Milyennek értékeli a 2025-ös évet a magyar mezőgazdaság szempontjából? Hogyan teljesített a szektor? Milyen a hangulat az ágazat szereplői között?

A legtöbb ágazatban még nincsenek meg a teljes éves adatok, így előre nehéz objektív állásfoglalást adni. Teljesebb képet majd jövő év márciusában fogunk látni. Az azonban már most elmondható, hogy a 2025-ös egy kihívásokkal, feladatokkal terhelt év volt. A legnehezebb helyzetbe talán a gyümölcstermelésünk került. Áprilisban és májusban szinte az egész országot érintette az a fagyhullám, ami az almatermésű és a csonthéjas ültetvényekben okozott súlyos károkat. Ugyanilyen nehézséget teremtett az idei aszály, amelynek következtében - bár súlyosságában elmaradt a 2022-es évitől - így is meghaladta a félmillió hektárt az aszálykárra bejelentett területek nagysága.

Ez komoly lépéseket igényel és gondolkodásra készteti az agrárium szereplőit, így az Agrárkamarát is. Nagyon fontos lett, hogy hogyan tudunk agrotechnológiai megoldásokkal, új fajtaválasztással, okszerű vízgazdálkodással, a víznek a talajban, tájban történő tárolásával javítani a helyzetünkön.

Nehezítették az idei esztendőt az állati eredetű megbetegedések is, mint például a ragadós száj- és körömfájás és a víziszárnyasoknál a madárinfluenza, de ezek mellett más betegségek ellen is védekezni kellett. A növényeket az aszályon túl rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a károsítók, például a szőlőt az aranyszínű sárgaság. Összességében kijelenthető, hogy az idei év nem szűkölködött kihívásokban. Nehéz helyzetet teremtett, hogy ezekre a kihívásokra egyszerre kellett reagálni, ahogy arra is, hogy miként tudjuk piacainkat megtartani, az eddig megtermelt javakat értékesíteni. Az árak meghatározók ebben a kérdésben, hogy biztosított legyen a jövő esztendőnek az elkezdése, a bérleti díjak megfizetése, a talajmunkák elvégzése. Egy biztos és kiszámítható pontja volt az idei esztendőnek, az pedig az agrártámogatásnak az időben és a korábbi éveknél közel kétszer nagyobb összegben történő megérkezése. Ez biztonságot és garanciát jelent a gazdálkodóknak.

A sok baj, nehézség és kihívás ellenére is rendkívüli fejlesztési igényekkel álltak elő az agráriumban dolgozó különböző szereplők, legyen szó növénytermesztésről, állattenyésztésről vagy a hozzájuk kapcsolódó élelmiszeriparról. A kormány az uniós pénzek mellé komoly forrást adott, minden 100 forintból 80-at a nemzeti költségvetés biztosít.

Hogyan látja, mi volt a legnagyobb kihívás idén, amivel a NAK-nak szembe kellett néznie? Sikerült-e megoldani, és ha igen, hogyan?

Az előző évekhez hasonlóan fontos feladat volt a gazdálkodók érdekeinek érvényesítése a földforgalomban. A helyi földbizottságok révén az idei évben is 50 ezer körül mozog az az adásvételi és csereszerződés, amik vonatkozásában a földforgalmi törvény vizsgálati szempontjai szerint állásfoglalást hozunk. Ennek során a helyi gazdálkodók és az ő közösségük érdekeinek védelmét tartottuk szem előtt, és azt a birtokpolitikai célt, hogy a termőföld azé legyen, aki azt szabályszerűen művelni szeretné. Az Agrárkamara falugazdászai emellett idén is tevékenyen közreműködtek az egységes kérelmek beadásában. A határidőig, 2025. június 10-ig beadott 154.586 kérelem 66%-ának, 102.048 kérelemnek a benyújtásában segítettek a NAK szakemberei.

Emellett a NAK bővítette a szolgáltatásai körét: ma már az egyes (kisebb összegű) pályázatok elkészítéséhez nem kell igénybe venni drága pályázatírókat, helyettük ingyenesen segítenek a Kamara falugazdász tanácsadói. A pályázatok benyújtásával a NAK feladata nem ért véget, pozitív elbírálás esetén a falugazdászok beadják a kifizetési kérelmeket is, illetve a projektzárás adminisztrációjában is részt vesznek. A tavaszi ragadós száj- és körömfájás járványhelyzet idején segítettük az állattartókat: soron kívül továbbítottuk a hatósági információkat, gyűjtöttük és jeleztük a terepi problémákat, heti monitoring üléseken egyeztettünk az ágazatokkal és a hatóságokkal, helyszíni jelenléttel támogattuk a gazdákat, közös javaslatokat dolgoztunk ki a védekezés és a kártalanítás finomítására.

Szerintem az egyik legnagyobb kihívásból mára lehetőség lett, hogy tudunk dolgozni olyan ügyekért, mint például a jogszabályváltozások értelmezése, a pályázatírás, a tudás átadása, az információ összegyűjtése és mindezek eljuttatása a gazdatársadalomhoz. Szintén fontos, hogy a családi gazdaságoknál a pályázatok megírásával segítsünk a fiataloknak az elindulásban és a generációváltásban. Igyekszünk a közép- és felsőfokú agrár oktatási intézményeknek is hasznára lenni és jó tanácsokkal szolgálni abban, milyen szakok indítására lenne leginkább szüksége az ágazatnak.

Az idei évre erősen rányomta a bélyegét az aszály, az állatbetegségek, illetve ezektől nem függetlenül a klímaváltozás. Hogyan lehetne ellenállóbbá tenni a magyar mezőgazdaságot ezek ellen a nehézségek ellen?

Mindegyik kihívásra tudnunk kell reagálni: a fagytól például - egy bizonyos pontig - különböző eszközökkel, gépekkel és technológiai megújításokkal van lehetőség megóvni a termést. Az aszály már nehezebb kérdés, hiszen itt azt kell megtervezni, hogyan tudunk okszerűen gazdálkodni a vízkészleteinkkel, feltölteni a csatornáinkat, és visszatartani az országba beáramló vizet, hogy kevesebb víz távozzon, mint amennyi beérkezik. Az elmúlt időszak az együttműködésekről, a sok közös gondolkodásról és ezek eredményeiről szólt, legyen szó akár egy tárcaközi bizottság, vagy egy operatív törzs működéséről.

A mezőgazdaság jelene és jövője abban rejlik, hogyan tudunk hozzáadott értéket adni a megtermelt javainkhoz, ne egy klasszikus árualap-termelő képességünk legyen, hanem ahhoz kapcsolódva, hozzáadott értékkel rendelkező, kiváló minőségű magyar termékeket tudjunk a boltok polcaira tenni.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nagyságrendekkel nőtt az egy hektárra jutó kibocsátás értéke, javult az agrárium eredményessége, és emelkedett a feldolgozott termékeknek az aránya. Amivel viszont az elmúlt 30 év alatt nem tudtunk megbirkózni, pedig meggyőződésünk, hogy enélkül nem lehetünk igazán sikeresek, az a nagy és erős termelői szervezetek és csoportok létrehozása, azaz a gazdálkodók szövetkezése, együttműködése, akár egészen a késztermék-gyártásig. 

Melyek most a legnépszerűbb pályázatok a magyar gazdatársadalom körében? Milyen visszajelzések érkeztek a gazdáktól?

Eddig több mint 50 pályázati felhívás jelent meg, ezekre nagyságrendileg 70 ezer pályázat érkezett be. Nehéz megmondani, hogy melyek a legnépszerűbbek, mert mindegyiknek megvan a maga fontossága és súlya. Ezt jól mutatja, hogy a pályázók többszörösen túligényelték a rendelkezésre álló keretet. Most pedig az agrártárcának az egyik legfontosabb feladata, hogy a rendelkezésre álló forrásokból támogatói döntések sokaságát adja ki.

Azt gondolom, ha a fő irányokat kell kijelölni a támogatások között, akkor az élelmiszeripar, a fiatalok helyzetbe hozása és a gazdaságátadás azok a pályázati felhívások, amelyek meghatározzák ezt az időszakot. Ezekkel megteremtődik a lehetősége a hozzáadott értéknek, vagy a következő generáció helyben maradásának és a tisztes jövedelemszerzésnek.

Hogy áll a generációváltás az agráriumban itthon? Van-e, vagy lesz-e elég fiatal, aki átveszi a gazdaságokat az előző generációtól. Hogyan tudja segíteni őket az Agárkamara?

A generációváltás egyre sürgetőbb, a gazdák átlagéletkora Európa-szerte egyre magasabb. Magyarországon a mezőgazdaságban a gazdaságirányítók átlagos életkora 58 év volt 2023-ban. A 65 éves és annál idősebb gazdaságirányítók arányának növekedése figyelhető meg hazánkban, amely két éve már 37%-ot tett ki. Mostanra a gazdálkodók gerincét adó rendszerváltó generáció elérte, sok esetben át is lépte a nyugdíjkort. Tavalyelőtt lépett hatályba - a szaktárca, a NAK és a MAGOSZ munkájával előkészített - az agrárgazdaságok átadásáról szóló törvény, végrehajtási rendelete pedig idéntől hatályos. Ezek lehetőséget teremtenek, hogy a termelők gazdaságukat egyben átadhassák a fiatalabbaknak. Ehhez számos adminisztrációs könnyítés, kedvező adózási feltételek és támogatási konstrukciók kapcsolódnak. A kormányzat ugyanis plusz ösztönzőket is beépített a rendszerbe, pályázati forrásokkal segítve a gazdaság átadóját és átvevőjét is. Sok gazda nem engedheti meg magának, hogy kifizessen egy pályázatírót. Ezért a falugazdászok a pályázati tanácsadás mellett a pályázatok elkészítését és benyújtását is elvégzik a kamara tagjai számára, ráadásul ingyenesen. Az eddigi mintegy 1700 gazdaságátadási pályázat harmadát falugazdászok nyújtották be, több vármegyében ez az arány meghaladta az 50%-ot. A feladat a jövő évben is folytatódik, és azon dolgozunk, hogy segítő hátteret és naprakész információkat biztosítsunk az átadás iránt érdeklődő, vagy azzal érintett gazdálkodók számára.

Bár az agrárszakképzés és felsőoktatás iránt megvan az érdeklődés, a fiataloknak csak kis része jut el ténylegesen a gazdálkodói pályáig, és még kevesebben tudnak egy közepes méretű családi gazdaságot családi háttér nélkül elindítani. A belépési költségek, az eszközök és földek magas értéke, a tőke és a gyakorlati tapasztalatok hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ma sok családi gazdaságban nincs természetes utánpótlás, és nő a birtokok megszűnésének, bérbeadásának vagy koncentrációjának kockázata. Az Agrárkamara éppen ezért mindent megtesz, hogy erősítse a pályaorientációt, hogy több fiatal válassza az agrárpályát, növeljük a duális képzés népszerűségét a gyakorlati tapasztalatszerzés, az utánpótlás vállalaton belüli kinevelése érdekében.

A fiataloktól pedig azt várjuk, hogy azt a rengeteg digitalizációt, precíziós technológiát és megoldást, amely utolérte az agráriumot, azt tudják a napi szintű munkában alkalmazni, ahogy azokat az innovációkat is, amely egyszerűbbé, hatékonyabbá és könnyebbé teszi a mindennapi munkát.

A generációváltás mellett az agrárium másik nagy személyi jellegű problémája a munkaerőhiány. Ön szerint milyen lépésekkel, illetve intézkedésekkel lehetne enyhíteni ezen?

A munkaerőhiány valóban egyike az ágazat problémáinak, számos olyan kézimunka-igényes ágazat van, akár a kertészet, akár a zöldség- és gyümölcstermesztés, ahol ez napi szinten megjelenik. Szükség van a tudásra, akár egy jó gyümölcsfa lombkoronájának kialakításáról beszélünk, akár a betakarításról. Elsődlegesen a robotika, a digitalizáció és a precíziós megoldások tudnak ebben segítséget nyújtani. Fontos, hogy a fejlesztések okán ma már ne azt az agráriumot lássuk magunk előtt, amely évtizedekkel ezelőtt volt.

Az átállás átmeneti éveiben pedig a szabályozott és ellenőrzött körülmények között alkalmazott külföldi munkaerő jelenthet segítséget a kézimunkaerő-igényes ágazatokban, ahogyan az jelenleg is történik.

Milyen tendenciák láthatóak a termelés diverzifikációjában? Növekszik-e az érdeklődés alternatív növények, az állattenyésztés új irányai, illetve a precíziós technológiák iránt?

Az elmúlt időszakban mindig arról beszéltünk, hogy Magyarországon 1 millió hektáron termelünk kukoricát, ám ez az idei esztendőben már csak 750 ezer hektár volt, tehát a korábban kukoricával vetett területek 25%-a már átalakult. Tudatosítani kell a termelőkben, hogy új agrotechnikai megoldásokat alkalmazzanak, ami a fajtaválasztástól kezdve a talajművelésen és a lehetséges öntözési megoldásokon át egészen a technológiai eszközök használatáig mindenre is kiterjed.

A folyamatok már elindultak, és az Agrárkamara egyik feladata, hogy ezeknek a motorja legyen, hiszen a klímaváltozás is gyors tempót diktál. A lehullott csapadék mennyisége 2024-ben és az idei esztendőben is kevesebb volt a korábbi évek átlagánál. Ez pedig arra kényszeríti a termelőket, hogy eredményesek legyenek, mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben.

A nemzetközi tendenciák és a piacok kihívásai ellenére állattartó telepek sokasága újult meg hazánkban. Most pedig a növénytermesztésen a sor, hogy a precíziós gépek, eszközök mind szélesebb körben elterjedjenek, és készségszintű legyen a mesterséges intelligencia alkalmazása, amely segít a jó döntések megalapozásában és meghozásában.

Melyek lesznek a kamara prioritásai a következő évben? Milyen fő célok, fejlesztések vagy szabályozási változások várhatók?

Az egyik legfontosabb feladatunk az lesz, hogy hogyan tudunk élen járni és a termelők segítségére lenni a környezetvédelmi és klimatikus kihívásoknál. Az idei esztendőben tárcaközi bizottságban és az Aszályvédelmi Operatív Törzs munkájában is tudtunk segíteni. A következő időszakban szeretnénk a csatornákat tisztítani, több vizet megtartani az országban. Kiemelten fontosnak tartjuk a következő generációk képzését, hogy olyan felsőfokú oktatások induljanak el, amelyek a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart vagy az agrár-szakigazgatást képesek szolgálni, és amelyek szimpatikusabbá tehetik az agráriumot. Feladatunk továbbá „társadalmasítani” az agráriumot, megismertetni a fogyasztókkal a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar kiváló termékeit.

Továbbra is fontos lesz a tagjainkkal folytatott párbeszéd, és a tőlük kapott információk visszacsatolása a jogalkotók irányába, érdekeik képviselete. A legfontosabb azonban, hogy megvédjük a gazdák támogatását és piacainkat. Az Európai Bizottság megszüntetheti a kétpilléres KAP-rendszer, és jelentős mértékű, 20-25%-os (az inflációval számolva akár 35%-os) elvonást tervez a KAP forrásaiból. A támogatások elvonása óriási érvágás lenne a magyar mezőgazdaság számára is, és romba döntené a családi gazdasági modellt. Külön problémát jelent a Mercosur-megállapodás és az Ukrajnának nyújtott kedvezmények, amelyek elveszik az értékesítési lehetőségeinket.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a gazdatársadalom egésze felemelte a hangját. A Copa-Cogeca december 18-ra nagyszabású demonstrációt hirdetett meg Brüsszelben, amelyben pontosan ezekre a problémákra reagálnak, és amelyre több mint 10 ezer gazdát várnak egész Európából. A demonstráción közel 100 magyar gazdával fogjuk képviselni a hazai agrárium érdekeit.