A kiszámíthatatlan időjárási körülmények, a világgazdaság, a különböző járványok káros hatásai egyre bizonytalanabbá teszik a gazdálkodást, a mezőgazdasági termelést. Ezeket a kockázatokat a gazdák érzik és azt tapasztalják, hogy a védekezés ellenük szinte lehetetlen. Éppen ezért, elsősorban az időjárás okozta károk enyhítése érdekében jött létre a Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszer (MKR), mely 2020-ban egy újabb, a IV. pillérrel bővült – olvasható a HelloVidék oldalán. Az MKR elemei:
Az elmúlt évek alapján legnagyobb kockázatot a növénytermesztők számára a tavaszi fagy és az aszály jelentették, melyek az ültetvényekben, valamint őszi vetésű kultúrákban okoznak jelentős termésveszteséget. Ez az oka annak, hogy a biztosító társaságok ezeket a kockázatokat nagyon korlátozottan és limitáltan vállalják. A tavaszi fagy kockázatot gyakran mossák össze a téli faggyal. Fontos hangsúlyozni, hogy a biztosítók feltételeiben a tavasz április 1-én kezdődik, tehát az ezt megelőző fagykárok csak akkor minősülnek biztosítási eseménynek, ha azt -15°C, vagy annál hidegebb hőmérséklet okozza. Ha valaki nem volt elég éber, és elmulasztotta, hogy teljeskörű biztosítást kössön tavaszi fagy kockázatra, még mindig lehetősége van az I-es pillérből kárenyhítő juttatás igénylésére.
Idén is megmutatta már magát a fagy, de voltak már melegebb napok is, de időközben a belvíz is okozott gondokat a gazdák számára. Mártonffy Béla, a NAK kertészeti és beszállítóipari osztályelnöke viszont pozitív képet festett a jelenlegi állapotokról. Mint mondta, a gyümölcsösökben jellemzően nem okoz gondot a rendkívül változékony, nagy hőingadozásokat mutató időjárás. A fák az úgynevezett mélynyugalmi fázis végén vannak, az átmeneti, néhány napos erősebb felmelegedés még nem indította meg az élettevékenységüket.
– ismertette Mártonffy Béla.
A szakember kitért arra is, hogy az utóbbi hetek jellemzően borongós, fényszegény időjárása kissé kedvezőtlen volt az áthúzódó üvegházi zöldségkultúráknak. De a következő időszakban naposabb időre lehet számítani.
A szerves anyaggal történő talajtakarásnak, a mulcsozásnak nyáron és télen is egyaránt fontos a szerepe van. Télen legfőképp a túlzott hőmérsékletingadozás mérséklése a cél. Viszont a két időszakban felhasznált talajtakaró anyagok eltérnek egymástól. Nyáron gyorsan lebomló lombföldet, komposztot, szénát és a fűnyesedéket használjunk, télen lassabban bomló, durvább szervezetű szerves takarást, például tőzeget, szalmát, lombot, faaprítékot és fenyőkérget.
Az állandó hőmérséklet a növényt nyugalmi állapotban tartja, és megakadályozza, hogy a néha napján felmelegedő idájárás hatására növekedni kezdjen a növény. Ez azért fontos, mert, ha a növény mág a hidegebb hónapokban növekedni kezd, vagy új hajtást hoz, az könnyen lefagyhat a hidegebb napokon. Ezzel tönkreteheti a növényt is.
Bármilyen laza, szigetelő anyag megteszi. Ne feledjük viszont, hogy ezt tavasszal el kell majd távolítani, vagy legalább félre kell csökkenteni. Válasszunk tehát egy könnyen kezelhető anyagot . A felaprított talajtakaró jó választás lehet, ilyen a szalma, a fenyőtű vagy a felaprított levél. De jó talajtakaró lehet a hó is, mivel remek hőszigetelő a növények számára. Így, ha az ágyásokat beborítja a hó, ne lapátoljuk el róluk.
A téli talajtakarás alkalmazása nagyban függ attól, hogy milyen telünk van. A talajtakarást a legtöbb évelő növény - különösen az újonnan telepített növények - védelme érdekében akkor végezzük, amikor a talaj keményedni kezdett, ami általában az első kemény fagy után következik be, amikor a hőmérő mínusz 10–15 C-os éjszakai fagyokat mutat. ågy a növények biztosan nyugalmi állapotba kerülnek, és a melegen tartó takaróanyag alatt nem indulnak fejlődésnek.
Ha kiválasztottuk a megfelelő talajtakarót, akkor töltsük a növények köré a takaróanyagot 5–8 centméteres rétegben. A virágágyasokban telelő évelők és tavaszi hagymás virágok számára talajtakaró az aprított lomb, a fenyőgally, a szalma és a félig lebomlott komposzt. A fás szárú növények nem igényelnek akkora védelmet, mint a lágyszárú évelők. A fa, cserje törzse körül 15 centiméteres körbe ne, vagy csak nagyon vékony, 1–2 centiméteres rétegben rakjunk takaróanyagot.
Fák és cserjék esetében, ügyeljünk arra, hogy ne rakjuk közvetlenül a növények tövére. A mulcs elhelyezését kezdjük néhány centiméternyire a szárától. Ez azért fontos, mert így nem alakítunk ki búvóhelyet a rágcsálóknak (egerek, pockok). Másrészt, így nem zárjuk le a növény szárát, tud szellőzni. Ellenkező esetben túlvizesedhet, ezzel ideális feltételeket biztosítva a betegségek, gombák kialakulásának.
