Gyakorlatorientált előadások az Agrártrendek  konferencián

Gyakorlatorientált előadások az Agrártrendek konferencián (x)

PR
Hódmezővásárhelyen a Hód Mezőgazda Zrt és a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának koprodukciójában megrendezett, hosszú távon az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok téli edukációs programjának szánt hagyományteremtő szakmai nap keretein belül több olyan aktuális témát érintettek az előadók, amelyek gyakorlati oldalról közelítik meg a jelenlegi magyar mezőgazdaság aktuális kérdéseit, középpontban a talajjal. A talajvizsgálati eredmények értelmezendő adatairól, a takarónövények kiválasztásának alapelveiről, a takarmánynövény-termesztés klímakitettségének csökkentéséről szóló előadások hasznos tudnivalókat tartalmaznak, ezeket egyenként, az előadók által készített bővített összefoglalóban közöljük le.
Forrás: Szegedi EgyetemForrás: Szegedi Egyetem

Dr. Tar Melinda: Talajvizsgálati eredmények: amiről a számok beszélnek

Jelenleg a tápanyag-gazdálkodás tervezését inkább adatokra alapozzuk, amelynek az alapja az időközönként (3–5 évente) elvégzett laboratóriumi talajvizsgálat. Ennek során képet kapunk a talaj fizikai és kémiai tulajdonságairól, valamint a makro- és mikro-, vagy akár toxikuselem-tartalmáról is. Esetenként azonban az eredmények mindenféle értelmezés nélkül a fiókba kerülnek, pedig fontos lenne, hogy a gazdálkodók olvasni tudjanak a laboratóriumi vizsgálatok számaiból. Nézzük milyen adatokkal találkozhatunk!

Arany-féle kötöttségi szám (KA): a talaj fizikai féleségét jelzi, vagyis azt, hogy milyen méretű talajszemcsék és milyen arányban építik fel azt. Azokat a talajokat, amelyeket nagy átmérőjű (KA>30) talajszemcsék építenek fel homok, míg a kisméretűeket agyag- (KA<50) talajoknak nevezzük. Gyakorlati szempontból a szemcsefrakciók százalékos aránya határozza meg a talaj kötöttségét (minél nagyobb ez a szám, annál több agyagfrakciót tartalmaz, tehát annál kötöttebb), művelhetőségét, vízbefogadó és -tároló képességét, valamint azt, hogy ebből mennyit tud átadni a növények számára.

Talajok kémhatása (pH): meghatározza a termesztendő növények körét, valamint a tápanyagok mozgását a talajban, valamint felvehetőségét a növények számára. A termesztett növények többségének gyengén savanyú és semleges körülmények között a legkönnyebb a tápelemeket felvenni. A lúgos vagy savas kémhatás irányába történő eltérés során a tápanyagok megkötődnek és a növények számára felvehetetlenné válnak.

Talajok humusztartalma: röviden a talaj szervesanyag-tartalmát jelzi, bár rendkívül bonyolult és komplex szerkezettel bír. Valódi és nem valódi humuszanyagokat különböztetünk meg egymástól, amelyeknek fontos szerepe van a talajszerkezet kialakításában. Mint ragasztóanyag felelős a talaj morzsás, szemcsés szerkezetűvé válásáért. A szerkezetesség kihat a vízháztartásra, a lebontó, tápanyagfeltáró és raktározó folyamatokra egyaránt. A humuszt nitrogénraktárnak is tekinthetjük. Eltérő érték mérhető egy homokos talaj és egy agyagos talaj vizsgálatakor. A jelenlegi szaktanácsadási számítások során a talajok humusztartalmából számolható ki a kijuttatandó nitrogénadagok mennyisége.

Vízben oldható összes sótartalom: megmutatja a talajban lévő összes só mennyiségét, azonban értékéből nem tudjuk pontosan, hogy milyen sók vannak a talajban. Értékelése során érdemes figyelembe venni az oldható nátriumtartalmat is, hiszen a túlzott nátriumjelenlét kedvezőtlen a növényeink számára és a szikesedés folyamatait jelzi.

Talaj szénsavas mésztartalma: a talaj mésztartalmának jellemzője. A mész kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetességét, és a talaj szerkezeti elemeinek stabilitását, víz-, hő- és levegőgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához nélkülözhetetlen mikrobiológiai folyamatokat.

A talaj makroelem-tartalma (N, P, K): a makroelemek nélkülözhetetlen elemek a növények számára. A talaj hosszú távú nitrogénszolgáltató képességét a korábban ismertetett humusztartalom alapján határozzák meg. A talajok összes foszfor- és káliumtartalmából a növények csak az általuk hozzáférhető, könnyen felvehető formákat képesek hasznosítani, ezért a két elem mennyiségének becslésére az Ammónium-laktát módszert használják. Fontos megjegyezni, hogy a foszfor felvehetősége nagymértékben gátlódik a talajhőmérséklet csökkenésével és a talaj kémhatásának semlegestől való eltérése során. A kálium igen mobilis elem, amelyet a növények elsősorban a vegetatív fejlődés során vesznek fel intenzíven. Hiánya esetén csökken a növények szárazságtűrése.

A talaj mezo- és mikroelem-tartalma (Mg, Cu, Mn Zn, Fe): bár ezek az elemek a növényi szervezetben kisebb mennyiségben fordulnak elő, mégis az életfolyamatokban betöltött szerepük alapvető jelentőséggel bír. Hiányuk hátrányosan akadályozza a növényi növekedési folyamatokat. Talajban található mennyiségükről a bővített és teljes talajvizsgálat ad tájékoztatást.

Aranyoss Éva (Sersia Farm Kft.) A takarónövények kiválasztásának alapelvei

Takarónövények Kisokos

A második világháború óta kialakult mezőgazdaságunkat a nagy gépekkel, iparszerű technológiával elért magas terméshozamok mellett a termőföldek elszegényedése, és az erózió is fémjelzi. Ezek a káros hatások már veszélyeztetik a növénytermesztés biztonságát.

A talajok védelme és a gazdaságos növénytermesztés közös érdekünk. Egyértelmű, hogy a javulás érdekében egy több elemből álló talajjavító stratégiát kell életbe léptetni, melynek fontos eleme a talajok állandó, változatos kultúrákkal történő talajtakarása. Ez a legtöbb vetésforgó esetében csak takarónövény (zöldtrágya) kultúrák használatával érhető el.

Az AKG és az AÖP rendszere is előírja a takarónövények használatát, viszont a rendeleteknek való megfelelés sokszor „megoldható” a vetésforgóhoz nem illő, vagy talajromboló művelési móddal követett zöldtrágyakeverékkel is.

 A termelők egy részének rossz tapasztalataik vannak a zöld­trágyák használatával, mert kiszárították a talajukat, vagy mert gyomosító hatást észleltek a következő kultúrában. Ha nem mérik fel, hogy a problémáik legalább részben összefüggésben állnak a gazdálkodási módszereikkel, akkor igyekeznek olcsón megúszni a zöldítést, így viszont valószínű, hogy a pozitív hatásokat sem érzékelik.

Pedig egy jókor és megfelelően elvetett, jó összetételű takarónövény kultúra használatával járó előnyök mindenképp megérik a technológia tanulásával járó kellemetlenségeket.

Ehhez érdemes a takarónövények tekintetében némi növényismeretre szert tenni.

A használt növényeket négy nagy csoportba sorolhatjuk:

  • Az első csoport a fűféléket tartalmazza, melyek között vannak melegkedvelő, nyáron is vethető, viszont az őszi hidegebb napokon maguktól elpusztuló növények, mint a cirokfélék, szudáni fű, és a mohar, valamint ősszel vethető, hidegebb télen elfagyó növények, mint a homoki, vagy a tavaszi zab. Az áttelelő fűfélék közül kisebb magvú pl. az olaszperje, és nagyobb magvú a rozs, vagy az őszi zab.
  • Nitrogénmegkötő hatásuk miatt fontos a pillangósok családjába tartozó növények csoportja. Ide tartoznak az apróbb magvú herefélék, mint az erősebb teleken elfagyó, inkább enyhén savanyú talajt kedvelő alexandriai here és meszesebb talajokon jól fejlődő perzsa here, és a hosszabb ciklusú, áttelelő bíborhere. A nagyobb magvú pillangósok közé tartozik pl. a lóbab, a melegkedvelő tehénborsó, vagy a homokos talajok javítására használt csillagfürt is. Köztes lehetőségként takarmányborsót vagy tavaszi bükkönyt érdemes vetni.
  • A harmadik csoportba tartoznak a keresztes növények, melyek a korai fejlődési ciklusukban magas cukor- és fehérjetartalmúak és gyorsan fedik a talajt. A mustárok közül könnyebben használható az abesszín és barna mustár, bár drágábbak a fehér mustárnál, viszont hosszabb ciklusúak, és nyáron vetve sem magzanak fel gyorsan. A különböző retek fajtákat leginkább talajlazító hatásuk miatt használjuk keverékekbe.
  • A negyedik csoport több, más családba tartozó növényt gyűjt össze. Ide tartozik két fészkes virágú növény, a vetésforgókban gyakran már szereplő napraforgó, és rokona, a nyári keverékekben jól használható négermag. Botanikai különbözőségéből eredően jól használható a talaj felső rétegét gyökerével átszövő és lazító facélia, a melegben is jól vethető, jó gyomelnyomó len, és a gyomosító hatása miatt óvatosan használható pohánka.

A különböző növények más-más kedvező hatással rendelkezhetnek, amelyek azonban nem egyformán hasznosak az adott helyzetben a számunkra. A célok pontosítása segíthet a növények választásánál.

Lehet elsődleges célunk:

  • a szervesanyag-tartalom növelése, a kis szervesanyag-tartalmú talajokat magasabb C/N tartalmú keverékkel kell táplálnunk (gondoljunk a pohánkára, fészkesvirágúakra, fűfélékre és az előrehaladottabb fejlettségű keresztesvirágúakra),
  • N-megkötés: tiszta pillangós keverék, vagy magas pillangós tartalmú keverék használata ajánlott, pl. kukorica elé,
  • talajlazító hatás: több, egymástól különböző gyökérzetű növény keverékét érdemes használni,
  • gyomelnyomó hatás: sűrű, lehetőség szerint hosszabb élettartamú, áttelelő, vagy többéves kultúra használata ajánlatos,
  • növényvédelmi problémák megoldása: pl. biofumigációs keverékek használata fonálféreg fertőzöttség esetén (keresztes növények vagy cirokfélék),
  • egyszerre több célnak is megfelelhetünk egy 3-4 növényi család több tagját tartalmazó, úgynevezett biomix keverékkel.

A céloknak megfelelő keverékek kiválasztásánál tekintettel kell lennünk a következő kultúrával való összeférhetetlenségre is, így pl. nem érdemes pohánkás keveréket használni napraforgó-kultúra elé a gyomosító, és onnan nehezen kiirtható volta miatt. 

Bár a téma nagyon sokrétű, és sok szempontot kell figyelembe venni, melyekről itt a terjedelem szűkössége miatt nem eshetett szó, az információk elérhetőek akár az interneten bolyongva, akár a nyomtatott szakirodalomban.

Aki pedig a gyakorlati tapasztalatokat élőben szeretné megszemlélni, a Talajmegújító Gazdálkodók rendezvényein az idei évben is számtalan lehetősége nyílik rá.

Dr Orosz Szilvia: A takarmánynövény-termesztés klímakitettségének csökkentése

 Az éghajlat-változás a Kárpát-medencében egyre kifejezettebb. Egyre több lett a meleg, hőstresszes nap és az aszályos nyár, valamint ezek kombinációja. A 2017-2130. közötti időszakra vonatkozó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2017) szerint a hőmérsékletnek az évszázad közepéig +1,4-2,6 °C-os változása várható nyáron (referencia: 1961-1990), míg az évszázad végére a növekedés meg is haladhatja a +4 °C-ot. A csapadék pedig nyáron -5-10%-kal kevesebb lesz (2021–2050). A hőhullámos napok száma (Tközép > 25 °C) 7-13 nappal fog emelkedni 2021-2050. között, ami drámai lehet a századfordulóra (2071-2100. között): +18-23 nap a nyári időszakban! Tehát a mediterrán éghajlat felé tolódunk el. Hosszú forró nyár. A hőstressz, azaz a hőségriadós nap definíciója szerint egy olyan nyári nap, amikor az átlaghőmérséklet meghaladja a 25 ºC-ot, tehát a csúcshőmérséklet 40 ºC felett van. Ezzel szemben nem tudunk védekezni. Az öntözés az aszály ellen jelent megoldást, de a hőségnapok ellen nem. Különösen nagy a baj, ha a hőség 4-5 napig tart. A silókukorica pedig ökológiai szempontból érzékeny növény, csak néhány napig bírja a 40 ºC feletti csúcshőmérsékletet, utána a levelei furulyázni kezdenek, elsárgulnak, és a fotoszintézis leáll az elhalt szövetekben. Jöhetnek a gombák! A klímaváltozásnak azonban lesz kedvező hatása is, mert ősszel +3-14% csapadék várható országos átlagban. Ezért az őszi vetésű szántóföldi növények várhatóan még javuló termésátlagokat is elérhetnek a század utolsó harmadára.

Fontos megemlíteni, hogy a szarvasmarhatelepeken a tartástechnológia jelentős fejlődésen ment keresztül a támogatások révén, a genetikai előrehaladás is gyors volt, ezért a tejtermelés folyamatosan emelkedik. Az elmúlt 30 év alatt 5000 kg-mal nőtt a tehenek termelése egy laktációban. A megnövekedett termelés szükségletének kielégítése pedig önmagában is kihívás egy kérődző esetében takarmányozási szempontból, mivel a napi adag legalább 50%-a tömegtakarmány (szárazanyagra vetítve). Súlyosbító tényező, hogy a hőstresszt nem csak a silókukorica viseli nehezen, de a tehén is szenved tőle. Még a legkorszerűbb, magas és szigetelt istállóban is gondot jelent a nyári meleg (már 24 ºC felett) a bendőfermentáció által termelt hő, valamit a gyenge étvágy miatt. Mindentől függetlenül, a szemléletváltás eredményeként a 2008-óta termesztett új takarmánynövények jó eredményeket hoztak a tejtermelésben is: 2008-2023. között az eredmény +1500 kg tej (tehenenként 305 nap alatt) és -20 nap a két ellés közötti időben. Ez rendkívüli, mivel a hozamnövekedés általában együtt jár a szaporodásbiológiai eredmények romlásával.

Az előbbiekben említett okokból kifolyólag elindult egy szemléletváltás, mely konkrét hatással volt 2008. és 2024. között a tömegtakarmány-termesztésre és a tejágazatra egyaránt. Ezen szemléletváltás elemei, melyek a takarmánynövény-termesztés klímakitettségét jelentősen csökkentették, az alábbiak voltak.

1. A silókukorica és a lucerna hegemóniája megszűnt, a tömegtakarmány-bázis kiszélesedett. Új kategóriaként jelent meg

  • az intenzív, szántóföldi termesztésű és nagy hozamú, magas kiindulási cukortartalnú perjefélékből készült szilázs, szenázs és széna (olaszperje, hibridperje, Festulolium)
  • az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készült szilázs (rozs, tritikálé)
  • az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású keverékek (gabona-gabona, gabona-fű és gabona-pillangós keverékek) szilázsai, szenázsai és szénái
  • a BMR-típusú cirokszilázsok (brachitikus BMR törpecirok, PPS cirok, hímsteril BMR cirok)
  • a szudáni fű szilázs, szenázs és széna,
  • cirok-cirok (2-3 komponensű) keverékek a szárdőlés kockázatának csökkentésére
  • a mohar (61 napos tenyészidővel és extrém szárazságtűréssel,
  • a köles (1 m magasságig legeltethető és szilázs is készíthető belőle).

2. Bevezettük a kettős termesztést, ami által rugalmasabb lett vetésforgó. A kora tavaszi betakarítású növények után még lehet vetni silókukoricát, szemes kukoricát és cirokféléket valamint szudáni füvet, tehát ugyanazon évben két betakarítás is lehetséges. Kevés területtel, de sok tehénnel rendelkező cégek esetében ez kritikus szempont. A kettős termesztésnek egyébként jelentős szerepe van a szél- és vízerózió megelőzésében, a nitrogén megtartásában is az őszi talajtakarás révén. Európában sokáig szinte egyedül voltunk ezzel a technológiával. Nyugat-Európában leginkább a volt kelet-német területeken ismerik ezt a termelési rendszert, ahonnan az első rozs vetőmagok érkeztek. A többi északi és nyugati ország még mindig viaszérés elején takarítja be a gabonákat, ami a kettős termesztést lehetetlenné teszi. Ennek azonban a nagy mennyiségű és jó minőségű legeltethető vagy silózható fű az oka, mert a csapadékos, hegyvidéki, skandináv területeken nem az emészthető rost a limitáló a tejtermelés szempontjából, hanem a keményítő hiánya (a kukorica termesztésével sok helyen nehézségeik vannak a hűvös éghajlat miatt). Az USA-ban a jól emészthető BMR (Brown Mid Rib) kukorica miatt szintén kevésbé volt fontos emészthető rost forrásaként a gabona- vagy fűszilázs. Ez a silókukorica azonban az Európai Unióban nem termeszthető a génmódosított változatok miatt. A Cornell Egyetemen (New York Állam) mégis fontolóra vették a kettős termesztési technológiának a vizsgálatát a klímaváltozás nyomására. Így az USA-ban (New York Állam, Ithaca környéke) 2010 óta folynak kutatások ezen a területen. A fókusz a korai betakarítású őszi gabona (zászlóslevélben kaszált tritikálé és rozs), amit a silókukorica vagy BMR cirok vetése követ (Lyons és mtsai, Cornell Egyetem). Tehát nem maradtunk le a világ mögött, sőt, majdnem egyedül voltunk ezzel az újdonsággal a kontinentális klímán. Közép-Európa pedig most tanulja tőlünk ezt a módszert.

3. Kibővült a gabonafélék funkcionalitása, ugyanis a tritikálé, a búza és az árpa 'többfunkciós' tömegtakarmány-növényként is használhatóak: be lehet őket takarítani a kalászhányás időszakában két menetben (fonnyasztással) szilázsnövényként nagytejű teheneknek, meg lehet várni a tejes-viaszérés időszakát (egymenetes betakarítás) a növendék üszők takarmányadagjába, és végső megoldásként szemes terményként is betakarítható (amit minden életkorban alkalmazhatunk a napi adagban). A rozs azonban szigorúan 'egyfunkciós' takarmánynövényünk.

4. A legjelentősebb szemléletváltás a szántóföldi betakarítási technológiában történt meg a fenológiai fázis 'újraértelmezésével'. A gazdálkodók évtizedekig a keményítő bűvöletében éltek, abban a hitben, hogy a viaszérésű gabonfélékben van fajlagosan a legtöbb nettó energia. Ez az elgondolás hibás volt. A labortechnika fejlődésével (a rost emészthetőségének és dinamikájának újszerű mérésével) és a rost differenciált megítélésével egyértelművé vált, hogy a jól emészthető rostból és a (csökkent sejtfalhatás révén) jobban hozzáférhető táplálóanyagokból származó nettó energia jelentősen megnöveli a kalászhányás környékén betakarított gabonafélék energiatartalmát. Olyannyira, hogy a rozs energiatartalma nagyobb, ha a kalász még a hasban van (6,0-6,5 MJ/kg sza. NElaktáció), mint viaszérés elején (5,0-5,5 MJ/kg sza. NElaktáció). A tömegtakarmányok nettóenergia-tartalma nagy jelentőséggel bír a takarmányadagban, meghatározza a szilázs/szenázs etethető mennyiségét. Ezért egy új takarmánytípus energiatartalmának felülértékelése vagy alábecslése egyaránt komoly problémákat okozhat. A felülértékelés esetében a tehenek energiahiányát fokozzuk, ami növeli a ketózis kockázatát a fogadó csoportban, kondícióvesztést eredményezhet, valamint szaporodásbiológiai problémákat vonhat maga után (pl. alacsony progeszteronszint). Az alábecslés viszont korlátok közé fogja zárni a tömegtakarmányt, kevesebbet fognak belőle etetni (mivel több abrakot kell beépíteni a TMR-be a feltételezett energiahiány pótlásra), így a mérhető élettani hatás elmaradhat, a takarmány pedig lassan ‘kikopik' az adagból. Az energiatartalom azonban, bár számított érték, hordoz némi szubjektivitást. Ennek oka, hogy az energiaszámítás során a mért táplálóanyag-tartalom mellett figyelembe kell vennünk a táplálóanyagok emészthetőségét is. Erre vonatkozóan a Magyar Takarmánykódexre kell támaszkodnunk. Itt szerepelnek a különböző minőségi kategóriákhoz tartozó, in vivo kísérlet során meghatározott emészthetőségi és lebonthatósági értékek. Utóbbi a metabolizálható fehérje számításához szükséges (ahol ugyanaz a probléma jelentkezik, mint a nettóenergia esetében). Ezen kategóriákhoz kell illeszteni a mért szárazanyag-, fehérje- és rosttartalom alapján a vizsgált mintát. A kategóriák száma azonban korlátozott és sok esetben nem egyértelmű a besorolás. Például rozsszilázsok esetében nincs olyan fenológiai fázis a Magyar Takarmánykódexben, amilyen alapanyagból a kérdéses szilázsok általában készülnek napjainkban (kalászhányás környékén). Az olaszperjéből készült szilázsokra is nehezen alkalmazható a 15-20 évvel ezelőtti fűszilázsok emészthetőségi értéke (a fajta és a fenológiai fázis is eltér). Ezért előfordulhat, hogy ugyanazon takarmányra (megegyező mért táplálóanyag-tartalom mellett) különböző energiatartalmat adnak meg a különböző laboratóriumok. A különbség elérheti a 0,5-1,0 MJ/kg sza. értéket is! A valós energiatartalomra vonatkozó hazai adatok tehát ellentmondásosak voltak. A nagy cukortartalmú füvekből készített szilázsok etethetőségét sokáig korlátozta, hogy nem álltak rendelkezésre pontos adatok az energiatartalomra vonatkozóan (az emésztési együtthatók hiányában), illetve, hogy az óvatos becslés 5,5 MJ/kg sza. körüli laktációs nettóenergia értéket feltételezett. A magasabb érétkek megerősítéséhez, illetve pótlására (országos adatok hiányában) üzemi és ürükísérleteket állítottunk be 2009. és 2010. között egy hazai gazdaság (Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt), egy kutatóintézet (NAIK, Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet, Herceghalom), valamint egy egyetem (Szent István Egyetem, Takarmányozástani Tanszék) együttműködéséből, amiről majd még olvashatnak. Ez egy nagy csata volt az olaszperje esetében, majd 2013-ban a rozsszilázsoknál is! Ma már a helyén kezeljük ezt a kérdést, a szemléletváltás megtörtént.

5. Új tömegtakarmány-stratégiák alakultak ki, aminek az alapja a diverzifikáció lett. A nyári hőstressz idején (kb. 3 hónap) a jól emészthető rostban gazdag szilázsok nagyobb mennyiségben szerepelnek a takarmányadagban, mint az őszi-téli-tavaszi adagokban. Ekkor ugyanis az étvágy általában normális, nem súlytja a meleg. Természetesen egész évben jótékony hatású lenne nagy mennyiségben rozs- és tirtikálészilázst vagy olaszperjszilázst etetni a kukorica- és a lucernaszilázs mellett, de ez a takarmányadag költségét emeli. Így mérsékelt rozs-, tritikálé, vagy olaszperjeszilázs adagot etetve 9 hónapon keresztül mérsékelhetőek a takarmányozási költségek. Annak mérlegelése, hogy a jó rostemészthetőségű szilázsoknak a nagyobb mennyiségben történő etetése milyen gazdasági előnnyel jár és ez hogyan viszonyul a többletköltséghez (tejtermelés, szaporodásbiológia, állategészség), a telepre van bízva, mivel a telep adottságaitól függ. Tehát akár egész évben is etethetőek ezen takarmánytípusok nagy mennyiségben, ha a telep emellett dönt. A differenciálásnak van egy másik nézete is: a fogadó és a nagytejű tehén 'meghálálja' a jól emészthető rostban gazdag, bár drágább takarmányt. A növendéknevelésben azonban érdemesebb nagyobb hozamú, olcsóbb tömegtakarmányokat alkalmazni. Itt kinyílt az olló, azaz a differenciálás jelentős költségmegtakarítással járhat. Összességében, ha a nyári megnövelt adagot és a 9 hónap mérsékelt adagjait vesszük alapul, akkor a termelő tehenekre vonatkoztatva az éves szükséglet megközelítően 2000 tonna a jól emészthető rostot tartalmazó szilázstípusokból (intenzív fűféle, rozs, tritikále).

6. Last minute megoldás a nyári, de szárazságtűrő növénykultúra. Ha van rá idő, akkor a tavaszi zab és a tavaszi tritikálé márciusi vetéssel még lehetőséget jelent a kiszántott őszi vetés nyári pótlására. A cirokfélék és a szudáni fű május derekán vethető növények. A cirokféléket elsősorban tenyésznövendékeknek és húsmarhának ajánlottuk korábban a jelentős rosttartalom és a gyenge rostemészthetőség miatt. Az új fajták és hibridek azonban egészen új megközelítést tesznek lehetővé a kiugróan magas rostemészthetőségi értékeikkel. A nemesítők munkájának hála az új BMR cirok olyan rostemészthetőségű, ami nemhogy rosszabb lenne, sőt 10%-kal jobb, mint a kukoricaszilázs rostemészthetősége (NDFd48: BMR cirok 60-64%, kukoricaszilázs 50-55%). A brachitikus törpe BMR cirok, a PPS cirokfélék és a hímsteril BMR változatok szintén új megoldásokaz nyújtanak. A szudáni fű esetében a 60+30+30 nap betakarítási technológia segítségével, a fiatal fenológiai fázisban való kaszálással tudjuk a 60-65%-os (NDFd48), rostemészthetőséget biztosítani. Ez javító hatású a TMR-re nézve. Itt is forradalmian új szemléletre van tehát szükség, mert a hagyományos silócirok ma már csak a növendékek esetében megoldás, tejelő tehenek esetében a takarmányhiányból adódó kényszeretetés egyben termeléscsökkenést vonhat maga után, vagy a bendőacidózis kockázatát (az abrakkiegészítés szükségessége miatt). A BMR cirokkal vagy a szudáni fűvel azonban nem csak a takarmányhiányt tudjuk megelőzni egy májusi vetéssel (ha az őszi kultúra nem kelt ki vagy kelésgyenge), de mindezt a tejtermelés kockáztatása nélkül tehetjük. A mohar (tehénnek) és a köles (juh, húsmarha, növendék) szintén jelenthet vészhelyzetben megoldást.

A fentiekben ismertetett szemléletváltásból adódó megoldások forradalmasították az elmúlt 15 év tömegtakarmány-termesztését és nagyban hozzájárultak a klimatikus kitettség csökkentéséhez.

Összeállította: Gáspár Andrea

Az Agrártrendek konferencián részt vett gyártó és kereskedelmi cégek:

AGRO.bio Hungary Kft., Agrova Kft., HORSCH  Maschinen GmbH, Certis Belchim BV Mo-i Fióktelepe, Corteva Crop Solutions, Hechta Kft., Hed-Land Hungária Kft., Huminisz Kft., KWS Magyarország Kft., Malagrow Kft, Pro-Feed Kft., UPL Hungary Kft., Valcum Agro Kft., Vital - Feed Kft., YARA Hungária Kft.

Médiatámogatók:

(x)

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
EZT OLVASTAD MÁR?