtökéletesebben, kompromisszumok nélkül használható. Ennek köszönhetően képesek vagyunk arra, hogy egy-egy technológia egy adott részét külön, tehát egy ilyen moduláris fejlesztési rendszerben külön tudjuk fejleszteni, legyen az a keverőcsiga, a hajtáslánc vagy bármilyen technológiai részegysége az adott gépnek.

A gazdákkal együtt mi is szembesülünk azzal, hogy az agráriumban munkaerőhiány van. Ezekre értelemszerűen úgy kell technológiákat fejleszteni, hogy a humánerőforrás hiányát, azt az emberi hozzáadott értéket valamilyen szinten kiváltsa. De emellett küzdünk az alapanyagárakkal, a beszállítókkal, a hozzá tartozó logisztikai problémákkal is. A koronavírus-járvány óta elég komolyan átalakultak a különböző beszállítók logisztikai rendszerei, illetve az erős árverseny. Mindehhez hozzá tartozik, ahogy azt fentebb is mondtam, hogy egy eléggé recesszióban lévő piacról beszélünk.

Hogyan látja a vállalat és a piac jövőjét, mi várható a 2026-os évben?

Én azt gondolom, hogy egy mérsékelten kedvező a 2026-os év vár ránk. Ennek, ahogy az korábban már elhangzott, azért vannak feltételei, amelyek teljesülése esetén ez a mérsékelten kedvező év, egy nagyon kedvező piaci helyzetbe is válthat. Itt a magyar piac vonatkozásában a pályázatokat és a hozzájuk tartozó finanszírozási helyzet előmozdulását értem ez alatt. Vagyis összességében úgy mondhatnánk, hogy egy relatív pozitív irányú, de lassú gazdasági élénkülés várható a jövő évben. A 2027-es év viszont már talán sokkal pozitívabb képet tud majd mutatni. Ha lendületben jönnek a gazdák - a pályázati eredmények folyamatosan jönnek ki, élénkítve a géppiacot, megindítva a beruházásokat és ténylegesen elérhetővé válnak a pályázati források -, akkor szerintem 2027-re egy jóval pozitívabb kép fog megvalósulni.