A levendula kedveli a száraz, napos, sziklás helyeket, de jól alkalmazkodik a környezethez, ezért nevelhető sikeresen hazánkban is. Nem túl igényes növény, de a sok napfényt meghálálja. Kártevői nincsenek, és permetezésére sincs szüksége. Nem igényli a különleges talajokat, szereti a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény földet. A mérsékelt öntözést meghálálja, de a természetes csapadék is bőven elég neki.

Nemcsak szabadföldön, de teraszokon és balkonokon is szépen elél, viszont nagyon fontos, hogy csak nagy virágcserépbe, dézsába ültetve marad meg. Erkélyen nevelve rendszeres öntözést igényel. Ültethetünk földlabdás vagy szabadgyökeres levendula palántát is.

A francia és az angol levendulát télre nem szabad bevinni, mert bent elpusztul. A spanyol levendula viszont csak bent teleltethető át. A vásárolt levendula palántát kora tavasszal vagy késő ősszel érdemes kiültetni a kertbe. Ültetés után mindig alaposan öntözzük be a növényt, és metsszük vissza a gyökerét. Az ültetés utáni időszakban érdemes heti egy-két alkalommal öntözni a palántákat, addig míg meg nem indulnak. Fővirágzása június-júliusban, másodvirágzása pedig augusztus- szeptemberben van.

Szép lila virágú bokrai rendszeres gondozás és metszés mellett 20-25 évig is elélnek. Télen megáll a növekedésben, tavasszal pedig friss zöld hajtások jönnek rajta. A levendulát célszerű rózsák mellé ültetni. Napfényigényük közös és a levendula a rózsabokroktól távol tartja a kártevőket, a tetveket és a hangyákat.

A bokrosodás elősegítésére virágzás után vágjuk vissza a bokrot a kétharmadára. A visszavágással a bokor megújul és jelentős mennyiségű levendulavirágot fog hozni minden évben. Ha sövényt szeretnénk kialakítani, akkor a tövek közti távolság maximum 50 cm legyen. Azonban ha nagy kerek bokrokat szeretnénk, akkor 80-100 cm-re távolságra ültessük egymástól. Ha az elnyílt virágokat időben levágjuk, ősszel másodvirágzásra is számíthatunk.