Hogyan látja, milyen változások kezdődtek meg a magyar gazdatársadalomban a klímaváltozás miatt? Mi az, amire szükségük lenne?
Az elmúlt 6 évből 5 rossz, illetve 4,5 aszályos volt. Ebben az időszakban egy olyan év volt, ami nem volt aszályos, de akkor meg a szélsőséges piaci viszonyok terhelték a gazdálkodókat. Idén meg mindkét körülmény fennáll. Tehát a gazdáknak volt egymás után hat kifejezetten rossz évük. Annak idején úgy tanították, hogy egy termelő három rossz évet bír ki: van egy évre való tartalék a párnacihában, egy a raktárban, egy pedig a földben. Ezen túl viszont már nehezen lehet túlélni, ha még további rossz évek jönnek. Ilyenkor azokon a jövedelempótló területalapú támogatásokon - amelyek korábban talán nem voltak akkora jelentőségűek - múlhat, hogy a következő évben el tudja-e kezdeni a termelőtevékenységét egy gazdálkodó.
Tehát most nagyobb a felelősségünk, hogy a területalapú támogatások - akár előlegként is - minél hamarabb, minél nagyobb mértékben a gazdákhoz eljussanak, mert előfordulhat, hogy ez dönt majd arról, csődbe megy-e a termelő, vagy sem.
Az uniós rendeletmódosítás kapcsán lehetőség van előrehozott és nagyobb összegű előlegre, ezt szuperelőlegnek hívják, ami azt jelenti valójában, hogy a 60%-os előleg helyett 70%-ot lehet fizetni, és október 15-e helyett már augusztus végén ki lehet fizetni azt. Ennek az előkészítése zajlik. Mivel a lehetőségnek költségvetési vonzata is van, már zajlanak a tárgyalások a Pénzügyminisztériummal. Emellett igyekszünk előre lépni a kárenyhítési rendszerben is azoknál a kárnemeknél, ahol már lezárult a kárbejelentési időszak. Ezek jellemzően a fagy, és részben a jégvihar károk. Ezeknél is szeretnénk előleget fizetni, amennyire hamar csak lehet. Ez valószínűleg szeptember végére valósulhat meg hiszen a termelői befizetéseknek be kell érkeznie. A lényeg ebben az esetben, hogy a március helyett egy szeptemberi kifizetést szeretnénk eszközölni, az ezt lehetővé tevő törvénymódosítás az Országgyűlés előtt van, tehát reméljük, hogy ez is hamar meglesz. A szaktárca tehát rendelkezik válságenyhítési eszközökkel, a támogatási rendszer pedig a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, illetve a kibocsátás csökkentését is elő tudja segíteni előírásokkal. Ezek között nagyon sok olyan előírás van, például a Helyes Mezőgazdaság és Környezeti Állapotra (HMKÁ) vonatkozó előírásokból, amelyek a talajtakarást, a vízmegtartást és talajkímélő gazdálkodást támogatják.
Ezek nem véletlenül kerültek kialakításra, bár nagyon sokáig csak nyűgnek tűnhettek a gazdálkodóknak, hogy ezt a támogatás miatt be kell tartani. Ezeknek az előírásoknak a betartása hozzájárul ahhoz, hogy a gazdák egyrészt alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz, másrészt a maguk eszközeivel hozzájáruljanak a klímaváltozás ütemének mérsékléséhez.
A talaj a kulcs ezekben a kérdésekben is. Már nem csupán az úgynevezett feltételességi szabályok léteznek, hanem vannak újabban ezekre ráépülő támogatások is, amelyek az agroökológiai programban (AÖP), és az agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG) a talajkímélő gazdálkodás irányába mutatnak. Mint ismeretes, az AÖP-t évente lehet választani, az AKG-ben a gyakorlatokat pedig hosszabb, több éves programb keretében lehet vállalni. Az AKG-ben létezik egy talajregeneratív tematikus előíráscsoport, ahol kifejezetten olyan előírásokat kell betartani, amelyek egyébként a regeneratív gazdálkodás alapszabályai közé tartoznak. A támogatás tehát megfelelő eszközöket kínálnak, ugyanakkor fontosak a szakmai rendezvények és képzések - legyen szó felnőttképzésről, vagy akár szakközépiskolai képzésről -, illetve a szaktanácsadás is annak éredkében, hogy ezeket az eszközöket tudatosan, az a saját gazdaságokra adaptálva tudják használni a gazdálkodók, illetve, hogy ezekből az eszközökből össze tudjanak állítani egy olyan védekezési mechanizmust, ami számukra megfelelő.
A gazdák ne azért tartsák be az előírásokat, mert kötelező, hanem azért, mert ez valóban segít nekik megtartani a vizet a talajban, tényleg jobban művelhetővé teszi a területeiket, és javítja például azok humusztartalmát. Fontos ehhez azonban az is, hogy a gazdák ismerjék a talajaikat, és tudják, mi, hova és mikor kerülhet.
Talán ez a harmadik pillére a szakpolitikának, amiben valódi segítséget az oktatás, a képzés nyújthat. A cél, hogy az agrárképzésért felelős 52 szakiskola mindegyike fel legyen készülve arra, hogy klímatudatos, talajvédelemmel és vízmegőrzéssel felvértezett tudású diákokat bocsásson ki. Ezeknek az iskoláknak – a demográfiai változások miatt – sok esetben a túlélésük záloga az, hogy felnőttképzést is indítsanak, tehát gazdálkodókat is képeznek. Ennek a hálózatnak az erre valófelkészítése viszont egy hosszabb folyamat, ami most már el is indult. A talajvédő gazdálkodással kapcsolatos tankönyv már elkészült, ennek éppen a lektorálását végzem, nagyon jó szerzők jegyzik a tankönyvet. Rövid távon úgy támogatjuk a tudásátadást emellett, hogy az elmúlt években a KAP hálózat keretében létrehozott tudásanyagokat - videók, kézikönyvek, kiadványok - igyekszünk a jövőben könnyen elérhetővé tenni az érintettek számára.
Ha van egy konvencionális gazda, aki se az AÖP-be, se az AKG-ba nem vágott bele, őt lehet valahogy valamelyik irányba terelni?
Idén majdnem 4,5 millió hektáron választottak a gazdálkodók ilyen típusú vállalásokat. Az ország teljes mezőgazdasági területe ugye 5 millió hektár, vagyis területarányban jól állunk. A jövőben az AÖP lesz a belépő pont, az összes - egyébként teljesen jogos - a programot érő kritika ellenére. A jelenlegi támogatási ciklusban az Európai Unió úgy engedi a támogatás rendszer kialakítását, hogy vagy az elmaradt hozamot, vagy a plusz költségeket lehet kompenzálni. Az elért eredmények vonatkozásában nagyon nehéz lenne támogatást adni, ezért nagyon sok támogatási jogcím szenved attól, hogy a gazdálkodók csak a megfelelés és a forrás miatt tesznek vállalásokat, de valójában nem értik, miért jó ez számukra. Ez egy jelentős probléma. A másik gond az, hogy nehéz olyan támogatást megalkotni, ami kifejezetten nem csak az előírásokkal foglalkozik, hanem az eredményekkel is.
Szeretnénk bevezetni egy ilyen típusú, a vállalások mellett az eredményekre is összpontosító támogatást. Ez lenne a vízprémium. Ebben a gazdálkodó az AKG mintájára akkor kapná meg a támogatást, ha valóban meg tudta őrizni a vizet. Sajnos, a jelenlegi uniós szabályok szerint nagyon nehéz ilyen támogatásokat létrehozni és még nehezebb ellenőrizni. Az pedig nem cél, hogy az ellenőrzéssel ellehetetlenítsük az újító szándékú gazdákat. A vízprémium mellett most elindultunk abba az irányba, hogy tekintsük át a jelenlegi támogatásokat olyan szemmel, hogy melyek azok az előírások, amik nem, vagy nem kellően szolgálják a talajkímélő vízmegtartó gazdálkodást, illetve melyek azok, amelyek maradéktalanul eleget tesznek annak. Ez utóbbiakat kell előnyben részesítenünk, vagyis ezekre plusz több támogatás járhat.
Most két fontos feladat áll előttünk, az egyik az edukáció, hogy hogyan lehet jól megfelelni a vízmegtartási célokat szolgáló előírásoknak, a másik pedig az, hogy megkezdjük a szakmai szervezetekkel és a gazdálkodókkal az egyeztetést arról, hogy az igazán jó előírásokat hogyan tudjuk még jobban támogatni, és azokat, amelyek nem kellően járulnak hozzá az eredményekhez, kivezessük. Ahhoz pedig, hogy ezek a támogatások tényleg gyorsan kifizetésre is kerüljenek, a megújult támogatási rendszert is fel kell készíteni. Amit egy év alatt meg lehet reformálni, az területi monitoring rendszer és az ehhez kapcsolódó mobilgazda applikáció. A lényeg az lenne, hogy nem mindent kell helyszíni szemlével, mintavételezéssel ellenőrizni a jövőben, mert nagyon sok minden látszik az űrből is. Ezen ráadásul lehet fejleszteni is, illetve ha a gazdálkodó úgy érzi, hogy neki valamit a terepen be kell bizonyítania, akkor van egy eszköze, ami év közben bármikor georeferáltan tud visszajelzést adni a hatóságok felé. Ezért most már a mobilgazdát nem csak a támogatási rendszernél használhatjuk az idei évtől, hanem a kárenyhítési rendszernél is segítséget nyújt.
Tehát például azoknak a termelőknek, akik látják, hogy a kukoricájuk már aszálykáros, de még silózásra, takarmányozásra – felajánlással – alkalmas, nem kell megvárniuk a kéthetes szemleidőt, hiszen az alatt már a súlyozással sem lesz alkalmas erre a növény, hanem a mobilgazda applikációval ő maga is tudja igazolni, hogy az állomány tényleg aszálykáros, és ne kelljen megvárni a helyszíni szemlét. Most azon dolgozunk, hogy a biztosítók, ha nem is a mobilgazdát, de egy másfajta könnyítést fogadjanak el, hiszen kárenyhítésben a biztosítással is össze vagyunk kötve. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy ha a mobilgazdát a drónozással is össze lehetne kötni a jövőben.. Ezek mind olyan fejlesztések, amelyek gyorsuló ütemben tudják azt szolgálni, hogy valóban a pozitív eredményeket támogassuk, és ne csak a „látszat-megfelelést”.
Figyelemmel kísérjük az innovációkat is, ugyanakkor el kell azt fogadnunk, hogy mondani könnyű azt a gazdának, hogy váltson más növényre, ha arra az alternatív kultúrára mondjuk nincs meg a megfelelő gépparkja, technológiája és pillanatnyilag felvásárlója se. Ez egy nagyon nagy és hosszútávú befektetés, főleg egy olyan kockázatos időszakban, mint ez a mostani, amikor eleve nincs sok tartaléka és lehetősége a gazdáknak arra, hogy kísérletezzenek a gazdaságukban. A minisztériumban támogatáspolitikával, fejlesztéssel, oktatással foglalkozunk többek között, míg más szakterületek - az agrárgazdaságért felelős államtitkárság és az élelmiszergazdaságért felelős államtitkárság - pedig a szakmai résszel és az ellátási lánc részével törődik. Azt látom, hogy épül a szervezet, tehát a jövőben sokkal több kolléga fog ezzel szakpolitikai szinten foglalkozni. Igyekezünk összegyűjteni a jó gyakorlatokat, lehetőségeket, koordinálni, tudást átadni, képzéseket szervezni.
Az nem vitás, hogy szemléletmódváltásra van szükség a mezőgazdaságban. Hogyan lehetne ezt elérni a szabályozás szintjén?
Ahogy azt hallhattuk a hírekben, Gajdos László miniszter úr bejelentette, hogy őszre el fog készülni a klímatörvény. A civilek korábban már elkészítettek egy ilyen törvényjavaslatot, már volt is egy egyeztetésünk azzal a szakértői körrel, amelyik a törvényjavaslat agráriummal kapcsolatos fejezetét írta. Úgy látom, ha ősszel meglesz a klímatörvény, akkor ezt a korábbi, egyébként jó szakmai és jogászi színvonalon elkészített agráriumot, erdészetet érintő javaslatokat figyelembe fogják venni.
Ugyanazokért az erőforrásokért versenyzünk, és ezek az erőforrások egyre jobban fogynak el alólunk. Ezek közül a legfontosabb a talaj és a víz. És itt az egyik ilyen nehézség az, hogy az öntözés milyen formában fog tudni megmaradni. Ez a gazdálkodók nagy részét nem érinti, mert 96%-ban száraz gazdálkodást folytatnak, és ha mindenki odateszi magát, akkor sem fognak tudni 10%-nál többet öntözni a gazdálkodók, legálisan biztos nem.
Olyan irányba kellene átalakítani a támogatási rendszert, hogy azokon a területeken, ahol nem éri meg gazdálkodni, azokat például ökológiai területnek lehessen átadni, és alternatív jövedelmet lehessen biztosítani azzal, hogy ott mondjuk szén-dioxot kötnek meg, vagy kibocsátást csökkentenek, vagy biodiverzitást növelnek, vagy vizet tartanak meg. Erre már vannak magánkezdeményezések, de előbb-utóbb lesz uniós szabályozása és egyfajta állami keretrendszere is. Én ilyen típusú alternatív jövedelmeket tudnék ezekre a területekre elképzelni, illetve erre rá lehetne még segíteni a támogatási rendszerrel is, különösen azokon a területeken, ahol egyébként is érdemes támogatni a természetet. Például van olyan HMKÁ előírás, ami azt hivatott védeni, hogy a természetes vízfolyások és az állóvizek környezetében bizonyos védősávokat kell létrehozni, ahol nem lehet növényvédő szereket, talaj- és növénykondicionálót használni. Ez egy olyan vízvédelmi előírás, hogy ezek a vegyületek ne mosódjanak be a vízfolyásainkba. Ezeken a területeken már eleve van egy művelési korlátozás, tehát itt a hozamok mindenképpen alacsonyabbak lesznek, hiszen nem lehet úgy megvédeni a kultúrákat, mint máshol. Elvégre itt növényvédő szereket nem, műtrágyát pedig csak nagyon korlátozottan lehet használni. Ezeken a néhány méteres sávokon a következő időszakban el lehetne azon gondolkodni, hogy egy területhasználat-váltással egy állandó gyepterületet, vagy akár egy ökológiai határsávot létrehozva védjük a vizeket úgy, hogy a gazdálkodók ezért valamilyen kompenzációt kapnak. Érdemes ilyen lépésekben gondolkozni, mert ezzel sok előírásnak meg lehet felelni egyszerre. A vízvédelemnek, a természet-helyreállítási tervnek, a klímatörvénynek, és egy támogatással ez akár plusz bevételi forrása is lehet a gazdálkodóknak. Miután sok ezer kilométernyi csatorna van Magyarországon, ez sokkal nagyobb terület lenne, mint amit a legtöbben gondolnának, de ezeket ilyen védelmi célokra át lehetne forgatni.
A gazdák visszajelzései szerint egyébként az átálláshoz kellene több ösztönzés, mert ennek az időszaknak a bizonytalanságát nehezen élik meg az ágazat szereplői. Ezért ehhez kellene valami komolyabb támogatás. Ezen a téren azért van jó hír is: Bóna Szabolcs miniszter úr feladatul adta, hogy hozzunk létre egy olyan talajvédelmi támogatást, ami ezt az átállást segíti.
Hol tart most Magyarország a regeneratív mezőgazdaságra való átállásban?
Arra van adatunk, hogy hányan választották az AÖP-öt, illetve arról is, hogy mekkora területen van AKG. A regeneratív gazdálkodást illetően azt nem szabad elfelejteni, hogy az sem csodafegyver. Ha rosszak a körülmények, tud néhány hét extra időt adni a növényeknek, de ha nincs víz egyáltalán, akkor ezek a gyakorlatok se tudnak igazán segíteni. Jó lenne, ha az átállásban lenne valamilyen rugalmasság is, mivel ez az egész folyamat az alkalmazkodásról szól.
Miniszter úr egyébként nagyon elkötelezett abban, hogy minden olyan kezdeményezést igyekezzünk támogatni akár néhány egyszerűbb támogatás kárára is , ami a gazdálkodói együttműködést segíti elő. Tehát ha piacot kell építeni, ha valami nagyobb krízist kell kezelni, akkor egy TÉSZ, egy TCS, akár egy szakmai együttműködés mindig könnyebben tud átlendülni a nehézségeken. Ez is egy üzenet a gazdálkodóknak, hogy van az a típusú válság, ahol már egyedül nem lehet túlélni.
Milyen módon lehetne jobban segíteni a termelőket?
Ha most kitalálnánk egy új nemzeti támogatást – mert kifejezetten rugalmas szabályokat szeretnénk –, ha nem uniós támogatást használunk, akkor van az úgynevezett állami támogatásra vonatkozó szabály, ami azt jelenti, hogy 3 évente 25 ezer eurónyi ilyen támogatást adhatunk a gazdáknak. Ez nagyon kevés, az állattartók gyorsan ki- és felhasználnák, de a nagyobb szántóföldi növénytermesztők is nagyon gyorsan kimerítenék a keretet. Viszont egy TÉSZ-TCS-re már nem a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó állami támogatási felső határa vonatkozik, hanem egy 300 ezer eurós. Miért? Mert egy ilyen összefogás már nem termelőnek, hanem „kereskedőnek” számít. Jelenleg van egy kedvező forgóeszköz hitel a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) a TÉSZ-ekre és TCS-kre, ami 0-0-ás: ez azt jelenti, hogy nulla kamat, nulla kezelési költség. Ezt kereskedelmi bankok nem kínálják csak az MFB, mégpedig 6 évre. Ezt a 300 ezer eurónyi kamattámogatást kétszer veheti igénybe a hat év alatt, az forgóeszközre. Azt a forgóeszközt, azt már egy ilyen együttműködés arra tudja használni, amire neki éppen kell. Ha az állattenyésztőket kell kisegítenie, akkor arra, ha piacot akar építeni, akkor pedig arra. De ehhez az kell, hogy egy együttműködés tagja legyen valaki.
Milyen kihívások állnak még a minisztérium előtt?
Ami még egy nagy feladat előttünk, és Jobbágy Krisztina államtitkár asszony, és Huzsvai Dóra helyettes államtitkár asszony, kifejezetten ezért vállalták ezt a feladatot, az az, hogyha létezik egy támogatáspolitika, és abban van fejlesztéspolitika, akkor az a rendszer jobban, hatékonyabban működjön, mint most. Jelenleg nagyon hosszú ideig tart a pályázatok bírálata, nem egységes a mérlegelések hossza. Márpedig nem lehet úgy fejlesztéspolitikát csinálni, hogy bead valaki egy pályázatot, és csak két év múlva juthat hozzá az igényelt forráshoz. Ehhez viszont látnunk kell, hogy a tervezésen túl mennyi forrást, milyen célokra költünk el. Ebben pedig szintén jobban kell teljesítenünk.
A végrehajtásban komoly problémát okoz, hogy egy széttagolt intézményrendszerrel kell ezt végrehajtani Az államkincstár és a kormányhivatalok nem tartoznak a minisztériumhoz, így aztán nincs egységes eljárásrend, nagyon nehéz a két intézmény között a feladatmegosztás.. Ha például az egyik intézményben lenne valamennyi kapacitás arra, hogy máshol segítsenek, ők nem tudnak a másik rendszerébe belépni. Magyarország intézményrendszere jelen formájában nem alkalmas arra, hogy hatékonyan szolgálja a klímaváltozás gyorsulásához igazodó fejlesztési igényeket, úgyhogy nagyon szeretnénk, ha ez az intézményrendszer egységesülne, és a támogatási rendszerrel foglalkozó kormányhivatal, és más érintett kollégák a minisztériumhoz tartoznának.
Így sokkal koncentráltabban, sokkal hatékonyabban és gyorsabban tudnák a fejlesztési pályázatokat végrehajtani. Ennek eléréséhez még nagyon sok tárgyalás van előttünk. Ebben a vonatkozásban azért kell ennyire kritikusnak lenni, mert ha a beruházási támogatások gyorsabban lettek volna megítélve, akkor már most lehetne eszköze is a termelőknek arra, hogy felkészüljenek a következő időszak nehézségeire.
