Spanyolországban februárban abnormálisan magas hőmérsékleteket mértek, és nem esett az eső. A csapadék áprils közepén érkezett meg, azonban erős lehűléssel. A május végén beköszöntő nyárban helyrejöttek a fejlődésükben megtorpanó állományok, viszont az időjárás sokat szárított az egyébként is szerény vízkészlettel rendelkező talajokon.

Az elvetett búza területe 4 év alatt 11 százalékkal zsugorodott, a korán betakarítható árpáé viszont kis mértékben növekedett (+1,5%), a búza-árpa hibrid, a tritikálé vetésterülete pedig 5 százalékkal nőtt.  A legnagyobb területet Spanyolroszágban az árpa foglalja el 2,6 millió hektárral, míg a búzát 1,9 millió hektáron termesztik. A tritikálé kis jelentősségű őszi kalászos, csak 226 ezer hektáron tenyészik. A kukorica termőterülete a búza visszaszorulásával párhuzamosan nő. A jelenlegi piaci helyzetben a spanyol termelők igyekeznek a korán lekerülő őszi árpa után is elvetni egy másodvetésű kukoricát, aminek - öntözés mellett  - minden esélye megvan a teljes termésre a hosszúra nyúló indiánnyárban.

Mint látjuk, a spanyol gabonapaletta elsősorban az állattenyésztés céljait szolgálja. Idén összesen 18 millió gabonatermésre van kilátás az országban, ami csapnivaló eredmény. A tavalyi rekordhozamok után most 25 százalékos terméscsökkenést prognosztizál az USDA. Ugyanakkor Spanyolország állattenyésztési ágazata virul, és egyre több takarmányt igényel. Ezért a 2019/20-as gazdasági évben legalább 17 millió tonna takarmánygabona beszállítására kényszerül az ország az amerikai elemzők szerint.