2019. augusztus 23. péntek Bence

Hírek - Növény

Sokan nem bírják az aratást, ezért inkább elmennek a McDonald’s-ba

Speciális vállalkozási forma az Egyesült Államokban a béraratás, amikor erre szakosodott szolgáltatók takarítják be a terményt a gazdálkodók helyett. A béraratás intézménye a II. Világháború alatt született meg, de ma már egyre kevesebben tartanak ki e foglalkozás mellett a nehéz és viszontagságos munkakörülmények miatt.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

Amerikában 2 milliónál is több farm létezik, amelyek együttesen bő 370 millió hektárnyi földet művelnek. Az átlagos táblaméret megközelíti a 170 hektárt, de ettől persze felfelé és lefelé is jelentős eltérések mutatkoznak. Az USA legnagyobb földbirtokosa a médiamágnás John C. Malone, aki megközelítőleg 900 ezer hektárnyi földterületet birtokol, és (egyebek mellett) annak a Liberty Media nevű cégnek az elnöke, amely a közelmúltban megvásárolta a Forma–1-et. Neki valószínűleg futja a legkorszerűbb erő- és munkagépekre, ám a kisebb gazdálkodók a fontosabb idénymunkáknál inkább az erre szakosodott szolgáltatók segítségét veszik igénybe. A béraratók szövetsége, a U.S. Custom Harvesters, Inc. (USCHI) 1983-ban alakult meg Texas államban, és jelenleg 400-nál is több tagot számlál.

Akik felvállalják, hogy gondját viselik, learatják mások terményeit, azoknak kivételes szorgalommal és állóképességgel kell rendelkezniük a gyakran éjszakába nyúló munka miatt, és bírniuk kell a szinte egész éven át tartó vándorlást az országban. Nem túl kényelmes a fél életüket lakókocsiban tölteni, 4-5 társukkal közösen, és a fizetség is csak részben kárpótolja őket emiatt. A bér havi 2000–2200 dollár alakul, ami az Újvilágban bőven átlag alattinak számít. A gabonaaratók szezonja májusban kezdődik a texasi búzamezőkön, és szeptemberre lassan eljutnak északra, a 2000 mérföldre lévő kanadai határig. A többség ezután sem pihen meg, hanem tovább folytatja a munkát az ősszel betakarítandó terményekkel.

Fotó: Tracy Zeorian

A béraratás „intézménye” a II. világháború alatt született meg és terjedt el, amikor az égető gép- és emberhiány miatt mutatkozott szükség a gazdák összefogására. Sokan később is benne maradtak az iparágban, és ma már a legtöbb vállalkozás családon belül öröklődik egyik generációról a másikra. A legnagyobb problémát az óriási fluktuáció jelenti, hiszen egyik alkalmazott sem bírja tartósan a vándoréletet.

Kemény, piszkos, utálatos munka ez, a srácok többsége szívesebben dolgozik inkább a McDonald’s-ban – mondja Pam Shmidl, az USCHI műveleti vezetője. A megbízható és képzett munkaerő hiánya évről évre egyre nagyobb gondot jelent a béraratóknak, akiknek szinte minden szezonban a nulláról kell kezdeniük a csapatépítést. Be kell tanítaniuk az új embereket, meg kell velük ismertetni a csúcstechnikás gépeket, illetve le kell őket jelenteni a megfelelő helyeken, nem csekély adminisztrációs terhet róva a vállalkozásra.

Nem ritka, hogy a béraratóknak 3-4 ezer hektáros táblákkal kell végezniük egy-két héten belül, ám ez nem jelent számukra különösebb problémát, hiszen már két kombájnnal is képesek akár 300-400 hektárt „megenni” egyetlen nap alatt. Ennél azonban népesebb „brigádok” működnek az Egyesült Államokban, a kansasi JKD Harvesting például a két tulajdonos mellett 12–16 tapasztalt alkalmazottal dolgozik a legmozgalmasabb időszakokban. Az 5 darab, egyenként 10 600 liter magtartályú John Deere S670 kombájnhoz számtalan vágóasztallal rendelkeznek, de van 4 darab 35 ezer literes átrakókocsijuk, 4 John Deere 8335R traktoruk, 9 Peterbilt nyergesvontatójuk, valamint 2 kisebb teherautójuk az alkatrészek és egyéb szükséges eszközök szállítására. A gépek természetesen a precíziós betakarításhoz szükséges helymeghatározó, mérő- és vezérlőrendszerekkel is fel vannak szerelve.

Fotó: Tracy Zeorian

A béraratás egyik kulcsmozzanata a közúti vonulás egyik helyszínről a másikra. Ez rengeteg veszélyt rejt magában, ezért – bármennyire is sürgős az általuk végzett munka – a kapkodást és rohanást minden módon igyekeznek elkerülni. 100–150 km-t akár saját keréken is megtesznek a kombájnnal, nagyobb távolságokon viszont nyergesvontatókra rakják a gépeket. Vezetés közben tilos a mobiltelefon használata, ellenben a kezelők folyamatos rádiókapcsolatban állnak egymással. A nagyobb biztonságot szolgálja az is, hogy a konvoj tagjai 300-400 méteres követési távolságot tartanak.

A bérarató családi vállalkozások tulajdonosai sok esetben együtt vándorolnak egész famíliájukkal. A nők többnyire csak kiszolgálják a dolgozókat, főznek, mosnak rájuk, és közben természetesen gyereket is nevelnek. Így tett Tracy Zeorian is, aki a férjével közösen 1982-ben indította vállalkozását (de már a nagyszülei is ezzel keresték a kenyerüket), egyetlen használt Massey Ferguson kombájnnal. Az eltelt évtizedek alatt nemcsak a cégük nőtt nagyobbra, de négy lányuk is, akik az országot keresztül-kasul bejárva nőttek fel.

Fotó: Tracy Zeorian

A béraratás még mindig a férfiak világa – fejezi ki sajnálkozását Tracy Zeorian, ám erre rögtön rá is cáfol a saját személyével, hiszen 2010 és 2012 között ő volt az első nő az USCHI elnöki posztján. De bármennyire elszánt és lelkes, sokak szerint eltűnőfélben lévő szakma az övé: az egyre nagyobb birtokméretek, illetve a folyamatosan emelkedő költségek miatt hamarosan talán már nem lesz szükség a hozzá hasonló szolgáltatókra.

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Agrárszektor Konferencia 2019

    Most extra kedvezményes áron >>

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu