Az Agrárszektor körképében Balogh Lőrinc, a Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője, valamint Lengyel József, a Natur Agro Hungária Kft. fejlesztőmérnöke osztották meg a gondolataikat arról, mit érdemes tudni az alternatív tápanyag-utánpótlásról, illetve, mikor, hogyan és miért ajánlott alkalmazni. A szakemberek emellett arról is beszéltek az Agrárszektornak, hogy mit lehet most tudni a biostimulátor piacról, mik az aktuális trendek, számok, és arról is szó volt, melyek azok a termékek, készítmények, amikre ajánlott költeni a talajelőkészítés során.

Balogh Lőrinc (Hed-Land): A készítményeket nem egymástól függetlenül, hanem egymást kiegészítő elemekként kell kezelni.

Véleményünk szerint az alternatív tápanyag-utánpótlás fogalma ma már jóval túlmutat a hagyományos műtrágyázás kiegészítésén, a növénytermesztésben ugyanis szemléletváltásra van szükség. A hagyományos megközelítés sokszor arra épül, hogy felismerjük a hiányt, majd megpróbáljuk megszüntetni annak következményeit. Csakhogy a növény élettani folyamatai nem állnak meg addig, amíg észrevesszük a problémát, beszerezzük a megfelelő készítményt, majd kijuttatjuk azt. Mire a hiánytünetek megjelennek, vagy egy fontos élettani folyamat már zavart szenved, bizonyos veszteségek pedig visszafordíthatatlanná válhatnak

- közölte az Agrárszektorral Balogh Lőrinc. Kiemelte, a preventív növénytáplálás alapja a növény fejlődési szakaszainak, élettani igényeinek és a várható környezeti stresszhatásoknak az ismerete. Nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges tápanyag, hanem azt is, hogy a növény képes-e azt felvenni, szállítani és a megfelelő élettani folyamatokban hasznosítani. Ebben meghatározó szerepet kap a gyökérzóna működése, a talaj biológiai aktivitása, a tápanyagok hozzáférhetősége és a növény stressztűrő képessége. A korszerű biostimulátorok, mikrobiológiai készítmények, aminosav-alapú formulációk, valamint a humin- és fulvosavakat tartalmazó termékek különböző mechanizmusokon keresztül támogathatják ezeket a folyamatokat.

A szakember elmondta, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy már a vegetáció korai szakaszában fel kell készíteni a növényt a későbbi fejlődési kihívásokra. A virágzás, a terméskötés, a szemképződés vagy a szemtelítődés idején jelentkező stressz hatásait ugyanis nem mindig lehet teljes mértékben kompenzálni egy utólagos kezeléssel. Ugyanez igaz a vízhiányra és a szélsőséges hőmérsékleti hatásokra is. A preventív szemlélet egyik legfontosabb területe a vízgazdálkodás. Az idei csapadékviszonyok ismét megmutatták, hogy a növénytermesztésben minden csepp víznek egyre nagyobb értéke van. Nem elegendő kizárólag a kijuttatott tápanyag mennyiségére koncentrálnunk: az is alapvető kérdés, hogy a lehulló csapadékból mennyi jut be a talajba, mennyi marad ott, és mennyi válik ténylegesen hozzáférhetővé a növény számára - hangsúlyozta.

A jövőben ezért várhatóan még nagyobb jelentőségük lesz azoknak a technológiáknak, amelyek javítják a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességét. A talajszerkezet stabilizálása, a szervesanyag-tartalom megőrzése, a talajfelszín védelme és a talaj biológiai aktivitásának támogatása egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy a csapadékot hatékonyabban hasznosítsuk. A készítményeket nem egymástól független termékekként, hanem egymást kiegészítő technológiai elemekként kell kezelni. Megfelelő összehangolásukkal a növény fejlődésének több szakaszában támogathatók azok a folyamatok, amelyek végső soron a termés mennyiségét és minőségét határozzák meg.

A biostimulátor piac alakulása

A biostimulátorok piaca a mezőgazdasági inputanyagok egyre fontosabb szegmensévé vált. A növekvő érdeklődés mögött elsősorban a klímaváltozás, a gyakori aszályos időszakok, a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, a termelési költségek emelkedése és a tápanyagok hatékonyabb hasznosításának igénye áll - tudtuk meg Balogh Lőrinctől. Egyre fontosabb kérdés, hogy az adott technológia milyen mértékben segíti a növény tápanyag-hasznosítását, hogyan befolyásolja a stresszhelyzetek átvészelését, és milyen hatással van a termésbiztonságra.

A hazai piac nagyságáról az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) 2026 júniusában közzétett, 2025-ös forgalmi adatai is képet adnak. Az intézet összesítése szerint a megfigyelt biológiai termésnövelő szerek forgalma 2025-ben 24,4 milliárd forintot ért el. Ezen belül a növénykondicionálók és biostimulátorok képviselték a legnagyobb kategóriát, a teljes érték 28,3 százalékával. Ez a csoport tehát a hazai biológiai inputanyag-piac egyik meghatározó területévé vált. Fontos ugyanakkor, hogy ez az adat a biológiai termésnövelő szerek piacára vonatkozik, nem kizárólag a biostimulátorok teljes forgalmára.

A piaci fejlődés egyik fontos iránya a célzottabb, összetettebb formulációk megjelenése. Egyre nagyobb figyelmet kapnak az aminosavakat, algakivonatokat, humin- és fulvosavakat, valamint hasznos mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények. Ezek eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek, ezért nem kezelhetők egységes termékkategóriaként. A megfelelő választásnál mindig azt kell vizsgálni, hogy az adott készítmény milyen problémára kínál megoldást, milyen körülmények között működik, és milyen eredmény várható tőle.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése a bizonyítható hatékonyság lesz. A biostimulátorok eredményességét számos tényező befolyásolja: a növényfaj, a fenológiai állapot, az időjárás, a talajállapot, a kijuttatás időzítése és a teljes termesztéstechnológia. Egy kedvező kísérleti eredmény önmagában még nem garantálja, hogy minden üzemi körülmény között ugyanaz a hatás jelentkezik. A biostimulátorok jövőjét nem pusztán a piac bővülése, hanem a szakmai felhasználás minősége határozza meg. A következő lépés az lesz, hogy a gazdálkodók ne általános ígéretek, hanem igazolható hatásmechanizmusok, üzemi tapasztalatok és mérhető gazdasági eredmények alapján válasszanak készítményeket.

Mire érdemes költeni?

A szakember kiemelte, nem önmagában a terméket, hanem a megoldandó termesztési problémát és a várható gazdasági eredményt kell a középpontba helyezni. Hozzátette, érdemes olyan technológiákra költeni, amelyeknek meghatározott céljuk van, és amelyek esetében szakmailag megalapozottan várható, hogy javítják a növény fejlődését, a tápanyagok hasznosulását, a vízgazdálkodást vagy a stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességet. Ehhez ismerni kell a termőhely adottságait, a talaj tápanyag-ellátottságát, a termesztett növény igényeit és a termesztés során várható kockázatokat. Mindennek az alapja, hogy nem feltétlenül egyetlen készítményt kell alkalmazni.

A legdrágább készítmény nem feltétlenül a leghatékonyabb, ahogy az olcsóbb termék sem feltétlenül jelent rosszabb választást. A döntésnél a hektáronkénti költséget, a kijuttatás időzítését, az adott körülmények között várható hatást és a megtérülést együtt kell értékelni. A jövőben nemcsak az lesz a döntő, hogy mennyi tápanyagot juttatunk ki hektáronként, hanem az is, hogy abból mennyit és milyen hatékonysággal képes a növény hasznosítani, mennyi csapadékot tudunk a talajban megőrizni, és mennyire tudjuk mérsékelni a termelést veszélyeztető élettani stresszhatásokat.

Lengyel József (Natur Agro): A biostimulátorok megítélése alapvető szemléletváltás előtt áll.

Alternatív tápanyag-utánpótláson olyan megoldásokat értünk, amelyek az ásványi műtrágyák használatát más tápanyagforrásokkal egészítik ki vagy részben helyettesítik, illetve javítják a tápelemek hasznosulását. Ide sorolható az istállótrágya, granulált baromfitrágya, a komposzt, a biogázüzemi fermentációs maradék, a mikrobiológiai készítmények

- közölte lapunkkal Lengyel József. A biostimulátor piacra kitérve, a szakember elmöndta, az elmúlt években gyorsan növekvő, jelentős gazdasági súlyú ágazattá vált, amelyben ma már több száz gyártó kínál különböző összetételű és hatásmechanizmusú készítményeket. Kiemelte, a szektor további fejlődése várható, mivel a mezőgazdaság egyre sürgetőbben keresi azokat a technológiai megoldásokat, amelyek elősegítik a termesztett növények alkalmazkodását a szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá váló környezeti feltételekhez.

A biostimulátorok megítélése ugyanakkor alapvető szemléletváltás előtt áll. Korábban ezeknek a készítményeknek az eredményességét elsősorban az elért terméstöbblet és az abból származó többletjövedelem alapján értékeltük. A gazdálkodó szempontjából az volt a meghatározó kérdés, hogy a kezelés költségén felül mekkora gazdasági eredmény realizálható a kezeletlen technológiához képest. Ez a megközelítés azonban önmagában már nem elegendő.

Ahogy a szakember fogalmazott, az inputanyagok és a termelési költségek emelkedése, a terményárak ingadozása, valamint az agrárolló folyamatos nyílása következtében jelentősen beszűkült a gazdálkodók gazdasági mozgástere. Egy technológiai elem létjogosultságát ezért nem lehet kizárólag a kedvező évjáratokban elért terméstöbblet alapján megítélni. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy az adott beavatkozás kedvezőtlen körülmények között milyen mértékben képes mérsékelni a terméskiesést és javítani a termelés biztonságát.

Véleményem szerint a szántóföldi növénytermesztésben a biostimulátorok szerepe egyértelműen ebbe az irányba tolódik el. Ezekre a készítményekre a jövőben nem elsősorban általános termésnövelőként, hanem a növényállomány stressztűrését, regenerációját és életképességét támogató technológiai eszközként kell tekinteni. Alkalmazásuk elsődleges célja az abiotikus stresszhatások, különösen az aszály, a magas hőmérséklet, a vízhiány és a szélsőséges időjárási események következményeinek mérséklése lehet. Ebben a megközelítésben a biostimulátor gazdasági értékét nem kizárólag az határozza meg, hogy hány tonnával növeli a termést

- tájékoztatott. Kiemelte, legalább ilyen jelentős az is, hogy mekkora termésveszteséget képes megelőzni, illetve a növény genetikai terméspotenciáljának mekkora részét képes megőrizni stresszhelyzetben. A hangsúly tehát a közvetlen termésnövelésről fokozatosan a termésstabilitás és a termelési kockázatok mérséklése felé helyeződik át. Az intenzív termesztési rendszerekben ahol lehetséges az öntözés továbbra is meghatározó marad a növény genetikai adottságaiban rejlő maximális terméspotenciál minél teljesebb kihasználása. Ezekben a technológiákban a biostimulátorok feladata nem pusztán a növény életben tartása vagy a stresszhatások enyhítése, hanem a maximális tápanyag-hasznosuláson keresztül a kiemelkedő termésszint elérése.

Mikor, hogyan, miért ajánlott alkamazni?

Ezeket a tápanyag utánpótlást kiegészítő technológiákat talajvizsgálatra, tápanyagmérlegre és várható termésszintre célszerű alapozni, növényanalízissel kiegészítve. A beavatkozást érdemes a korlátozó tényezőhöz választani. A cél nem egy adott termék általános alkalmazása, hanem annak meghatározása, hogy az adott termőhelyen, kultúrában és technológiai helyzetben mely készítmény biztosít valódi hozzáadott értéket - hangsúlyozta Lengyel József.