Ha látunk egy görögdinnyét, talán az első dolog, amin megakad a szemünk, a fehér folt, amely a termésen van. Ez a folt teljesen természetes módon keletkezik a dinnyén. Azon a területen alakul ki, ahol a görögdinnye a szántófölddel érintkezik, és amelyik oldalán „fekszik” talajon. A legtöbb görögdinnye rendelkezik ilyen folttal, azonban vásárlásnál érdemes azt választanunk, amelyen krémsárga vagy narancssárga a folt.

A görögdinnye parásodott része azt jelzi, hogy mekkora az az időtartam, amíg a méhek porozták a virágot. Minél több a beporzás, annál édesebb lesz a görögdinnye. Vagyis minél nagyobb és több ez a parás rész, annál édesebb a dinnye.

A legtöbb ember általában a legnagyobb görögdinnye megvásárlására törekszik. Ez azonban nem feltétlenül jó taktika, érdemes inkább a köztes utat választani, és a közepes méretű dinnyét megvásárolni. Ha a súlyt nézzük, akkor a közepes dinnyéből ugyanakkor a legnehezebb próbáljuk meg kiválasztani.

Sajnos általában a boltokban megvásárolható görögdinnyéken már nincs rajta a kocsány, pedig a kocsány színéből szinte azonnal meg lehet állapítani, érett-e már a dinnye. Ha zöld a kocsány, túl hamar, éretlenül szedték le a dinnyét. Ha azonban elszáradt a kocsány, akkor a termés érett. A termelők a szedéskor is mindig csak azokat a dinnyéket szedik le, amelyek könnyen elválnak a kocsánytól. Ha nagyon "ragaszkodna" a termés, akkor általában még rajta hagyják a száron, és várnak pár napot az éréssel.

A vásárlók általában automatikusan elkezdik kopogtatni a dinnyét vásárláskor, azonban kevesen tudják, mit is kell hallani ilyenkor. Akkor jó a dinnye, ha kopogtatáskor kongó hangot ad, és kicsit "visszhangzik" is. Ha tompa hangot hallunk, az rosszabb ízt jelent, és kásás belsőre utal.