Barátcserje (Vitex agnus-castus)

Ez a nagyméretű cserje egyre gyakoribb a díszkertekben. Levelei illatosak, virágai kékek és nyár végétől kezdve virágzik, ami szintén előnye, hiszen kevés kékszínű és kora ősszel virágzó cserje van forgalomban. Így ez nagyon jól beillik, ha egy tavasztól-őszig tartó virágzási sort szeretnénk összeállítani, hogy mindig díszítsen valami a kertben. Szereti a napos területeket és a jó vízlevezetésű talajt. Gyógynövényként is ismert, főleg női problémákra gyakorolt kedvező hatása miatt. Ezzel összefüggésben áll, hogy a neve azért lett „barátcserje”, mert ebből készült teát itattak a szerzetesekkel, hogy azoknak elnyomják a testi vágyait. Aromás leveleit ízesítésre, megszárított termését borspótlóként használhatjuk, de minden részét csak mértékkel.

Fűszercserje (Calycanthyus floridus)

Termékeny talajba, napos vagy félárnyékos helyre érdemes ültetni. Pompás illatú, bíborvörös, különösen dekoratív virágokkal rendelkezik. A kellemesen fűszeres illatú virágai miatt arra gondolhatnánk, hogy ez a része a fűszer, ám ehelyett a kérgére van szükség a konyhában, amit hasonlóképpen használhatunk, mint a fahéjat. Nyár közepétől vághatunk róla vesszőket, amiről hántsuk le a kérget, szárítsuk meg és tegyük légmentesen záródó üvegcsébe. Zúzzuk porrá mielőtt használnánk.

Kínai tüskéssárgafa, vagy szecsuáni bors (Zanthoxylum simulans)

A rutafélék családjába tartozó kistermetű, terebélyes lombkoronájú, alacsony fácska törzsén és ágain bizarr rücsköket láthatunk, amik a tüskék elfásodásával keletkeznek. Apró sárgás virágai májusban-júniusban nyílnak, majd átadják helyüket a kis, kerek, aromás bogyóknak, amelyek éretten pirosra színeződnek. Ezekből nyerjük majdan a citrusos ízű, bizsergető és nyelvzsibbasztó hatású szecsuáni borsot. A fűszerező része tehát nem a fekete magja, hanem annak külső burka.

Torzsás ecetfa (Rhus typhina, syn. Rhus hirta)

Az Észak-Amerikából származó, nagyjából Európa egész területén meghonosodott díszcserje, vagy kisebb fa a szömörcefélék családjába tartozik. Jól alkalmazkodik és a szárazabb területeken is életképes. Kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, megakadályozza a talajeróziót és széltörőként is funkcionálhat. Virágzása júniustól augusztusig tart és meglehetősen diszkrét, azonban bíborvöröses színű, szőrös termései még télen is látványosak a fákon. A termések meglehetősek kicsik, markánsan savanyúak, nem igazán húsosak, de bőségesen rendelkezésre állnak. Savanykás ízt kölcsönözhetünk vele különféle ételeknek, italoknak. Már az éretlen termések is alkalmasak üdítőital készítésére és ecethelyettesítőként savanyításra. Érdemes nyár végén addig begyűjteni a terméseket, amíg még ragyogóan szép bíbor színűek és jó állapotban vannak. Miután a csapadéktól többször eláznak, emiatt megfeketednek, ekkor már penész is lehet rajtuk.