Ez a faj kiemelt zárlati károsító, amelynek észlelése esetén az uniós és a tagállami növényegészségügyi rendszernek előre meghatározott eljárásrend szerint kell reagálnia. Éppen ezért kulcsfontosságú kérdés, hogy megjelenésekor milyen gyorsan és milyen eszközökkel lehet beavatkozni - írja a NAK. Az eset jelentősége messze túlmutat egyetlen károsító vagy egyetlen érintett terület problémáján: mi történik egy zárlati károsító észlelésekor, milyen felderítési, azonosítási és felszámolási intézkedéseket ír elő az uniós és a hazai növényegészségügyi rendszer, és ami talán a legfontosabb: van-e reális esély arra, hogy a károsító megtelepedését vagy további elterjedését sikerüljön megakadályozni?

A nemzetközi kereskedelem fejlődése és a globalizáció magával hozta a növény-, állat- és humán-egészségügyi problémák sokasodását. A szállítási idő felgyorsulása, a szállítási távolságok és a szállított mennyiségek növekedése, illetve a klímaváltozás hatásai mind-mind növelik egy-egy zárlati (karantén) károsító behurcolásának, megtelepedésének a kockázatát. Mindezen változások nagyon fontossá teszik a növényegészségügyi rendszer ismeretét és hatékony működtetését.

Jogszabályi háttér

1951-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elfogadta a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezményt (IPPC) az erdők, mezők és természetes ökoszisztémák védelme érdekében. Ez a dokumentum vezette be és szabványosította hivatalosan a ma is ismert – szállítmányokat kísérő okmányt –, a nemzetközi növényegészségügyi bizonyítványt. Az IPPC-nek jelenleg 183 ország, köztük az EU és tagállamai is tagjai.

Az 1976-ban életbe lépett 77/93/EGK irányelv lefektette azokat az alapelveket, amelyek ma is érvényben vannak: a behurcolási tilalmat, a karanténlisták nyilvántartását és aktualizálását, valamint a szigorú importellenőrzést. 1993-ig az áruk nemzetközi növényegészségügyi bizonyítvánnyal együtt mozoghattak az országok között, ami a határ átlépésekor elvégzett fizikai ellenőrzések során tanúsította a fertőzöttségmentességet. 1993-ban megszűntek az EU-n belüli határellenőrzések, ezért be kellett vezetni a növényútlevelet, ami az EU-n belüli származási helytől a rendeltetési helyig igazolja a fertőzöttségmentességet. Használatával lehetővé vált az EU-n belüli szabad és határmentes szállítás. Az EU-n kívülről érkező áruk importja esetén továbbra is a nemzetközi növényegészségügyi bizonyítvány igazolja a mentességet, és a beléptető határon kötelező növényegészségügyi vizsgálatot végeznek.

Ez az alaprendszer ma is működik, de az addig javaslatként (irányelvként) létező növényegészségügyi szabályozást az EU 2016-tól közvetlenül alkalmazandó és a tagállamokra kötelező szabályozási formává (rendeletté) alakította.

Napjaink EU-s növényegészségügyi jogszabályi rendszere

• (EU) 2016/2031 rendelet (Növényegészségügyi rendelet): Ez az átfogó keretszabály kötelezi a tagállamokat az illetékes hatóság kijelölésére, a hatósági ellenőrzési és eljárási rendszer kidolgozására, valamint a kiemelt zárlati károsítókkal kapcsolatos készenléti tervek készítésére és naprakészen tartására. Amennyiben egy kártevő megjelenik, kötelezi őket az azonnali felszámolásra és a Bizottság felé történő jelentéstételre.
• (EU) 2017/625 rendelet: rendelkezik a hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, az együttműködés koordinációjáról és rendjéről, illetve a tagállamok tájékoztatási kötelezettségéről.
• (EU) 2019/2072 végrehajtási rendelet: nevesíti és besorolja a növényi károsítókat, melyeket növényegészségügyi vizsgálatokkal kell felderíteni. Felsorolja az Unió területén az „ismeretek szerint elő nem forduló”, illetve „ismerten előforduló” károsítók jegyzékét, külön listázva a nem-zárlati és a kiemelt zárlati (karantén) károsítókat.
• Fajspecifikus végrehajtási rendeletek: olyan jogszabályok, melyek egy-egy kiemelt károsító elleni védekezésre szolgálnak. Ilyen az (EU) 2024/434 végrehajtási rendelet, ami a kőrisrontó karcsúdíszbogár Unió területén belüli megtelepedésének és elterjedésének megelőzését célzó intézkedésekről szól, és 2024. február 5-e óta van hatályban.

Magyarország növényegészségügyi rendszere az EU rendeletei alapján

• 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet: kijelöli az országos és területi illetékességű növényegészségügyi hatóságokat.
• 2008. évi XLVI. törvény (Élelmiszerlánc-törvény): meghatározza a növényegészségügyi hatóságok (NÉBIH és a kormányhivatalok) jogköreit, kötelezettségeit, valamint a földtulajdonosok és erdőgazdálkodók feladatait (pl. bejelentési kötelezettség, hatósági irtás esetén alkalmazandó tűrési kötelezettség).
• 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet: a növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes hazai szabályozása. A folyamatosan aktualizált rendelet szabályozza a hatósági eljárásokat, a növényútlevél alkalmazását, és tartalmazza a növényi károsítók aktuális listáját, valamint rendeleti keretet biztosít a NÉBIH számára a Készenléti Tervek kidolgozására és fenntartására.
• Általános Növényegészségügyi Készenléti Terv (ÁNKT): a fajspecifikus készenléti tervek kidolgozásának alapja. Többek között rendelkezik a Szükséghelyzeti Munkacsoport összehívásáról, valamint elrendeli a NÉBIH kapcsolatfelvételét az érintett megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Osztályaival, valamint a fajspecifikus Készenléti Terv kidolgozását.
• Fajspecifikus Készenléti Terv (KT): a fenti jogszabályok alapján készült el Magyarország növényegészségügyi készenléti terve a kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis Fairmaire, 1888) (Coleoptera: Buprestidae) felszámolására. A KT előírja a Cselekvési Terv kidolgozását és hatályba léptetését, ami jelenleg folyamatban van.