A Communications Earth & Environment című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a Golf-áramlat pozíciójának hirtelen változása kulcsfontosságú indikátora a globális éghajlatot szabályozó „óceáni szállítószalag” állapotának. Az AMOC feladata, hogy a trópusokról meleg, sós vizet juttasson északra, többek között Európa partjaihoz, biztosítva ezzel a kontinens viszonylag enyhe éghajlatát.

A mérési adatok azt mutatják, hogy az AMOC az 1950-es évek óta mintegy 15%-kal gyengült. A folyamat hátterében a globális felmelegedés áll: az óceánok melegedése és a grönlandi jégtakaró olvadásából származó édesvíz-beáramlás együttesen lassítja a keringést. A kutatók műholdas megfigyelései alapján a Golf-áramlat már az 1990-es évek eleje óta fokozatosan északabbra tolódik, különösen az Egyesült Államok keleti partvidékénél.

A számítógépes modellezések szerint az áramlat vándorlása két szakaszban valósulhat meg. Ezek a következők:

1. Egy hosszabb folyamat során az áramlat körülbelül 133 kilométert csúszik északra.
2. Ezt egy hirtelen, mindössze két év alatt lezajló további, több mint 200 kilométeres ugrás követheti.

Ez az összesen több mint 300 kilométeres vándorlás messze meghaladja az áramlat természetes ingadozását. A szakemberek hangsúlyozzák: a Golf-áramlat ilyen mértékű pozícióváltása azt jelezheti, hogy az AMOC elérte kritikus fordulópontját. A rendszer esetleges összeomlása drasztikus következményekkel járna: Európa északi és nyugati területein jelentős lehűlés következne be, miközben a globális csapadékmintázatok és viharrendszerek teljesen átrendeződnének. Bár az összeomlás pontos időpontja még tudományos vita tárgya, a Golf-áramlat mozgása jelenleg a legmegbízhatóbb korai jelzőrendszer a folyamat nyomon követésére.