Az 1896 óta működő élelmezésügyi, mezőgazdasági és halászati minisztérium évtizedeken át biztosította a dán identitás és gazdaság egyik legfontosabb ágazatának intézményi hátterét. Ez a korszak azonban leáldozóban van, hiszen míg 1950 előtt az agrárium a dán bruttó hazai termék, a GDP mintegy 20%-át adta, ma ez az arány már alig éri el a 2%-ot. A mezőgazdaságban dolgozók száma 525 ezerről körülbelül 63 ezerre esett vissza, és a gazdaságok száma is folyamatosan csökken. Az exportban ugyanakkor az ágazat továbbra is meghatározó szerepet játszik, hiszen a külföldön értékesített áruk mintegy 13%-át teszi ki.
A dán sikerek és a viták középpontjában egyaránt a sertéságazat áll. Az ország évente közel 30 millió sertést nevel, a termelés mintegy 90%-át pedig élő állatként vagy feldolgozott húsként exportálja, amivel a világ legnagyobb sertéshúsexportőrei közé tartozik. A mezőgazdasági területek nagyjából 80%-án takarmánynövényeket, elsősorban sertéstápot termesztenek. Az intenzív állattartás modellje ugyanakkor egyre élesebb konfliktusba kerül a társadalmi elvárásokkal, mivel a nagyüzemi gazdaságokat a túlzott hígtrágyatermeléssel, a vízbázisok szennyezésével és az állatjóléti szempontok figyelmen kívül hagyásával vádolják. A márciusi választásokat, amelyet a köznyelvben csak "sertésválasztásnak" neveztek, éppen ezek a témák uralták, ráadásul a dán lakosság 95%-a követelt sürgős kormányzati lépéseket az ivóvízkészlet védelmében. A témával kapcsolatban korábban Kovács Emese, az Energiastratégia Intézet elemzője is megszólalt az Agrárszektor Metszet rovatában.
Malacexport és állatjólét: ki fizeti meg a dán zöldátállás árát?
A Frederiksen-kormány reformjai alapjaiban formálnák át az ágazatot. A jövőben az állami és uniós támogatások kifizetése a földtulajdon mérete helyett a közösségi előnyöket, így a természetvédelmet, a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a vízvédelmet és a szigorúbb állatjóléti előírások betartását ösztönözné. Koppenhága emellett felgyorsítja a klímavédelmi célok megvalósítását, így 2035-re 85%-os üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentést, 2045-re pedig a teljes klímasemlegesség elérését tűzte ki célul. A kormányzati tervek között szerepel a növényvédő szerek használatának szigorúbb korlátozása az ivóvízbázisok közelében, a hazai gyümölcs-, zöldség- és hüvelyestermelés támogatása, valamint az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése. Az új természet- és biodiverzitási törvény a dán szárazföldi területek 30%-ának védelmét írja elő, ráadásul 2030-tól Dánia válhat az első olyan országgá, amely adót vet ki az állattartásból származó szén-dioxid-kibocsátásra.
Frederiksen egyértelműen kijelentette, hogy az intenzív sertéstartás jelenlegi modellje "túl messzire ment", így az már a múlté. A kormány egy olyan fenntarthatóbb mezőgazdaságot kíván létrehozni, amely a helyi közösségeket, az állatokat és a környezetet egyaránt jobban szolgálja. Az intézkedéscsomag része a sertéstenyésztés átalakítása, a külpiaci kitettség csökkentése a hazai feldolgozás és értékesítés javára, valamint a sertések rutinszerű farokkurtításának betiltása. Ez a politikai fordulat egyúttal a rendkívül befolyásos agrárlobbi történelmi hatalmának megtörését is célozza.
A gazdálkodók komoly aggodalommal fogadták a tervezett változtatásokat. Jeppe Bloch Nielsen, a dán sertéstartók szövetségének elnöke a javaslatok egy részét "teljesen irreálisnak" minősítette, és figyelmeztetett, hogy a farokkurtítás tilalma súlyosan veszélyeztetheti a német, lengyel és olasz piacokra irányuló exportot. Az állatvédő szervezetek ugyanakkor üdvözlik a politikai fordulatot. A dán állatvédő szövetség, az Animal Protection Denmark szerint a mintegy 200 millió haszonállat végre önálló miniszteri szintű képviseletet kapott. A dán kezdeményezés az ország határain túl is mintaként szolgálhat arra, hogyan lehet az ivóvíz védelmére és az állatjólétre épülő, világos üzenetekkel széles körű társadalmi támogatást szerezni a mezőgazdaság gyökeres átalakításához.
