A globális felmelegedéssel az éghajlati övezetek világszerte a pólusok felé tolódnak, és Magyarország éghajlata is évtizedek óta átalakul. Ahhoz azonban, hogy megmondjuk, milyen éghajlat felé tartunk, nem elég külön vizsgálni a hőmérséklet és a csapadék változását. A melegedéssel ugyanis nő a párolgási igény, így akkor is romolhat egy terület vízellátottsága, ha az éves csapadékösszeg alig csökken - írja közleményében a Másfélfok.

A kutatók ezért a Thornthwaite-féle éghajlati osztályozással vizsgálták a hő- és vízellátottság együttes változását. A módszer nemcsak azt veszi figyelembe, mennyi csapadék hullik, hanem azt is, mekkora a párolgási igény, és hónapról hónapra hogyan alakul a vízhiány és a víztöbblet. Lényege, hogy a talajt – egyszerűen fogalmazva – egy vízgyűjtő és -tároló „csöbörként” kezeli, vagyis az előző hónapok csapadéka is befolyásolja, mennyi víz áll rendelkezésre.

Mindez azt jelenti, hogy a melegedés önmagában is eltolhat egy térséget a szárazabb éghajlati kategória felé, még akkor is, ha az éves csapadékösszegben nincs látványos csökkenés

– fogalmaznak a szerzők a Másfélfokon megjelent cikkükben. Így történhetett például, hogy a legszárazabb évünk, 2011 után csak 2012-ben érte el legnagyobb területét a szárazabb viszonyokat jelző félszáraz kategória: a talaj még tárolni tudta a 2010-es, 1901 óta mért rekordcsapadékot hozó év víztöbbletének egy részét.

Az ország fele már az eggyel melegebb klímaövbe került, és gyakoribbak a szárazabb évek

Az 1972 és 1989 közötti időszakban még csupán az ország területének átlagosan 5 százaléka tartozott a félszáraz kategóriába, 2008 és 2025 között viszont már 15 százaléka. A Thornthwaite-osztályozás szárazabb kategóriái együttesen jelenleg a terület átlagosan 64 százalékán fordulnak elő, míg 1990 és 2007 között ez az arány még 56 százalék volt. A hőellátottság változása ennél is látványosabb. Az 1970-es és 1980-as években Magyarország gyakorlatilag teljes egészében a kissé meleg klímaövbe tartozott, mára azonban az ország területének fele a közepesen meleg övbe került. Ilyen hőellátottság ma többek között a Pó-síkságon, Franciaország délnyugati részén és a Duna romániai szakasza mentén jellemző.

2040 után várható a mélypont: várhatóan az ország kétharmada szárazabb klímájú lesz

A kutatók a jövőre egy olyan közepes kibocsátási forgatókönyvet vizsgáltak, amely 2040 után jelentős globális kibocsátáscsökkentéssel számol. A félszáraz kategória átlagos kiterjedése így is a jelenlegi 15-ről 22 százalékra nőhet, majd 21–23 százalék körül maradhat. A legsúlyosabb húszéves időszak 2040 után következhet, amikor a szárazabb klímák már átlagosan az ország területének 67 százalékán lehetnek jellemzők. A melegedés ennél is tovább tarthat: a közepesen meleg klíma a jelenlegi 49 százalék helyett előbb a terület 67, később akár 84 százalékán is előfordulhat. 2060 után pedig kis területeken, egy-egy évben már a meleg klímaöv is megjelenhet, amely ma leginkább a Rómától délre fekvő mediterrán síkvidékekre jellemző.

Közép-Spanyolország és Észak-Görögország klímája felé közelítünk

A hő- és vízellátottság együttes változása alapján Magyarország éghajlata egyre inkább olyan mai európai térségek viszonyaihoz kerülhet közelebb, mint Közép-Spanyolország, a Duna-delta környéke vagy Észak-Görögország. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország egyszerűen mediterrán éghajlatúvá válik. A mediterrán térségben a csapadék nagyobb része télen hullik, a nyarak pedig szárazak, míg nálunk jelenleg még május és július között esik a legtöbb csapadék. A modellbecslések ugyan a hazai átlagos csapadékviszonyok éven belüli kiegyenlítődése felé mutatnak, de az eloszlás teljes átfordulására nem lehet számítani.

A délebbi éghajlati viszonyokhoz olyan növénykultúrák társulnak, mint az olajbogyó, a füge, a mandula, a citrusfélék vagy a nagyobb hőigényű vörösborszőlők. Ezek azonban nem válthatják fel automatikusan a mai hazai növénykultúrákat: a termeszthetőséget a talaj, a fagyveszély és a gazdálkodási feltételek is meghatározzák. Az éghajlat átalakulása ezért egyre nagyobb és költségesebb alkalmazkodást követelhet a mezőgazdaságtól és a természetes ökoszisztémáktól.

A kutatók szerint ezért fontos, hogy a globális kibocsátás legalább a vizsgált közepes pálya közelében maradjon. Ehhez az energiafogyasztás jelentős visszafogása és a megújuló energiaforrásokra való gyors átállás szükséges. A magyarországi változás egyik legfontosabb tanulsága pedig az, hogy a szárazodást nem lehet pusztán abból megítélni, mennyi eső esik: egy melegebb éghajlatban ugyanabból a csapadékból is kevesebb víz marad a talaj, a növényzet és a mezőgazdaság számára.