A legtöbb élőlény csoport esetében a fosszilis leletek geológiai naptárként szolgálnak, feltárva az egyes csoportok földtörténeti korát. Van azonban egy figyelemre méltó kivétel e kövületeken alapuló idővonal alól: a gombák, mert a jellemzően puha, fonalas struktúráik ritkán kövesednek meg - fosszilizálódnak - jól. A gombák fosszilis leletanyagában lévő hiányosságok áthidalására a tudósok a molekuláris órát használják. Az óra beállításához a tudósoknak a fosszilis leletekből származó "horgonypontokkal" kell kalibrálniuk azt.

A gombakövületek ritkasága miatt ez mindig is komoly kihívást jelentett. A kutatók ezt egy újszerű információforrás bevonásával oldották meg: a különböző élőlénycsoportok közötti "géncserékkel", egy olyan folyamattal, amelyet horizontális géntranszfernek (HGT) neveznek. Az eljárást először Szöllősi Gergely - a japán Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet (OIST) és a HUN-REN kutatója - valamint csapata dolgozta ki.

Míg a gének általában szülőről gyermekre öröklődnek, a HGT olyan, mintha egy gén oldalirányban ugrana át egyik fajból a másikba. Ezek az események erőteljes időbeli nyomokat szolgáltatnak. Ha egy gén az A vonalból átugrott a B vonalba, az egyértelmű szabályt állít fel: az A vonal közös ősének idősebbnek kell lennie annál az időpontnál, amikor az adott gén megjelent a B vonalban. A gombák törzsfáján 17 ilyen átadás azonosításával egy sor "idősebb, mint/fiatalabb, mint" kapcsolatot állapított meg a csapat, amelyek segítettek pontosítani és leszűkíteni a gombák idővonalát. Ezt az úttörő kutatást - amely eredményeiről a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban számoltak be - a HUN-REN az SZBK-ban és az Ökológiai Kutatóközpontban működő csoportjai és az OIST közötti szoros együttműködés tette lehetővé. Szánthó L. Lénárd, valamint Merényi Zsolt vezetésével a kutatók azt vizsgálták, mikor kezdtek el a mai gombák diverzifikálódni.

A kövületek, valamint a ritka horizontális géntranszferekből származó relatív korinformációk, továbbá a pektinbontó enzimcsaládok gomba genomokban való dúsulásának idejét figyelembe véve, elemzésük arra a következtetésre jutott, hogy a ma élő gombák közös őse nagyjából 1,4-0,9 milliárd évvel ezelőtt már létezett - jóval a szárazföldi növények megjelenése előtt. Ez az időzítés és a pektinbontó géncsaládok terjedése alátámasztja a gombák és algák közötti kölcsönhatások hosszú előjátékát, amely segített előkészíteni a terepet a szárazföldi élet számára.

A gombák működtetik az ökoszisztémákat - újrahasznosítják a tápanyagokat, partnerségre lépnek más élőlényekkel és néha betegségeket okoznak. Idővonaluk pontosítása megmutatja, hogy a gombák már jóval a növények előtt diverzifikálódtak, valószínűleg segítettek előkészíteni az utat a szárazföldi ökoszisztémák számára. Ez a felülvizsgált idővonal alapvetően újraértelmezi a szárazföld meghódításának történetét. Azt sugallja, hogy több százmillió évvel az első valódi növények meggyökerezése előtt a gombák már jelen voltak, valószínűleg mikrobiális közösségekben.

Ez a hosszú előkészítő szakasz elengedhetetlen lehetett a Föld kontinenseinek lakhatóvá tételéhez. Ezek az ősi gombák - baktérium-közösségekkel együtt - lehettek az első igazi ökoszisztéma-mérnökök, létrehozva az első kezdetleges talajokat és alapvetően megváltoztatva a szárazföldi környezetet. Ebben az új nézetben a növények nem egy kopár pusztaságot hódítottak meg, hanem egy olyan világot, amelyet évmilliókon át a mikroszervezetek, köztük gombák ősi és kitartó tevékenysége alakított.

A címlapkép csak illusztráció.