A paradicsom nyári zöldmunkái

Paradicsomoknál a determinált és féldeterminált fajtáknál nem szükséges, de a folyton növő típusoknál fontos a kacshajtások eltávolítása, mert ennek hiányában a növény fejlődése vegetatív irányba megy el, ami a termés mennyiségének, méretének és minőségének a rovására megy. Míg a szőlőnél a kacs egy kapaszkodásra módosult hajtás, a paradicsomnál a kacs morfológiailag nem ennyire eltérő szerv, hanem a levélnyél és a szár találkozásánál előtörő hajtás. Azért jó, hogy a növény képes ilyet létrehozni, mert ha letörik a fő hajtása, akkor ilyen módon könnyen regenerálódni képes. Azonban, ha nincs ilyen probléma, ezek a kacsok akkor is megjelennek, és ha nem távolítjuk el ezeket akkor egy nagyos sok szárú, sűrű lombú paradicsom tövünk lesz, ami jóval kevesebbet terem. A kacsok besűrűsítik a növényt, ami így a zöldtömeg fejlesztésére koncentrál, ez pedig a terméskötődés, és termésérlelés rovására megy. A sűrű lomb miatt a reggeli harmat, a levelekre jutó csapadék, vagy öntözővíz lassabban szárad meg, párásabb a mikroklíma a növény körül és ez mind a bakteriális és gombás fertőzések megjelenésének kedvez.

Tehát a felesleges kacsokat (melyekből nem akarunk szárat nevelni) távolítsuk el, illetve ezzel egy menetben érdemes a kötözést is megoldani, hiszen a hamarosan megjelenő termések tömege kötözés nélkül a szárak töréséhez vezethet. Kötözésre olyan anyagot használjunk, mely nem éles, sőt inkább puha és lapos, hogy a szárakat ne sértsük meg vele. Kötözéskor a növényt ne hurkoljuk körbe, inkább lazán kössünk, belekalkulálva, hogy a szár őszig még sokat fog vastagodni. Ha a szárra rászorul a kötöző, előbb utóbb akadályozza majd a víz és tápanyag szállítást a növényben, sőt szeles időben a szár a rosszul kötözött pontokon fog eltörni.

Szükséges lehet a szárak bizonyos részeinek a le-levelezése is. A földre leérő leveleket távolítsuk el, mert csak fertőzés okozói lehetnek, hiszen a talajról felcsapódó sáros vízben lévő gombák, baktériumok a levél sérülésein, de még a gázcsere nyílásain is képesek fertőzni. A belső elsárguló levelek, melyek úgysem kapnak fényt azok is eltávolítandók, és azok is melyek belül egyszerűen sűrítik a növényt, a levegő átjárását akadályozzák. A nyár során ahogy a paradicsom fejlődik, a kötözéseket és a kacsok eltávolítását viszonylag rendszeresen érdemes elvégezni. A kacsot jó, ha minél kisebb méretű stádiumukban távolítjuk el, hiszen ha hagyjuk megnőni és akkor tépjük ki, akkor addig feleslegesen pumpálta bele a tápanyagokat a növény.

A paradicsom metszése valójában nem klasszikus metszés, mert leginkább kézzel törjük ki a kacsokat vagy tépjük le a leveleket. A metszőollóval történő munkavégzés hátránya, hogy egyik növényről a másikra a vírusfertőzéseket is átvihetünk. Ezt elkerülendő, a metszőollót rendszeresen fertőtlenítsük, amikor egyik növénnyel végeztünk és a másikat kezdenénk.

Az uborkát is érdemes metszeni

Az uborka nagy felületeket képes befutni, épp ezért jó, ha támrendszer mellett termesztjük. A földön futva is tartható, de ha nincs alatta agroszövet, akkor rengeteg fertőzést összeszedhet a tenyészidő során. A támrendszer kialakítása némi munkát igényel, de sokkal jobb lesz a lomb szellőzöttsége, ha felfelé növesztjük, mint ha a földön termesztjük.

A támrendszeres uborka metszésekor a növény méretének, sűrűségének a kialakítását végezzük el, emellett a termésmennyiséget is szabályozzuk. Választhatunk hogy több termést akarunk, de apróbbakat, vagy kevesebbet, de nagyobbakat. A fiatal növények főhajtását rendszeresen igazítsuk a támrendszerre, ami lehet háló, vagy rácsozat is. Később az uborka már önállóan képes kapaszkodni, illetve hajtásaival belenő a támba, saját támasztásáról, stabilitásáról sokkal jobban gondoskodik, mint a paradicsom. Amennyiben a palánta főhajtását még fiatal korban visszacsípjük, úgy egyszálas helyett többszálasra nevelhetjük az uborka növényt. Amikor az uborkák hajtásai elérik a támrendszer tetejét, hagyjuk azon túlnőni 30-40 centiméterrel, és csak azután vágjuk vissza, így a tám felső részén lévő hajtások is jól megerősödnek. A főhajtások visszacsípésével mindig oldalhajtások képződését serkentjük, így irányíthatjuk, hogy a növény a teljes támrendszert egyenletesen befussa, mindenhol jó legyen a lomb szellőzöttsége és a napfény is mindenhol arányosan érje. A tövek alsó 30-50 centiméteréig a főhajtásról, vagy hajtásokról induló hónaljhajtásokat tőből távolítsuk el, az e fölötti részek hónaljhajtásait két-három levélre csípjük vissza, mert akkor ezeknek a növekedése megáll, a növényt nem sűrűsítik, ellenben virág képződhet, majd termés rajtuk.

Tehát míg a paradicsomnál teljesen eltávolítjuk a kacsokat az uborkánál az alsó részen járunk így el, feljebb csak visszacsípjük, ezzel termésképződésre alkalmas hajtásokká alakítjuk azokat. A talajra lelógó leveleket e növényfajnál is távolítsuk el, ezzel az öntözést is segítjük, hiszen így kisebb eséllyel lesznek vizesek a levelek.

Felmagzás késleltetése

A retekfélék és gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem), mángold, hagymák, és salátafélék bizonyos környezeti tényezők együtt állása esetén virágszárat hoznak, ezzel azonban gazdaságilag hasznos részük hamarosan felhasználhatatlanná válik. A virágszár még kezdeti stádiumában eltávolítható, így egy kis időt nyerünk arra, hogy e növényeket még betakaríthassunk és felhasználhassuk. Ez is egy metszés, aminek a termésmentés a célja.