A nyári napforduló dátuma nem állandó, az adott évtől függően ugyanis június 20-ra, 21-re vagy akár 22-re is eshet, szökőévekben például jellemzően június 20-án következik be. Az eltérést az okozza, hogy a Földnek körülbelül hat órával tovább tart megkerülnie a Napot, mint egy naptári év. Ezt a csúszást egyenlíti ki a naptárban a négyévente beiktatott szökőnap - írja a bbc.
Enélkül már nem lehet kert Magyarországon se: erről nem sokan tudnak
A nappalok hosszának változását, és így a jól elkülönülő évszakok váltakozását bolygónk tengelyferdesége okozza. E dőlés nélkül a nappali világosság időtartama egész évben szinte állandó maradna. A napforduló idején az északi félteke a leginkább a Nap felé dől, csillagunk pedig ekkor közvetlenül a Ráktérítő felett delel. Maga a kifejezés a latin "sol" (nap) és "sistere" (megállni) szavakból származik, ami arra utal, hogy a Nap ilyenkor látszólag megáll az égbolton.
Érdekesség, hogy bár ez az év leghosszabb nappala, mégsem ekkorra esik a legkorábbi napkelte és a legkésőbbi napnyugta. A legkorábbi pirkadat ugyanis már a napforduló előtt megtörténik, a legkésőbbi napnyugta pedig csak utána következik be. Noha a csillagászati nyár csak ezzel a jelenséggel veszi kezdetét, a meteorológiai nyár már hetekkel korábban elindult. A meteorológusok ugyanis az évszakok statisztikai összehasonlíthatósága érdekében az északi féltekén egységesen június 1-jétől augusztus 31-ig számítják a nyári időszakot.
