Az egyre súlyosabb aszályok és a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás miatt a hagyományos mezőgazdasági termelést fenntartható, talajmegújító módszereknek kell felváltaniuk. Vajda Péter, a Phylazonit Kft. ügyvezetője szerint a jövő a regeneratív gazdálkodásban és a talaj holisztikus szemléletű javításában rejlik, aminek kulcsa a vízmegtartó képesség növelése, a célzott mikrobiológiai beavatkozások alkalmazása, valamint a szármaradványok tápanyagként történő hasznosítása. Mivel a kieső csapadékot nem lehet mesterségesen pótolni, a hazai agráriumnak feltétlenül alkalmazkodnia kell a megváltozott klímaviszonyokhoz. A dél-európai - spanyol, portugál és olasz - példák azt mutatják, hogy a melegebb és szárazabb éghajlaton is fenntartható a nyereséges termelés, ehhez azonban szakítani kell a berögzült gyakorlatokkal.

A hagyományos mezőgazdaságot az okszerű gazdálkodásnak kell felváltania, ami a vetésforgó átalakítását is megköveteli. A korábban bevált, nagy területen vetett növények, mint például a kukorica termesztése a jelenlegi formájában ugyanis egyre inkább fenntarthatatlanná válik a régiónkban

- közölte Vajda Péter.

A sikeres alkalmazkodás alapja a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak együttes kezelése. A jövő útja a regeneratív gazdálkodás, amely holisztikus szemléletet követve nem csupán egyes elemeket, hanem a teljes rendszert és annak környezeti tényezőit vizsgálja. Bár sokan kizárólag a bolygatás nélküli, direktvetéses (no-till) talajműveléssel azonosítják ezt az irányzatot, ez valójában csak az egyik lehetséges eszköze a rendszernek. A valódi cél a talaj megújítása, aminek köszönhetően javul annak vízmegtartó és tápanyag-szolgáltató képessége, művelhetősége, valamint hőgazdálkodása. Ehhez elengedhetetlen az adott talajtípusnak megfelelő művelési mód kiválasztása, a műtrágyák és vegyszerek használatának mérséklése, illetve a talaj mikrobiológiai aktivitásának növelése - ismertette a szakember.

Gyakori tévhit, hogy a talaj mikrobiális élete magától helyreáll, ha a területet pihentetik vagy érintetlenül hagyják. A folyamat sikeréhez valójában irányított beavatkozásokra van szükség

- mutatott rá Vajda Péter.

A műtrágya-felhasználás mérséklése mellett kulcsfontosságú a talajban és a növényi szármaradványokban rejlő természetes tápanyagok feltárása. Egy egyszerű napraforgó-szármaradvány például óriási értéket képvisel, ha ugyanis bemunkálják a talaj felső 10-15 centiméteres rétegébe és megfelelően lebontják, az természetes úton biztosít tápanyagot a növényeknek, részben vagy teljesen kiváltva a műtrágyát. Ez a módszer ráadásul javítja a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét, miközben csökkenti a munkagépek vonóerőigényét, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez.

Hogyan segíthet a talaj ismerete a növénytermesztésben?

Hupuczi Júlia, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Mezőgazdasági Karának oktatója és a Magyar Talajtani Társaság munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a sikeres és klímatudatos gazdálkodáshoz nem elegendők a laborvizsgálatok, a talaj fizikai és biológiai állapotát a terepen is ellenőrizni kell. A nem megfelelő időben és eszközzel végzett talajművelés rombolja a talajszerkezetet, ami drasztikus vízvesztéshez vezet, míg a kíméletes eljárások, a szervesanyag-pótlás és a takarónövények alkalmazása visszaállíthatja a talaj egészségét és ellenálló képességét.

A szakember hangsúlyozta, hogy bár a laboratóriumi vizsgálatok nélkülözhetetlenek a humusztartalom és a rendelkezésre álló tápanyagkészlet meghatározásához, önmagukban nem adnak választ a terület vízgazdálkodási problémáira, a talajfoltok kialakulásának okaira, valamint a talaj tényleges agronómiai állapotára. A jelenlegi éghajlati kihívások közepette a gazdálkodóknak meg kell érteniük, hogy a talaj fizikai, kémiai és biológiai rendszere szoros egységet alkot. Ahogy egy-egy elem hiánya, úgy annak túlkínálata, például a túl sok víz vagy tápanyag is gátló tényezővé válhat a növények fejlődésében. A cél az, hogy a környezeti tényezőket az optimális szint felé mozdítsuk el, ehhez pedig a talaj fizikai állapotának feltérképezése jelenti az első lépést.

A növénytermesztés alapfeltételeit a talajképződés folyamata és a rétegzettség határozza meg. A jó minőségű mezőségi, azaz csernozjom talajok esetében a mélyben található agyagréteg kiváló víztartó képességű, míg a felette elhelyezkedő, humuszban gazdag felső rétegek a biológiai aktivitásért felelnek. Bár a növények gyökérzetének zöme a felső 30-40 centiméteres sávban helyezkedik el, a gyökerek egy része akár másfél méteres mélységbe is lehatol a biztonságos vízellátás érdekében. A talaj termékenységét és vízháztartását e rétegek összehangolt, függőleges irányú működése biztosítja.

Ezt a természetes egyensúlyt azonban az emberi beavatkozás, különösen a mély művelés és a szántás gyakran felborítja. Ha a talajt nem a megfelelő nedvességi állapotában művelik, az súlyosan károsodik, hiszen nedvesen kenődik és tömörödik, szárazon pedig porosodik és hantosodik. A szél által könnyen elhordható por a talaj legértékesebb része, amelynek elvesztésével a humuszos réteg drasztikusan elvékonyodik. A visszamaradó, élettelen rögök és a köztük tátongó repedések képtelenek megtartani a nedvességet, így a csapadék vagy az öntözővíz gyorsan elpárolog, a növények pedig rengeteg energiát veszítenek azzal, hogy a tömörödött talajban küzdenek a vízért.

A problémát a puszta mechanikai lazítás nem oldja meg, a tartós eredményhez a talajélet felélesztésére van szükség. Az egészséges, morzsás szerkezetű talaj rugalmas, és leginkább a puha kenyérmorzsához hasonlít. Ennek eléréséhez elengedhetetlen a szerves anyagok visszapótlása, de ez önmagában kevés, mert aktív talajbiológia nélkül a növényi maradványok nem képesek lebomlani és beépülni. Ezért a hantosító, porosító eszközök helyett kíméletes, okszerű művelést kell alkalmazni

- közölte Hupuczi Júlia.

A szakember beszélt arról is, hogy a klímaváltozás hatásainak enyhítésére és a talajregenerációra az egyik leghatékonyabb eszköz a takarónövények alkalmazása az őszi-téli időszakban. Ezek a növények még a szárazabb régiókban is óvják a talajfelszínt, gyökérzetükkel lazítják a tömörödött rétegeket, segítik a csapadék beszivárgását és a nedvesség megtartását, így tavaszra kedvezőbb állapotot teremtenek. Bizonyos esetekben azonban a bevett gyakorlatokat is felül kell vizsgálni, egy erősen leromlott, rögösödött területen például a lucerna telepítése a gyakori kaszálással járó gépi taposás miatt tovább rontana a helyzeten - tette hozzá az SZTE Mezőgazdasági Karának oktatója. Mint fogalmazott,

egy kiegyensúlyozott, megfelelő agronómiai állapotú talaj rugalmasan képes reagálni a klímaváltozás okozta szélsőségekre. A szakember arra biztatta a gazdálkodókat, hogy a megszokott rutinok helyett vegyenek a kezükbe ásót, vizsgálják meg saját területeik talajszelvényét, keressék meg a tömörödött rétegeket, és a művelési módokat fokozatosan igazítsák a talaj valós állapotához és igényeihez.

A rendezvényen az AXIÁL Kft. bemutatta, milyen megoldások és gépek érhetők el a tarlóhántás terén, és ezek hogyan tudják elősegíteni a talajkímélő művelést. A szántóföldi gépbemutatót követő elméleti előadásokon megtudhattuk, mikor érdemes a direktvetést alkalmazni, milyen értékei vannak a gabonatarlónak, hogyan segíthet a baktériumos szárbontás a talajok egészségének javításában, és arról is szó esett, hogy milyen szerepet játszhat a digitalizáció a talajjal kapcsolatos döntéstámogatásban.