2026 októberének elején 29 centiméter volt a Balaton vízállása, alig meghaladva a 2003 októberében mért 23 centiméteres történelmi minimumot. Ezek az értékek nem a tó átlagos mélységét jelentik, hanem a vízmérce nullpontjához viszonyított vízszintet. Szabó Péter emlékeztetett: a Balaton egy sekély tó, így vízszintjének ingadozása is természetes jelenség. Ugyanakkor a mostani helyzetet már nem csak a természetes változékonyság magyarázza. Hiszen ugyanazon alacsony vízszint ma már melegebb éghajlaton, nagyobb párolgási igény mellett alakul ki.

A tó vízmérlegét alapvetően négy tényező határozza meg: a bemeneti oldalt a csapadék és a hozzáfolyás adja, míg a kimenet összetevői a párolgás és az elfolyás. Fontos, hogy a vízmérleg természetes folyamatait, a csapadékot és a párolgást ne csak a Balaton felszínén nézzük: sokat számít, hogy mi történik a vízgyűjtőjén, vagyis azon a területen, ahonnan a víz a tó felé érkezhet - tette hozzá a szakértő.

A vízgyűjtő egyenlege erős kapcsolatot mutat a tó vízállásával

Szabó Péterék elemzésükben a vízgyűjtő vízellátottságát a Thornthwaite-féle csöbörmodellel vizsgálták: ez egy olyan modell, amely hónapról hónapra követi a csapadék és a párolgás viszonyát. Így jól megfigyelhető, mikor keletkezik víztöbblet, és mikor alakul ki vízhiány. Az éves összesítéshez az előző év novemberétől adott év októberéig tartó, úgynevezett hidrológiai éveket tekintették. A kapott egyenleget a Balaton 1988 óta nyilvánosan elérhető, a tóra átlagolt napi vízállásadataival vetették össze, minden évből az októberi átlagértékeket használva. Mint írták, a kapcsolat nagyon erős: a korrelációs együttható az elmúlt 20 évre 0,83 körüli. Ez a magas érték nem véletlen: a vízgyűjtőről lefolyó víz közvetlenül táplálja a tavat, így nagyrészt a vízgyűjtő vízegyenlege határozza meg a tó vízállását. Ez nem a tó teljes vízmérlegének kiszámítása, hiszen abban vannak szabályozási, mesterséges vízmozgások is, de jól jelzi, mennyire összefügg a Balaton állapota a környező terület vízháztartásával.

A 2000-től vizsgált 26 évből 16-ban negatív volt a víztöbblet és a vízhiány éves egyenlege. Több egymást követő negatív egyenlegű év azonban előfordult korábban is, az 1990-es évek elején, 2000 és 2003 között, majd 2021-2022-ben és 2024 óta. Látszik, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen száraz nyár következménye, hanem a vízhiány több éven át tartó halmozódásának.

A téli többlet már nem ellensúlyozza a nyári hiányt

A szakértők korábbi elemzésükben már kimutatták, hogy Magyarország éghajlata a kis éves csapadéknövekedés mellett is jelentősen szárazabbá vált. A Balaton vízgyűjtőjén is ez a változás a lényeg: nemcsak az számít, mennyi víz érkezik, hanem az is, mekkora az éghajlat vízigénye, amely nemcsak a tó vízfelszínében, hanem a vízgyűjtőn is jelentkezik, és sajnos az egyes évszakokban eltérő módon.

A globális felmelegedés miatt a legfontosabb változás az évszakok közötti egyensúly eltolódása. A Balaton vízgyűjtőjén korábban általában a nyári vízhiányhoz hasonló nagyságú téli víztöbblet társult; tavasszal inkább többlet, ősszel gyenge hiány volt összességében a jellemző. Az évszakos mintázat alapvetően megmaradt, az arányok azonban megváltoztak. Az átmeneti évszakokban nincs változás, a téli víztöbblet kissé nőtt, a nyári vízhiány azonban olyan nagyot erősödött, amit az átlagos téli növekedés már nem tud ellensúlyozni. Egy átlagos évben tehát a korábbi víztöbbletből vízhiányba ment át a folyamat.

Különösen fontossá vált a hűvös félév, amikor kisebb a párolgás, és visszatöltődhetnek a vízkészletek. Ha ez az időszak is száraz, a tó és vízgyűjtője eleve kedvezőtlenebb helyzetből várja a nyarat. Ez történt most is: 2025 száraz volt, a téli feltöltődés elmaradt, majd a nyári vízhiány is jelentős volt 2026-ban. Már csak egy bőséges csapadékú téli félévvel lehet természetes módon nem kiszárítani a Balatont.

A Velencei-tónál a sekélység tovább erősíti a problémát

Hasonló folyamatok terhelik a Velencei-tavat is. A tó természeténél fogva erősen ingadozó vízszintű, és történelme során többször teljesen kiszáradt; utoljára dokumentáltan 1866-ban. A melegedés azonban itt is kedvez a szélsőségesen alacsony vízálláshoz vezető helyzeteknek. Szabó Péterék korábbi kutatása szerint a tó nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 Celsius-fokkal emelkedett, gyorsabban, mint a környező levegőé. A nagyon sekély vízben egymást erősíthetik a kedvezőtlen folyamatok: a hőség és a párolgás csökkenti a vízmennyiséget, a kisebb víztömeg pedig könnyebben felmelegszik. Miközben tehát a vízszint ingadozása természetes, a tó körüli turizmust és infrastruktúrát állandóbb vízállásra rendeztük be.

Eltűnhet a Balaton?

Bár felmerültek ilyen apokaliptikus víziók, a tudományos eredmények nem támasztják alá, hogy a Balaton másfél évtizeden belül eltűnhet. Ugyanakkor a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet modellezése szerint 2040-től a többéves aszályok idején szükség lesz külső, mesterséges vízpótlásra. A felkészüléshez ezért nem elég azt figyelni, hogy most megdől-e a 2003-as minimumrekord. Ami vélhetően nem fog, mert októberben a tó vízszintje egy-egy centit emelkedett. Azt kell elfogadni, hogy a nyáron egyre erősödő vízhiányt a hűvös időszak gyengén növekvő víztöbbletéből nem lehet pótolni.

A Balaton jövőjéről szóló gondolkodás középpontjába ezt az átalakuló egyensúlyt kell helyezni, és minél inkább hagyni a bőséges csapadékú téli félévek idején a vizet a tóban és a vízgyűjtőjén. Egyedül így lehet esély kedvező szinten tartani a tó vízszintjét, egy átlagos csapadékú télen vagy nyáron már nem - írta elemzésében Szabó Péter.