A Kárpát-medencében csak a Tiszán tapasztalható az Ipolyhoz hasonlóan rendkívül szélsőséges vízjárás. Bár ennek természetes okai is vannak, a helyzetet jelentősen rontották a korábbi évtizedek folyószabályozásai. A kanyarulatok levágásával mintegy ötven kilométerrel rövidítették meg az Ipolyt, a kiegyenesített szakaszokon pedig felgyorsult a víz lefolyása. A meder az idő múlásával egyre mélyebbre vágódott, ami a környező településeken a talajvízszint drasztikus csökkenéséhez vezetett.

Ez a folyamat súlyos károkat okoz a vízparti és ártéri élőhelyekben, mivel a mélyebbre került meder miatt megszakadt a természetes kapcsolat a folyó és a környező vizes területek között. A tartósan alacsony vízállás és a sekély, gyorsan felmelegedő víz oxigénhiányt idézhet elő, ami veszélyezteti a halállományt, miközben az épített duzzasztók a Duna felől érkező halak vándorlását és az ívóhelyek elérését is akadályozzák.

Bár fényében évente közel félmilliárd köbméter víz folyik le az Ipolyon a Dunába, a szakértők szerint a vízvisszatartás célja nem a lefolyás teljes megakadályozása, hanem a megfelelő időben és helyen történő vízmegőrzés. A legnagyobb és leghatékonyabb tározó nem egy mesterséges tó, hanem maga a talaj. A tartós megoldást a mederrehabilitáció, a patakok természetes állapotának helyreállítása és a kisebb tározók kialakítása jelenti. Ha vízbőség idején a felesleget kivezetik a megfelelő területekre, az beszivároghat a földbe, pótolva a felszín alatti vízkészleteket és mérsékelve a száraz időszakok pusztító hatásait – mindezt úgy, hogy a folyó ökológiai állapota ne sérüljön.

Jelenleg is működnek vízgazdálkodási létesítmények a folyón – Rárospusztánál például ivóvíztározási céllal emelnek át vizet –, de ezek nem az árterek kiszáradását hivatottak megakadályozni. Mivel a folyó vízgyűjtő területe határon átnyúló, a szlovák–magyar együttműködés elengedhetetlen. Szlovákiában a Málineci-víztározóhoz kapcsolódva egy nagyszabású szivattyús-tározós vízerőművet terveznek. Bár a várhatóan a 2030-as évek elején induló építkezés elsősorban energetikai célokat szolgál majd, jól mutatja a térséget érintő vízügyi beavatkozások súlyát.

Magyarországon az Országos Vízügyi Főigazgatóság "Vizet a tájba" programja kínál gyakorlati megoldást, amelynek keretében a földtulajdonosok önként ajánlhatnak fel területeket vízvisszatartásra. A beérkező igényeket vízügyi és természetvédelmi szempontok alapján bírálják el. Annak érdekében, hogy az Ipoly mentén a vízmegtartás minél hatékonyabb legyen, a Fiatalok Palócföldért Egyesület a helyiek és a gazdálkodók véleményére, valamint helyismeretére is támaszkodik a legmegfelelőbb módszerek és helyszínek kiválasztásában.