Május utolsó délutánján Ausztria felől az ország nyugati tájai fölé zivatarok érkeztek, majd kora este a zivataroknak újabb hulláma érte el a nyugati határokat. Ebben a második hullámban a zivatarok láncba rendeződve haladtak délkeleti irányba a Nyugat-Dunántúlon. A viharokhoz látványos peremfelhők is tartoztak, melyek olyan alacsonyan voltak, hogy mondhatni, szinte a földet súrolták.
Ezek a zivatarok lokálisan kiadósabb öntözést hagytak maguk után, a Dunántúlon több meteorológiai állomás csapadékméréjő is 15-20 mm körüli mennyiséget mért rövid idő alatt, mely már felhőszakadásnak mondható. Ugyanakkor a peremfelhős zivatarokat többfelé viharos széllökések kísérték, nem egy helyen lehetett 70-80 km/h körüli széllökéseket mérni, de délután 17 óra 30 perc körül a Nagykanizsa melletti Nagyrécsén 99 km/h-s széllökést is regisztráltak.
