A beszállítók számára az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy mivel maximum 10% árrést alkalmazhatnak a kereskedők, úgy a fogyasztói árakból könnyedén visszaszámolhatóvá vált minden átadási ár. Egy szempillantás alatt kiderült, hogy egy adott beszállító milyen áron értékesíti a terméket a különböző partnereknek. A gyártók félve őrzött titka, az árkialakítási stratégiájuk vált szinte teljesen láthatóvá. Márpedig a gyártóknak az értékesítési áraik kialkudása során több tényezőt is figyelembe kell venniük, kezdve onnan, hogy az adott termékből mekkora mennyiséget vásárol a kereskedelmi partner, egészen addig, hogy milyen más terméket és mekkora mennyiségben szerez még be a partner a beszállító portfóliójából.

Az átadási árak kvázi transzparenssé válása azt eredményezte, hogy minden kereskedő partner a többi kereskedőnél látható legalacsonyabb átadási árat kívánta elérni akkor is, ha más terméket nem is vett át a beszállítótól.

Az intézkedés eredményeként fény derült arra is, hogy a kereskedők gyakran szignifikánsan eltérő árazási gyakorlatot követnek a saját márkás termékeik és a gyártói termékek árának meghatározásakor. Utóbbira jóval magasabb árrést alkalmaznak, ami a magyarországi gyártói márkák tulajdonosainak valójában előnytelen.

Hosszasan elemezhetnénk azt, hogy vajon a 10% árrés a kiskereskedelmi szereplők költségeit figyelembe véve mire elég. Ezek a költségek termékkategórinként eltérőek, hiszen más kezelést igényel a natúr joghurt, mást egy palack étolaj, vagy a sertéscomb. Megjegyzendő, hogy egy natúr joghurt átadási árának 10%-a és egy palack étolaj átadási árának 10%-a között mekkora a különbség abszolút értékben. További szempont lenne a kategóriák eltérő forgási sebessége is. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a legtöbb termék esetében a 10%-os árrés nem fedezi a kereskedő felmerülő költségeit, így a termék fogyasztói ára nem annak valódi költsége alapján kerül kialakításra, ami félrevezeti a fogyasztókat.

Az árréstop a beszállítók szempontjából szintén hátrányos következménye volt az is, hogy a kereskedők az intézkedés által érintett termékek esetében elszenvedett veszteségeiket részben úgy kompenzálták, hogy azoknál a termékeknél, amelyeket nem érintett a szabályozás, megpróbálták lenyomni a beszerzési árakat. Így ezeknél az élelmiszereknél a fogyasztói ár emelése nélkül növelni tudták az árrésüket a beszállítók kárára.

A magyar élelmiszergazdaság szereplői számára hátrányos következménye az intézkedésnek az is, hogy a kereskedői veszteségminimalizálás egyik meghatározó eszköze az olcsó importtermékek beszerzésének növelése lett. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évben ismét csökkent a magyar termékek aránya a fogyasztói kosarakban.

Az elmúlt másfél év alatt a globális piacok alakulása, a gazdasági környezet változása kezelte az élelmiszerinflációt (az árrésstop helyett). Az üzletek polcain megtalálható élelmiszerek árai a KSH adatai szerint 2025. novembere óta csökkennek, vagyis negatív az infláció ebben a termékkörben. 2026 júliusában már közel 5%-kal volt alacsonyabb a dohány és italtermékektől, valamint a vendéglátástól megtisztított élelmiszer árszint, mint egy évvel korábban. (Az általános élelmiszerinflációs szám ennél magasabb, de azt a dohány- és italtermékek, valamint a vendéglátás árainak emelkedése okozta.)

Mindezek alapján számunkra egyértelműnek tűnik, hogy az árrésstop eddig se volt indokolt eszköz az élelmiszerinfláció ellen, de a legfrissebb adatok fényében már végképp nem szól érv a kivezetése ellen.