Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója a Világgazdaságnak elmondta, hogy ahogy az egész magyar mezőgazdaság, úgy a halgazdaságok is megszenvedték a víz hiányát, sőt talán még jobban, mint más ágazatok szereplői. A vízhiány, a sekély vizek felmelegedése és oxigénhiányos állapota által okozott károkat tovább növelte, hogy azokról a területekről, ahonnan a víz részlegesen vagy teljesen eltűnt, a halevő madarak átköltöztek a tógazdaságokhoz, és a maradék vizeken nagyon erős pusztítást végeztek. A kialakult kedvezőtlen helyzet miatt a szakember szerint körülbelül 30-40 százalékkal alacsonyabb lesz az idei haltermelés a békeévekben szokásos 15 ezer tonna körülinél. 

Itt az újabb áremelés Magyarországon: mi lesz így a karácsonyi menüvel?

Zsebbenyúlós lehet idén a karácsonyi vacsora, ha valaki tartani akarja a hagyományokat.

Mi lesz a ponttyal?

Az tény, hogy a pontytermés egész Európában jóval alacsonyabb a szokásosnál, a lengyel, cseh és román kereskedők sorban állnak a magyar halért. Áru pedig bőven van a piacon, ugyanakkor az árak az egy évvel korábbihoz képest 50-60%-kal magasabbak. Lévai Ferenc úgy véli, az árak emelkedésének üteme nem tér el az élelmiszer-gazdaságban jellemzőtől, és az oka is hasonló. Tehát a forintgyengülés, az elszálló költségek, munkabérek mind-mind közrejátszottak a drágulásban. Az Aranyponty például 1900-2200 forint között adja az élő ponty kilóját, szeletben 3500-3600, filézve 3800-4200 az ár, míg az afrikai harcsafilé 4500-5000, az élő szürkeharcsa 3800, a nyúzott 5900, a filé pedig 7900 forint. Termelőként viszont nem a teljes árréssel számolnak, előfordulhat, hogy a kiskereskedelmi láncokban ezeknél némileg magasabb árakkal is találkozhatnak a vásárlók. 

Bajban a tógazdaságok

A tógazdaságok már második évben szenvednek nagyon súlyos aszálytól. Ez a halgazdálkodóknak inkább a Dunántúlon okozott nagyobb károkat, nem úgy, mint a növénytermesztésben, ott ugyanis a keleti országrészben pusztított nagyobb mértékben az aszály. Idén már addig fajult a helyzet, hogy a Dunántúlon teljes tógazdaságok és csatornarendszerek száradtak ki. A víztározás megoldása lenne kiemelt feladat. 

Elképesztő, mire jöttek rá a magyar kutatók a vizekkel kapcsolatban

Mit tudhatunk meg Magyarország vízháztartásáról a Dráva menti kutak vizsgálatából?

A halastavak évente 300 millió köbméter vizet tárolnak, amelynek 25-30 százaléka az altalaj vízszintjét növeli, 25 százalék pedig elpárolog, és ezzel javítja a mikroklímát, egyben csökkenti az aszályt. Ha sikerülne a halastavakat és a meglévő csatornarendszereket felújítani, 100 millió köbméterrel több vizet lehetne évente „megfogni”, ami az aszály elleni küzdelemben is érzékelhető eredményt hozna, emellett pedig természetvédelmi jelentősége is lenne, hiszen a védett állatfajok 70 százaléka vízhez kötött

- írja a lap.

Címlapkép forrása: MTI/Czeglédi Zsolt