A rendszer szintű megközelítés azért különösen fontos, mert a mezőgazdaság jövőjéről szóló szakmai diskurzusban egyre többféle fenntarthatósági irány jelenik meg. Gyakran esik szó például a talajművelési módszerek jelentőségéről, vagy a természetközeli élőhelyek fenntartásáról, de említhetjük az inputcsökkentett termelést is ebben a sorban. Ezek értékes beavatkozási pontok, ugyanakkor önmagukban csak részmegoldásokat tudnak biztosítani, az élelmiszertermelési rendszer egészét nem hatják át. Ráadásul megvalósítási módjuk mögött legtöbbször nem áll egységes követelményrendszer, ellenőrzés és tanúsítás.

Az ökológiai gazdálkodás jelentőségét éppen az adja, hogy a bio jelölés használatához pontosan meghatározott, számon kérhető és ellenőrzött feltételeknek kell megfelelni – a termőföldtől egészen a boltok polcáig.

Mitől bio egy termék?

A „bio”, az „öko” és az „organikus” kifejezések egymással egyenértékűek és fontos tudnunk, hogy élelmiszerek esetében ezek mögött az Európai Unió egységes szabályozása áll. Az ökológiai termelést és az ökológiai termékek jelölését az uniós előírások mentén hazai jogszabályok is garantálják, és a Nébih által akkreditált szervezetek ellenőrzik és tanúsítják.

Ez azt jelenti, hogy ökológiai termékként csak az az élelmiszer jelenhet meg, ami ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származik, megfelel az előírásoknak, és tanúsítással rendelkezik. A tanúsítás tehát nem adminisztratív részlet, hanem a bizalom alapja: ez teszi ellenőrizhetővé, hogy az adott termék valóban abból a gazdálkodási rendszerből származik, amelyet a bio jelölés jelent.

Mit jelent ez a gazdaság szintjén?

Az ökológiai gazdálkodás nem ott kezdődik, hogy egy gazdaság bizonyos inputanyagokat lecserél másokra. A kiindulópont az, hogyan tartható fenn hosszú távon a termelőképesség úgy, hogy a gazdaság jobban támaszkodjon saját adottságaira, és kevésbé függjön külső erőforrásoktól.

A növénytermesztésben ennek alapja a talaj termékenységének megőrzése és fokozása, amely a szervesanyag-visszapótlásra, a talajélet támogatására és a tudatos vetésforgóra épül. Ehhez kapcsolódik a terménydiverzifikáció és a megelőzésre épülő növényvédelem, amely nem külön beavatkozásként, hanem a termesztési döntések részeként jelenik meg.

Az állattartásban ugyanez a megközelítés érvényesül: a takarmányozás, a tartási körülmények, a legelőhöz vagy kifutóhoz való hozzáférés biztosítása, valamint az állategészségügyi problémák főként megelőzésen alapuló kezelése együtt határozzák meg, mit jelent az ökológiai tartás a gyakorlatban.

Sok ökogazdaság alkalmaz olyan megoldásokat – például talajkímélő művelést vagy biológiai növényvédelmet –, amely a nem bio gazdálkodók számára is perspektivikus utat jelenthet. Kilépést a gazdasági kényszer okozta inputanyag válságból egy magasabb értékű, fenntarthatóbb élelmiszertermelés felé. Az ökológiai szektor ezért a jövőálló, innovatív mezőgazdaság magjaként is értelmezhető.

Hol tart ma az ökológiai gazdálkodás?

Az ökológiai gazdálkodás ma már globális jelentőségű: közel 190 országban van jelen, és a biotermékek világpiaca folyamatos növekedést mutat. Ez azt jelzi, hogy nem marginális jelenségről, hanem önálló, erősödő termelési és piaci rendszerről van szó.

Az Európai Unióban az ökológiai gazdálkodás a fenntartható mezőgazdaság kiemelt eszköze. Az uniós célkitűzés szerint 2030-ra a mezőgazdasági területek 25%-át ökológiai művelés alá kell vonni, ami a jelenlegi 12%-os arányhoz képest jelentős bővülést jelent.

Magyarországon 2025-ben több mint 400 ezer hektáron folyt ökológiai gazdálkodás, miközben a biotermékek iránti hazai és nemzetközi kereslet is erősödött. A biotermékek kiskereskedelmi forgalma itthon az elmúlt időszakban évente mintegy 14%-kal nőtt, ami azt jelzi, hogy a hazai piac egyre nyitottabb az ökológiai termékekre.

Ugyanakkor a kínálat és a kereslet idehaza még ritkán találja meg egymást: a hazai ökoterületek jelentős része gyepterület, melyet méretét tekintve a szántó követ, miközben a hazai piac által leginkább keresett zöldség-gyümölcs termelés és a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása még jelentős potenciált hordoz.

Miért fontos ez Magyarországon?

Magyarországon az ökológiai gazdálkodás nemcsak környezeti, hanem gazdasági kérdés is. A hazai biotermelés jelentős része jelenleg alapanyagként jelenik meg a nemzetközi piacokon, így a hozzáadott érték nagy része a feldolgozás során más országokban keletkezik.

Ugyanakkor érezhető, hogy a nemzetközi terménypiacon a bio kategóriában is egyre nagyobb a verseny, és a valódi fenntarthatósághoz elengedhetetlen, hogy a hazai ökotermelés nagyobb arányban kapcsolódjon feldolgozáshoz, stabil értékesítési csatornákhoz és magasabb hozzáadott értékű termékpályákhoz. Ebben markáns szerepe lehet a kereskedelem szereplőinek, a rövid ellátási láncoknak és a közétkeztetésnek is.

A továbblépés kulcsa, hogy a termelési alapok mellett erősödjenek a szereplők közötti gazdasági kapcsolatok, az integrációk, a feldolgozás és nem utolsó sorban a gazdálkodók érdekeit szem előtt tartó értékesítési együttműködések.

Nem minden kihívásra ugyanaz a válasz

Az ökológiai gazdálkodás nem minden mezőgazdasági kihívásra ad megoldást, és az átállás sikeressége gazdaságonként eltérhet. Vannak rendszerek, ahol könnyebben megvalósítható, míg máshol nagyobb fokú alkalmazkodást igényel. Éppen ezért az ökogazdálkodást nem idealizálni kell, hanem megérteni és tudatosan alkalmazni.

Az ökológiai gazdálkodás nem piaci hóbort, hanem világos értékrenden alapuló termelési rendszer, mely ellenőrizhető keretet ad a mezőgazdaság fenntarthatóbb működéséhez, miközben erősíti a gazdálkodók alkalmazkodóképességét és a fogyasztói bizalmat az agrárium iránt.

Fotó forrása: ÖMKi