A Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület beszámolója szerint a vizes élőhelyek idei eltűnése sok faj számára jelentett tragédiát, a természet azonban összetett módon reagál a változásokra, így ami az egyik élőlénynek veszteség, az másoknak átmenetileg ideális életteret biztosíthat. A tartós szárazságot az iszapnövények és egyes sótűrő fajok meglepően jól viselték. Közülük is kiemelkedik a henye kunkor (Heliotropium supinum), amely számára a 2026-os év egyértelműen kedvező feltételeket teremtett.

A védett növény a Nyírő-réten és a Magdolna-laposban is felbukkant, ám az igazi meglepetést a Nagy-szik területe okozta. A friss műholdas felvételek és a terepi bejárások alapján a faj közel tízhektáros területet borít be. A szakemberek négyzetméterenként átlagosan harminc tövet számoltak, ami összességében legalább 2,9 millió példányt jelent. Mivel a növény egyedenkénti természetvédelmi értéke ötezer forint, a hortobágyi állomány teljes természetvédelmi értéke meghaladja a 14,6 milliárd forintot. Bár ez természetesen nem kereskedelmi árat jelöl, kiválóan érzékelteti a felfedezés ökológiai jelentőségét.

A mostani, robbanásszerű szaporodás sikerét jól mutatja, hogy 2009-ben mindössze száz tő henye kunkort tartottak nyilván ezen a területen. A szakemberek szerint a jelenlegi, milliós nagyságrendű állomány egyértelműen igazolja, hogy a természetvédelmi kezelések eredményeit hosszú távon kell értékelni, a Nagy-sziken alkalmazott módszereket pedig a jövőben is fenn kell tartani a ritka növény megőrzése érdekében.

A jelenség rávilágít arra, hogy bár az aszály önmagában pusztító, a természet elképesztően változatosan és rugalmasan képes alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez. Érdekesség, hogy a henye kunkor nemcsak a Hortobágyon tért vissza idén látványosan, hiszen a nyár folyamán a Duna-völgyben is újra felbukkant, ahol ezt megelőzően száz évig egyáltalán nem találkoztak vele a kutatók.

A címlapkép csak illusztráció.