Az utóbbi évtizedekben - a kijuttatott nitrogén hatóanyagunk támogatása, termésminőség javító hatása révén - komolyan felértékelődött a kén növényi tápanyagutánpótlásban betöltött szerepe. A szigorodó környezetvédelmi szabályozások nyomán ma már az egykori ipari körzetek légköri leülepedése sem éri el a növények által felvett mennyiséget, így (kénutánpótlás nélkül) potenciálisan fokozódó kénhiányra kell és lehet számítani.
Hosszú ideig, szabadföldi körülmények között fel sem merült a kéntrágyázás szükségessége: az ipari szennyezés mellett, a nagy mennyiségben kijuttatott szuperfoszfát, vasgálic, rézgálic „megoldotta” ezt a kérdést. A talajok kénben való elszegényedéséhez hozzájárul az is, hogy a szulfát-ion, mint a növények által egyedüliként hasznosítható kén-forma (csapadékviszonyoktól és talajaink mechanikai összetételétől függő mértékben) a nitrátionhoz hasonlóan, elhagyva a gyökérzónát, könnyen lemosódik a mélyebb szintekbe. Gabonában és repcében a kénhiányra jellemző tünetek ezért legelőször a tábla könnyebb talajszövetű részein jelentkeznek, tónusukat vesztett, a nitrogén hiányára emlékeztető foltok formájában. A nitrogén hiány az idősebb, a kénhiány a fiatalabb leveleken mutatja meg magát elsőként.
Mivel a talaj nitrogéntartalmának 95%-a, kéntartalmának pedig 90-95%-a a talaj szerves anyagában található, ezért nem felejthetjük el: ha nincs megfelelő szervesanyag-gazdálkodásunk, akkor ezen két esszenciális tápelem felvétele, hozzáférhetősége esetében (is) komoly erőpróbának tesszük ki növényeinket.
Kén jelenlétében a kijuttatott N-műtrágyánk hatékonyabban dolgozik, ezért célszerű ezt a két tápelemet egy termékben alkalmaznunk. Ami az arányokat illeti: az őszi búza minden 8,5 egység nitrogén mellé 1 egység ként igényel a fejlődése során (repcénél ez az arány még szűkebb: 4 egység nitrogén és 1 egység kén). Egyoldalú nitrogén műtrágyázással csak tovább nyitjuk ezt a „nitrogén-kén ollót”, s ezzel a fennálló kénhiányt még tovább súlyosbítjuk.
Minőségre gyakorolt hatást vizsgálva, repcében az olajképződésben, búzánál a fehérjeszintézisben nélkülözhetetlen a kén szerepe, a cisztein, mint kéntartalmú aminosav a sütőipari minőség alapvető záloga. A repce fajlagos tápanyaigénye kén esetében 12-16 kg/t közt van tonnánként. 3-4 tonnás hektáronkénti termést megcélozva ez azt jelenti, hogy az elemi kén-igény 45-60 kg hektáronként.
A kénes nitrogénműtrágyák piacán általában az ammónium-szulfát alapú termékek képviselik a legnagyobb felhasználási részarányt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni: valamennyi nitrogénforma közül ez savanyítja legnagyobb mértékben a talajainkat. Ha ammónium-szulfátból 100 kg N hatóanyagot juttatunk ki, akkor annak pH puffereléséhez (vagyis a savanyító hatás közömbösítéséhez) ~ 540 kg CaCO3-ra lesz szükség. Az általában kedvezőbb (?) árfekvésű termék mellé tehát (hacsak nem erősen lúgos pH-jú területeken gazdálkodunk) gondolatban, sőt ténylegesen mindig számoljunk oda bő 5 mázsa meszezőanyag árát is.
A Yara ebben a szezonban is a YaraBela Sulfan (N: 24%, SO3: 15%) termékével van jelen a magyarországi nitrogénpiacon. Ammónium-nitrátról van szó, amely kiváló fizikai tulajdonságai mellett abban is egyedülálló, hogy a ként nem a leginkább savanyító hatású ammónium-szulfát formában, hanem gipsz, CaSO4 formájában hordozza.
A talajban lévő szerves elemi kén egy lassú mikrobiológiai folyamat során oxidálódik a növények által felvehető szulfáttá, amely folyamat a tél végén (mikor állományaink a legéhesebbek) a hideg talajon még inkább gátolt. Fentiek nyomán az első fejtrágyát mindenképpen kénes nitrogén formában javasolt kiadni.
Kén és nitrogén együttes jelenlétével, a YaraVita lombtrágyacsaládunk legnagyobb hatóanyagtartalmú (1016 g/l) tagja a YaraVita Thiotrac (N: 200 g/l, SO3: 816 g/l) is segít, ha a talajon keresztüli felvétel bármilyen okból akadályozott. Alapesetben búzánál kalászvédelemmel egy menetben, repcében pedig virágzás után 3-5 liter/ha az ajánlott dózisa.
(x)
