Az Agrárszektor körképében Balogh Lőrinc, a Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője, valamint Csősz Mihály, a Kwizda Agro Hungary Kft. termékmenedzsere osztották meg a gondolataikat arról, mit érdemes tudni az alaptrágyázásról, illetve, mik lehetnek a legnagyobb buktatói. A szakemberek emellett arról is beszéltek az Agrárszektornak, hogy mi az, amire mindenképp figyelni kell az alaptrágyázás során, és szó volt arról is, hogy melyek azok a készítmények, technológiák, amikre ajánlott költeni a növények fejlődésének érdekében. 

Balogh Lőrinc (Hed-Land): A szakszerű tápanyag-utánpótlás első lépése a talaj állapotának pontos ismerete

Balogh Lőrinc, a Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője elmondta, hogy a megfelelő alaptrágyázás a termésbiztonság egyik meghatározó feltétele, hiszen a növények kezdeti fejlődése, gyökérzetük kialakulása és későbbi terméspotenciáljuk is összefügg a harmonikus tápanyagellátással. A gazdálkodóknak ezért nem érdemes megszokásból meghatározniuk a kijuttatandó mennyiségeket, hiszen a talajvizsgálati eredményeket, a termesztett növény igényeit és a termőhely adottságait egyaránt figyelembe kell venniük. Az ügyvezető szerint a korszerű alaptrágyázás nem egyszerűen tápanyag-kijuttatás, hanem a talaj termékenységének tudatos szabályozása. A nitrogén, a foszfor és a kálium mellett a kén, a magnézium és a mikroelemek megfelelő ellátottsága is fontos. A foszfor az energiaforgalomban, a sejtosztódásban és a gyökérfejlődésben játszik szerepet, a kálium a növényi vízháztartás és a stressztűrés szempontjából fontos, míg a nitrogén a fehérjeszintézishez, a levélfelület kialakulásához és a fotoszintézishez nélkülözhetetlen.

Vége a megszokásoknak: lejárt a hagyományos módszerek ideje a földeken

Az alternatív tápanyag-utánpótlás és a biostimulátorok alkalmazása egyre fontosabb szerepet kap a növénytermesztésben.

A megfelelő tápanyagellátás megtervezésekor ezért nem elegendő kizárólag a három fő makroelem mennyiségét vizsgálni. A szakember szerint a szakszerű tápanyag-utánpótlás első lépése a talaj állapotának pontos ismerete. A legfontosabb vizsgálati paraméterek közé tartozik a talaj pH-értéke, az AL-oldható foszfor- és káliumtartalom, a humusztartalom, az Arany-féle kötöttségi szám, a mésztartalom, valamint a magnézium-, kén- és mikroelem-ellátottság. Indokolt esetben az ásványi nitrogéntartalom meghatározása is hasznos lehet. A Hed-Land Hungária Kft. ügyvezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a talaj kémhatása jelentősen befolyásolja a tápelemek felvehetőségét.

Savanyú talajokon fokozódhat az alumínium és a mangán oldhatósága, miközben csökkenhet a foszfor hozzáférhetősége. Meszes, lúgos talajokon a foszfor, a cink, a vas és a mangán felvétele korlátozódhat

– fogalmazott a szakember az Agrárszektornak.

Hozzátette, a talajvizsgálati eredmények mellett a korábbi terméseredményeket, a vetésforgót, a betakarított terméssel kivont tápanyagok mennyiségét, a szerves trágyázást és a szármaradványok kezelését is figyelembe kell venni. Balogh Lőrinc hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a növény teljes tápanyagfelvétele és a műtrágyából pótlandó mennyiség között. A talaj saját tápanyagkészlete, a szerves anyagok mineralizációja és a korábbi trágyázás utóhatása ugyanis szintén hozzájárul a növény ellátásához. A cél a terméssel kivont tápanyagok hosszú távú pótlása, nem pedig a jó ellátottságú talajok indokolatlan feltöltése. A jelenlegi gazdasági környezetben különösen fontos a ráfordítások megtérülésének vizsgálata. Balogh Lőrinc az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adataira hivatkozva elmondta, hogy 2026 első felében a műtrágyaárak éves összevetésben 4,5 százalékkal emelkedtek, miközben a műtrágyavásárlás volumene 3,3 százalékkal csökkent. A szakember szerint a műtrágya-, energia- és gépköltségek, valamint a terményárak változékonysága miatt a gazdálkodóknak egyre pontosabban kell megítélniük, hogy az adott tápanyag kijuttatása milyen gazdasági eredményt hozhat.

Nem lehet általánosan kijelenteni, hogy valamelyik tápelemen minden körülmények között csökkenteni kell a kijuttatást, ugyanis a döntést a talajvizsgálati eredményeknek és a növény igényeinek kell meghatározniuk. Alacsony foszforellátottságú talajon nem célszerű indokolatlanul visszafogni a pótlást, jó ellátottság esetén viszont a talaj készleteihez és a terméssel kivont mennyiséghez lehet igazítani a kijuttatást. A kálium különösen a gyengén ellátott, homokosabb vagy intenzíven művelt területeken fontos, mivel szerepet játszik a vízháztartás szabályozásában és a stressztűrésben. A nitrogénnél elsősorban a megfelelő időzítésre és a megosztott kijuttatásra kell figyelni, hiszen a túlzott mennyiség gazdasági és környezetvédelmi szempontból is kedvezőtlen lehet. A kén a nitrogén hasznosulásához és a fehérjeszintézishez, a magnézium a fotoszintézishez szükséges, míg a cink, a bór, a mangán és a réz több növényélettani folyamatban játszik szerepet.

Komoly előnye lehet annak a gazdának, aki erre költ: megéri áldozni rá

A startertrágyázás sikerének kulcsa a növény kezdeti fejlődéséhez szükséges, könnyen felvehető tápanyagok biztosítása.

 A mikroelemek pótlásánál diagnosztikai alapú megközelítésre van szükség, vagyis ott és akkor érdemes kijuttatni őket, ahol hiányuk valóban indokolja.

A talaj vízellátottsága a tápanyagok felvehetőségének egyik meghatározó tényezője. Balogh Lőrinc kifejtette, hogy a talajban jelen lévő tápanyagkészlet önmagában nem garantálja a megfelelő növényi ellátást, hiszen a tápelemeknek a gyökér számára hozzáférhető formában kell rendelkezésre állniuk. A kiszáradó talajban csökken a vízzel telt pórusok mennyisége, így lassulhat a tápanyagok mozgása és diffúziója. Ez különösen a foszfor és a kálium felvételét befolyásolhatja kedvezőtlenül. A vízhiány emellett a gyökérnövekedést és a gyökéraktivitást is visszafoghatja, így akkor is kialakulhat funkcionális tápanyaghiány, ha a szükséges elemek egyébként jelen vannak a talajban. A nitrogén hasznosulását szintén ronthatja az aszály, hiszen mérséklődhet a nitrát gyökérhez történő szállítása, ezért a nagyobb mennyiségű kijuttatás sem feltétlenül eredményez arányos termésnövekedést.

A szakember elmondta, hogy a túlzott vízellátottság sem kedvező minden esetben. A vízzel telített, levegőtlen talajban romolhat a gyökerek oxigénellátása, és növekedhet a denitrifikáció kockázata. A szakember szerint ezért hosszú távon fontos a talajszerkezet megőrzése, a tömörödés megelőzése, a szervesanyag-tartalom fenntartása és a talajélet támogatása, hiszen ezek a talaj vízgazdálkodására és a tápanyagok hasznosulására is hatással vannak. Balogh Lőrinc szerint a gazdálkodóknak elsőként a talajvizsgálati eredményeket kell aktualizálniuk, és ezek alapján meghatározniuk a szükséges tápanyag-utánpótlást. A foszfor- és káliumellátottság fenntartása mellett a nitrogén kijuttatásának időzítésére, megosztására és az évjárati kockázatok figyelembevételére is ügyelni kell. A növényi tápanyagfelvételt nem szabad automatikusan azonosítani a műtrágyából pótlandó mennyiséggel, a talaj saját készleteit és az egyéb tápanyagforrásokat is számításba kell venni. A precíziós gazdálkodás szintén segíthet a kijuttatás pontosításában. A zónás talajmintavételezés, a hozamtérképek, a távérzékelési adatok és a változó dózisú kijuttatás révén a táblán belüli különbségek is figyelembe vehetők, így mérsékelhető a túltrágyázás, miközben a gyengébben ellátott területeken célzottan biztosítható a szükséges tápanyag.

A gazdálkodóknak nem pusztán a hektáronkénti műtrágyaköltséget, hanem a megtermelt termény egységére jutó tápanyagköltséget és a ráfordítások megtérülését is vizsgálniuk kell. A talajvizsgálatra alapozott, a termőhelyhez igazított tápanyag-utánpótlás ugyanis a gazdaságosság mellett a termésbiztonságot és a talaj termékenységének megőrzését is szolgálja

– zárta gondolatait Balogh Lőrinc.

Csősz Mihály (Kwizda): A legfontosabb, hogy a termelés szempontjából leginkább korlátozó tápanyaghiányt kezeljék a termelők.

Csősz Mihály, a Kwizda Agro Hungary Kft. termékmenedzsere elmondta, hogy az alaptrágyázás megtervezésekor nem elegendő kizárólag a kijuttatandó műtrágya mennyiségére figyelni, a talaj tápanyag-szolgáltató képességét, a termesztett növény igényeit és a reálisan elérhető termésszintet is számításba kell venni. Az aszály tovább nehezítheti a tápanyagok hasznosulását, ezért a gazdálkodóknak most kell megalapozniuk a jövő évet és a döntéseknél különösen körültekintően kell elosztaniuk a rendelkezésükre álló forrásokat. A szakember szerint a legfontosabb, hogy a termelés szempontjából leginkább korlátozó tápanyaghiányt kezeljék a termelők.

Ijesztő, ami a magyar földeken történik: csak így lehet megmenteni a termést

A klímaváltozás és az egyre gyakoribb aszályos időszakok alapjaiban alakították át a magyar gazdálkodók szemléletét az öntözésről.

A termékmenedzser arról is beszélt, hogy az alaptrágyázás feladata a növény számára megfelelő tápanyag-ellátottság megteremtése, valamint a talaj termékenységének hosszabb távú fenntartása. Ebben különösen a foszfornak és a káliumnak van jelentősége, mivel a talajban korlátozottan mozognak, ezért kijuttatásuk időzítése és elhelyezése meghatározza, mennyire válnak hozzáférhetővé a gyökerek számára. A tervezés során a talaj tápanyag-szolgáltató képességéből, a növény igényéből és a termőhelyen reálisan elérhető termésszintből kell kiindulni. Emellett az elővetemény, a korábbi szerves- és műtrágyázás, valamint a talaj kémhatása, kötöttsége, tápanyagellátottsága és vízgazdálkodása is fontos szempont.

Csősz Mihály szerint a megbízható tápanyag-gazdálkodási döntések alapja a reprezentatív talajmintavétel és az arra épülő laboratóriumi vizsgálat. A hazai gyakorlatban különösen fontos a pH, az Arany-féle kötöttségi szám, a humusz-, mész- és összessó-tartalom, valamint az oldható foszfor- és káliumtartalom ismerete. Amennyiben további tápelemekről is rendelkezésre állnak adatok, azok alapján még pontosabban megtervezhető a tápanyag-utánpótlás, és a termékválasztás során ezek pótlása is előtérbe kerülhet. A szükséges termékmennyiség meghatározásakor a kívánt hatóanyagmennyiségből és a kiválasztott készítmény összetételéből kell kiindulni.

Nem önmagában a műtrágyatermék kiválasztása a lényeg, hanem az, hogy az adott készítmény összetétele megfeleljen a talajvizsgálatok és a termesztési cél alapján megállapított igényeknek

– fogalmazott az Agrárszektornak Csősz Mihály.

A jelenlegi inputanyagárak mellett különösen fontos, hogy a gazdálkodók a rendelkezésükre álló forrásokat a legnagyobb hozzáadott értéket biztosító tápanyagokra fordítsák. Csősz Mihály szerint elsősorban azt a tápelemet kell pótolni, amelyből a termelési célt figyelembe véve a legnagyobb hiány mutatkozik. Ez lehet valamelyik makroelem, jellemzően a foszfor vagy a kálium, de akár egy adott kultúrnövény szempontjából fontos mezo- vagy mikroelem is. Hozzátette, hogy a hiányban lévő elem pótlásán nem lehet spórolni, mert ha a hiány fennmarad, a többi tápelem sem tud megfelelően hasznosulni. A tápanyaggazdálkodási tervet ezért minden esetben a kultúrnövény igényéhez és a talaj tápanyag-szolgáltató képességéhez kell igazítani.

A talajnedvesség a tápanyagok hasznosulásának egyik alapfeltétele. Csősz Mihály kifejtette, hogy víz szükséges a műtrágyaszemcsék oldódásához, a tápanyagok talajoldatba kerüléséhez és a gyökerekhez történő eljutásához. Száraz talajban ezek a folyamatok lelassulnak, ezért megfelelő talajvizsgálati ellátottság mellett is kialakulhat átmeneti tápelemhiány. Az aszály emellett a mikrobiológiai aktivitást és a szerves anyagokból történő tápanyag-feltáródást is korlátozza. A szakember arra figyelmeztetett, hogy a szárazság miatt jelentkező gyenge tápanyag-hasznosulást nem célszerű automatikusan nagyobb műtrágyaadaggal ellensúlyozni. A már kijuttatott, de fel nem oldódott foszfor- és káliumműtrágya ugyanis a későbbi nedvesség hatására még hasznosulhat, az ismételt kijuttatás pedig indokolatlan többletköltséget okozhat.

Csősz Mihály szerint az idei év után nehéz döntések várnak a gazdálkodókra, hiszen sokan a tervezettnél kisebb bevételhez jutottak, miközben a következő termelési év megalapozásáról is gondoskodniuk kell. A döntések előtt célszerű táblánként összevetni a talajvizsgálati eredményeket, az előző kultúra termését és a következő növény reálisan elérhető terméspotenciálját. A korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat úgy kell elosztani, hogy azok a lehető legnagyobb hozzáadott értéket teremtsék. Ez jelentheti a kisebb terméspotenciálú területek tápanyag-ellátottságának javítását, de akár a legjobb adottságú táblák még hatékonyabb kiszolgálását is. A szakember szerint a döntések során felértékelődik a területek alapos ismerete és a korábbi termesztési tapasztalatok figyelembevétele.

A kiválasztott termék összetétele illeszkedjen a megállapított igényhez, kijuttatása pedig a választott technológiával a gyökérzóna megfelelő ellátását szolgálja

– hangsúlyozta Csősz Mihály.