EARLY BIRD ár a Portfolio Agrárium 2026 konferencián!
A márciusi Agrárium 2026 Konferencia tradicionálisan hiánypótló esemény, és hasznos lehet a hazai agrárium minden méretű agrártermelői vállalkozása, a termelőket kiszolgáló inputszektor, az élelmiszeripari és élelmiszerkereskedelmi társaságok, illetve a szakmai, érdekképviseleti és államigazgatási szervezetek számára.
Csoportos kedvezmények már 2 főtől: 2 fő jelnetkezése esetén, 10%, 3 fő estén 15%, 4 vagy több fő jelentkezése esetén 20% kedvezmény! A kistermelők és fiatal gazdák pedig most 30.000 Ft + áfa összegért vehetnek részt a tavasz meghatározó agrárgazdasági eseményén!
A nádaratás jelentősége: régen és ma
A múltban a nád stratégiai alapanyag volt. Mivel a falusi építkezésben a fa drága, a tégla pedig ritka volt, a nád szolgált tetőfedő anyagként, szigetelésként és tüzelőként is. Egy jól fedett nádtető akár 30-50 évet is kibírt, és kiváló hőszigetelő képességgel rendelkezett. Napjainkra a jelentősége drasztikusan lecsökkent, mert a cserép, a beton és a modern szigetelések kiszorították a nádat. A nádtető készítése ma már szinte luxusnak számít a magas élőmunka-igény és a speciális szaktudás hiánya miatt. A nád már nem alapvető fűtőanyag, a háztartási eszközök (kosarak, kerítések) pedig műanyagból készülnek. E technikai fejlődés tehát pontot tett egy korszak végére.
Újra aratnak a Balatonnál: így már évek óta nem csinálták
Hogyan aratták a nádat?
A nádaratás hagyományosan a téli hónapokban történik, amikor a víz befagy, a nád pedig elszárad és „beérik”. Régen kézi erővel a jégen aratták. Akkoriban az aratás legfontosabb eszköze a tolókasza vagy a nádvágó horog volt. Az aratók a befagyott jégen jártak, és kézzel vágták le a kévéket. Ez kimerítő és veszélyes munka volt, mert ha a jég beszakadt, az aratók élete is kockán forgott. A levágott nádat kévékbe kötötték, majd szánokon vagy szekereken szállították a partra. Ma már speciális, lánctalpas vagy széles kerekű nádvágó gépekkel dolgoznak. Ezek a gépek képesek a lágyabb iszapban vagy sekély vízben is mozogni. A gép nemcsak levágja, hanem azonnal kévékbe is köti a nádat, ami jelentősen gyorsítja a folyamatot, bár a minőségi tetőfedő nádhoz még ma is szükség van utólagos kézi válogatásra.
A nád felhasználása
A nád az egyik legsokoldalúbb természetes anyag. Tetőfedésre használták, nádszövet készült belőle (stukkó alá), és hőszigetelő lapok alapanyaga is. Árnyékolók, kerítések, növénytámaszok ma is készülnek belőle. A vegyipar és energetikai ipar is használja: biomasszaként égetik el, vagy cellulózt vonnak ki belőle. Kézművesek bútorok, dísz és használati tárgyakat készítenek belőle. Sok kertészeti pályázathoz szükséges rovarbúvóhelyeket létesíteni és fenntartani a gyümölcsösök közelében. A nád erre is kiváló alapanyag, de szecskázva a talaj takarására, mulcsozására is használható, illetve egyes kertészetekben a földkeverékek „szellősebbé tétele” céljából abba nádszecskát kevernek.
Természetvédelem: aratni vagy nem aratni?
A nádaratás kérdése összetett ökológiai probléma. Nem mindegy, hogy a természetvédelmi vagy a gazdasági szempontokat nézzük. A vízügyi hatóságok a stégek raszterbérleti szerződéseinél nem véletlenül kötik ki, hogy a nádat csak télen lehet vágni, sok helyen akkor is csak engedéllyel. Tavasztól őszig rengeteg madár fészkel a nádasokban, így a nád zöld állapotban történő vágása óriási károkat tud okozni az adott életközösségben. Ha learatják a nádat akkor megfiatalodik a nádas. Az aratással eltávolítjuk a szerves anyagot, így lassul az elöregedés és az eliszaposodás (eutrofizáció). Friss, zöld hajtások nőnek, ami jobb vízminőséget eredményez. Azonban, ha túl nagy területet vágnak le egyszerre, eltűnnek a madarak fészkelőhelyei és a telelőhelyek a rovarok számára.
A le nem aratott, úgynevezett „lábon hagyott nád” előnye, hogy kiváló búvóhelyet és fészkelőhelyet biztosít a nádi énekesmadaraknak (pl. nádiposzáta) és a gázlómadaraknak. Ám így idővel a nádas „beöregszik”. Az elhalt szárak a vízbe dőlnek, növelik az iszapréteget, a bomlás során pedig oxigént vonnak el a víztől, ami halpusztuláshoz és a nádas pusztulásához vezethet.
Természetvédelmi szempontból ezért a mozaikos aratás a legjobb megoldás. Ez azt jelenti, hogy a terület egy részét learatják (a frissülés érdekében), másik részét viszont érintetlenül hagyják (az élővilág védelmében). Nádas aratása országos jelentőségű védett területen is végezhető, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bekezdésének f) pontja alapján csak a természetvédelmi hatóság (illetékes kormányhivatal) engedélyével végezhető. Az aratást télen, december 1. - február 28. között fagyott talajon, vagy befagyott vízen kell végezni. A jelenleg alkalmazott nádarató gépek ennek hiányában a nád rizómáinak sérülését okozzák, így a nádast jelentősen károsíthatják.
A nádégestés inkább kedvezőtlen
A hazai növénytársulások, életközösségek általában fajgazdagok, ez alól kivételt képeznek a nádasok, melyek kimondottan fajszegény növényközösségeknek tekinthetők. A névadó a közönséges nád (Phragmites australis) mellett nőhet közte a keskenylevelű gyékény, a széleslevelű gyékény, és az ebszőlő csucsor. A nádasok a növényi fajszegénységük ellenére (a vízben, vízen, és víz felett élő) állatok számára értékes élőhelyek, szerepük van a vizek tisztulási folyamataiban, valamint a hordalék stabilizálódásában.
A nádvágás mellett korábban az égetést is alkalmaztak, amit jobb kerülni, mert annak következtében az élőhely kialakult szerkezete megbomlik, és sok év, mire újra regenerálódik. Amennyiben nincs más megoldás az égetést is mozaikosan, több ütemben szabad csak elvégezni, mindig hagyva menedékterületeket az élővilág számára.
