A fajta hagyományos termőhelye a Korcula keleti részén fekvő Lumbarda. A grk a filoxérajárványt is átvészelte, elsősorban az ottani homokos talajnak köszönhetően. Nevének eredete nem tisztázott: az egyik elmélet szerint az ókori görögök (grk) hozták a szigetre, egy másik magyarázat szerint neve a belőle készült borokra jellemző enyhén kesernyés (gorak) aromából ered. Genetikai rokonsága más dalmát szőlőfajtákkal ugyanakkor azt támasztja alá, hogy őshonos dalmát fajtáról van szó.

Különlegessége, hogy funkcionálisan nőivarú fajta, ezért a megfelelő termékenyüléshez más szőlőfajtákat is kell telepíteni mellé beporzóként. Emiatt termesztése viszonylag nehéz, a terméshozama pedig alacsony. A grkből ugyanakkor friss, fiatal fehérborok és hordóban érlelt, hosszabb ideig eltartható tételek egyaránt készíthetők, sőt megfelelő szőlőből desszertbor, prosek is előállítható.

Alkoholtartalma rendszerint 13 százalék körüli. A fajta mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett szélesebb körben ismertté válni a horvát borpiacon. A szőlőt ma már nemcsak Lumbardában és Korcula más részein termesztik, hanem Lastovón, a Peljesac-félszigeten, Konavléban és Kastela környékén, valamint a szomszédos Bosznia-Hercegovinában is. A belőle készült borok az utóbbi években olyan nemzetközi versenyeken is elismeréseket szereztek, mint az International Wine Challenge és a Decanter World Wine Awards, ami tovább növelte a fajta ismertségét és az iránta mutatkozó keresletet. Horvátországban évente hozzávetőleg 60 ezer palack készül belőle, ami a horvát bortermelés egészéhez mérten is rendkívül kis mennyiség.

A lap szerint a grk különlegessége és korlátozott termelési mennyisége miatt az európai piacon is komoly lehetőségeket kínálhat a horvát borászoknak, különösen azért, mert olyan őshonos fajtáról van szó, amely máshol a világon gyakorlatilag nem található meg.