Erdei melléktermékek hajdan

A régi időkben az erdő melléktermékei sokszor értékesebbek voltak a helyi közösségek számára, mint az onnan kitermelt faanyag, amit gyakran eladtak vagy egy részét a helyi uraknak kellett beszolgáltatni. A tölgy- és bükkerdők legfontosabb mellékterméke a makk volt. A sertéseket „kicsapták” az erdőbe, ahol a makkon hízva adták a legjobb minőségű szalonnát - ez a tartási módszer volt a makkoltatás. A vadalma, vadkörte, som, kökény és a rengeteg erdei gomba nem csemege volt, hanem alapvető élelmiszer, aszalvány vagy lekvár alapanyag.

Az erdei odúkból gyűjtött vadméz pedig az elsődleges édesítőszernek számított a cukor elterjedése előtt. A fenyőfélék gyantáját (régi nevén ez volt a fenyőszurok) összegyűjtötték, amit kocsikenőcsnek, tömítőanyagnak vagy világításhoz használtak. A hársfa háncsából kötelet fontak, a fűzvesszőből kosarakat, kasokat, kerítéseket készítettek. A bükkfa hamujából hamuzsírfőző kunyhókban szappant készítettek.

Napjainkban másként használjuk az erdőt

A modern szóhasználatban az erdei melléktermék minden olyan növényi, állati vagy ásványi eredetű anyag, amely nem minősül ipari faanyagnak. A legismertebb és napjainkban is legnépszerűbb gyűjtött erdei termékek a gombák közül kerülnek ki (vargánya, rókagomba, őzlábgomba). A szarvasgomba gyűjtése egy speciális kategória (hiszen föld alatt fejlődik, így kutyákkal kerestetik), ám gyűjtése szigorú szakmai vizsgához és engedélyhez kötött. Számos gyógynövény, mint a csalán, bodza, csipkebogyó, hársfa virága, és a medvehagyma is az erdőkből származnak, több vadgyümölcshöz hasonlóan, ilyenek a vadmálna, szeder, vagy Erdély területén még az áfonya. Sok dekorációs és virágkötészeti alapanyagok is begyűjtésből kerül a kereskedelembe, ilyen a moha, fenyőtoboz, fagyöngy, valamint a díszítő lombok (pl. karácsonyi díszekhez).

Bárki gyűjthet szinte bármit, de nem magánterületről

Magyarországon az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény szabályozza a gyűjtést. Állami erdőben bárki gyűjthet saját használatra (nem kereskedelmi célra) bizonyos mennyiséget külön engedély nélkül is. Ez a mennyiség gomba, gyógynövény, vadgyümölcs esetén személyenként és naponta maximum 2 kg. Díszítő lombozat, toboz, moha esetén szintén személyenként és naponta maximum 2 kg a limit. Ez a szabály csak az állami erdőkre vonatkozik. Magánerdőben mindenhez a tulajdonos hozzájárulása szükséges.

Kereskedelmi célú gyűjtés esetén, ha eladásra szánjuk a gombát vagy a gyógynövényt (még akkor is, ha 2 kg alatti a mennyiség), szükség van az erdőgazdálkodó írásos engedélyére. Természetvédelmi területen, nemzeti parkokban még a 2 kg alatti gyűjtéshez is a természetvédelmi hatóság engedélye kell. Szarvasgombát pedig kizárólag hatósági vizsgával rendelkező személy, képzett kutyával, az erdőgazdálkodó engedélyével gyűjtheti. Fagyűjtés, rőzse gyűjtés, azaz a földön fekvő száraz gallyak gyűjtése is engedélyköteles („napi jegy” vagy gyűjtési engedély formájában), mert az erdőgazdálkodó tulajdonát képezi.

Míg régen az erdő melléktermékei a megélhetést jelentették, ma inkább hobbit, rekreációt vagy a gasztronómiai különlegességek forrását látjuk bennük. A gyűjtés során azonban mindig tartsuk szem előtt a fenntarthatóságot. Ne tépjük ki a növényeket gyökerestül, és csak annyit vigyünk el, amennyit valóban felhasználunk.

A legnépszerűbbek

Mivel a medvehagyma és a vargánya a két legnépszerűbb (és leggyakrabban szabálytalanul gyűjtött) erdei kincsünk, érdemes megismerni és betartani ezeknek a gyűjtés etikáját. A medvehagyma (Allium ursinum) a tavasz egyik hírnöke, amelynek gyűjtése minden évben lázban tartja az országot. Állami erdőben (nem védett területen) naponta legfeljebb 2 kg gyűjthető fejenként, saját felhasználásra. Etikai és fenntarthatósági szempontból egy tőről csak a levelek felét szabad leszedni. Ha az összes levelet letépjük, a hagyma nem tud raktározni, és jövőre elpusztulhat. Természetvédelmi területen (pl. a Mecsek bizonyos részei vagy nemzeti parkok) tilos a gyűjtés, vagy külön hatósági engedélyhez kötött.

Szigorúan ellenőrizzük, mit szedünk, mert a medvehagyma levele némileg hasonló a gyöngyvirág vagy az őszi kikerics leveléhez, amelyek mérgezőek. A medvehagyma levele dörzsölésre intenzív fokhagymaillatú, a gyöngyvirágé nem. A gombagyűjtésnél nemcsak a jogszabály, hanem az egészségügyi biztonság is kulcsfontosságú. Ne tépjük ki a gombát. A tönköt óvatosan csavarjuk ki, vagy vágjuk el a talaj felszínén. A keletkezett lyukat takarjuk le avarral, hogy a gombafonalak (micéliumok) ne száradjanak ki. Minden gyűjtött gombát (még ha profinak érezzük is magunkat) mutassunk meg hivatalos gombaszakellenőrnek. A piacokon ez a szolgáltatás ingyenes vagy jelképes összegbe kerül. Soha ne gyűjtsünk védett gombát és ha ismeretlen gombát látunk, hagyjuk ott, ne rúgjuk fel, mert az erdő ökoszisztémájának hasznos részei.