Léteznek azonban gyökérnemes gyümölcsfák is, amelyek saját gyökérzetükön fejlődnek. A két megoldás között jelentős különbségek vannak a növekedési erély, a termőre fordulás, az élettartam és a gondozás szempontjából. Érdemes megismerni ezeket, mert a megfelelő szaporítási mód kiválasztása akár évtizedekre meghatározhatja a gyümölcsfa sorsát.

Miért oltják a gyümölcsfákat?

Az oltás és a szemzés vegetatív szaporítási eljárás. Lényege, hogy két növény élő szöveteit úgy illesztik össze, hogy azok összeforrjanak, és később élettani szempontból egységes növényként működjenek. Oltásnál az alsó rész az alany, amely a gyökérzetet és a törzs legalsó szakaszát biztosítja. A felső rész a nemes, amely a kívánt gyümölcsfajta tulajdonságait hordozza. Az oltás során a két növény szállítószövetei között kapcsolat alakul ki, így a gyökerek által felvett víz és ásványi anyagok eljutnak a koronába, a levelekben képződött szerves anyagok pedig a gyökérzethez. Az oltás egyik legfontosabb célja a fajtaazonosság megőrzése. Ha például egy 'Jonagold' almafa vesszőjét megfelelő alanyra oltjuk, az új fa is 'Jonagold' almát terem. Magvetéssel ez nem biztosítható, mert az utódok genetikailag különböznek az anyanövénytől.

Mit tud az alany, és mit a nemes?

A nemes határozza meg elsősorban a gyümölcs méretét, alakját, színét, ízét, érési idejét és a fajta jellegzetes tulajdonságait. Az alany ezzel szemben jelentősen befolyásolja a fa növekedési erélyét, végső méretét, termőre fordulását, talajhoz való alkalmazkodását és bizonyos betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Ugyanaz az almafajta törpítő alanyon akár 2–3 méteres fa is lehet, míg erős növekedésű magonc alanyon 6–8 méteresre vagy még nagyobbra fejlődhet. Az M9 almaalany például gyenge növekedést eredményez, korai termőre fordulást tesz lehetővé, de rendszerint támrendszert és rendszeres öntözést igényel. Az erős növekedésű magoncalanyok nagyobb, általában hosszabb életű fákat nevelnek. Az alany a termés minőségére is hatással lehet közvetett módon, például a víz- és tápanyagellátáson, valamint az érés alakulásán keresztül. Azonban egy savanyú almából nem lesz édes fajta pusztán attól, hogy másik alanyra oltjuk.

Miben más a gyökérnemes gyümölcsfa?

A gyökérnemes növény saját gyökérzetén fejlődik, tehát nincs külön alanya. Létrejöhet magvetéssel, dugványozással, bujtással vagy más vegetatív szaporítási módszerrel. Fontos különbség, hogy a magról nevelt és a vegetatív úton szaporított gyökérnemes növény nem feltétlenül azonos tulajdonságú. A dugványról vagy bujtással szaporított növény rendszerint megőrzi az anyanövény fajtatulajdonságait, míg a magonc új genetikai kombinációt képvisel. A gyökérnemes fák előnye, hogy nincs bennük oltási összeférhetetlenség, és ha a föld feletti rész elpusztul, a gyökérből fejlődő új hajtások is ugyanahhoz a fajtához tartoznak, amennyiben az eredeti növény vegetatív szaporítású volt. Hátrányuk, hogy nem használhatjuk ki a speciális alanyok kedvező tulajdonságait. Egyes gyümölcsfajok saját gyökéren túl erőteljesen növekednek, később fordulnak termőre, vagy érzékenyebbek lehetnek bizonyos talajviszonyokra.

Hogyan ültessük az oltványokat?

Az oltott gyümölcsfák ültetésénél különösen fontos az oltási hely magassága. Ez rendszerint jól látható megvastagodásként ismerhető fel a törzs alsó részén. Általános szabály, hogy az oltási hely a végleges talajfelszín fölött maradjon, jellemzően legalább 5–8 centiméterrel. Különösen fontos ez a törpítő alanyra oltott almafáknál, mert ha az oltási hely föld alá kerül, a nemes saját gyökereket. Ezzel megszűnhet az alany törpítő hatása, és a fa a tervezettnél lényegesen nagyobbra nőhet. A gyökérnemes fákat általában a korábbi talajszintjüknek megfelelő mélységbe ültessük. Az ültetőgödör legyen kellően széles, a gyökereket pedig természetes helyzetükben terítsük szét. Ültetés után alapos beöntözés, mulcsozás és szükség esetén karózás következzen. A mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz, mert akkor azt folyamatosan nedvesen tartja.

Amikor a nemes „lelép” az alanyról

A kertészek körében ismert jelenség, amikor az oltvány nemes része idővel vagy elpusztul vagy leválik az alanyról azaz saját gyökeret ereszt. Ennek egyik lehetséges oka az oltási összeférhetetlenség. Előfordulhat, hogy az oltás kezdetben sikeresnek látszik, a fa évekig fejlődik, majd a két növény szövetei között működési zavarok jelentkeznek. Az oltási hely megvastagodhat, meggyengülhet, a korona növekedése visszaeshet, végül akár le is törhet a nemes rész. Ilyen problémák bizonyos körte- és birsalany-kombinációknál is előfordulhatnak. Néha közbeoltással, vagyis egy harmadik, mindkét partnerrel jól összeférő fajta közbeiktatásával oldják meg a problémát. Az oltási hely törését azonban nem mindig összeférhetetlenség okozza. Erős szél, túlzott termésterhelés, mechanikai sérülés vagy fertőzés is szerepet játszhat benne.

Mi történik, ha az alany kihajt?

Az oltványokon gyakran jelennek meg hajtások az oltási hely alatt, esetleg közvetlenül a gyökérzetből. Ezek az alany hajtásai, és nem a kívánt nemes fajtához tartoznak. Ha meghagyjuk őket, erőteljes növekedésükkel konkurenciát jelentenek a nemes számára. Elvonhatják tőle a vizet és a tápanyagokat, idővel akár túl is nőhetik a koronát. Az alanyhajtásokat ezért minél fiatalabb korban, lehetőleg a kiindulási pontjuknál távolítsuk el. Ha az oltott nemes rész teljesen elpusztul, az alanyból fejlődő fa nem az eredeti fajtát fogja teremni. Termése lehet apró, savanyú vagy más tulajdonságú, de az sem kizárt, hogy fogyasztásra alkalmas gyümölcsöt hoz.

Melyik él tovább: az oltott vagy a gyökérnemes?

A fa élettartamát elsősorban a gyümölcsfaj, az alany típusa, a termőhely és a gondozás határozza meg. Az intenzív ültetvényekben alkalmazott törpítő alanyú almafák gazdaságos termesztési ideje gyakran 15–25 év, miközben a fák biológiailag ennél tovább is élhetnek. Ezzel szemben egy erős magoncalanyra oltott almafa megfelelő körülmények között akár 80–100 évig vagy még tovább fennmaradhat. A gyökérnemes fák között szintén találhatunk hosszú életű példányokat. Előnyük, hogy nincs oltási hely, amely szerkezeti gyengeséget vagy összeférhetetlenséget jelenthetne. Ez azonban önmagában nem garantál hosszabb élettartamot. A nagy termetű, erős gyökérzetű fák rendszerint hosszabb életűek a kis koronájú, intenzív termesztésre kiválasztott társaiknál, függetlenül attól, hogy oltottak vagy gyökérnemesek.

Mi történik, ha elvetjük egy oltvány fa gyümölcsének magját?

Az oltott fa gyümölcsében fejlődő magok genetikai tulajdonságait a nemes fajta mint anyanövény és a pollent adó apai növény határozza meg. Az alany genetikai állománya hagyományos oltás esetén nem épül be a magba. Ha például egy 'Golden Delicious' alma magját elvetjük, abból nem feltétlenül 'Golden Delicious' almafa fejlődik. A magonc tulajdonságait a szülők génjeinek új kombinációja határozza meg. A magonc gyümölcse lehet kisebb, savanyúbb, később érő, de akár kiváló minőségű is. A kereskedelmi fajtákhoz hasonlóan jó tulajdonságú egyedek azonban viszonylag ritkák. A magoncok sokszor később fordulnak termőre, mint a megfelelő alanyra oltott fajták. Éppen ez a genetikai változatosság teszi lehetővé a gyümölcsfajták nemesítését, hiszen a sok ezer magonc közül kiválaszthatók a különösen értékes tulajdonságú egyedek.

Az oltott fa kimérának számít?

Oltványnál két genetikailag különböző növény alkot egyetlen működő szervezetet, ám a botanikában a hagyományos oltványt általában nem tekintjük valódi kimérának. Kimérának azt a növényt nevezzük, amelynek ugyanazon szervében vagy szövetében genetikailag eltérő sejtvonalak fordulnak elő. A szokványos oltványnál az alany és a nemes szövetei összekapcsolódnak, de alapvetően megőrzik saját genetikai azonosságukat. Ritkán valódi oltási kiméra is kialakulhat, amikor az oltási határfelületről olyan hajtás fejlődik, amely mindkét növény sejtjeit tartalmazza. Ismert példa erre a kétszínű Ádám-aranyeső, a Laburnocytisus adamii, amely két különböző növény szöveteiből épül fel, így lehetnek ugyanazon a növényen eltérő színű virágok.

Melyiket válasszuk a kertbe?

Kiskertben rendszerint a megfelelő alanyra oltott, fajtaazonos gyümölcsfa a célszerűbb választás. Így előre tervezhetőbb a növény mérete, termőre fordulása és gyümölcsének minősége. Aki viszont nagyobb területtel rendelkezik, és hosszú életű, tekintélyes méretű gyümölcsfát szeretne, annak érdemes az erős növekedésű alanyokra oltott fajtákat is megfontolnia. A gyökérnemes növények pedig különösen ott lehetnek érdekesek, ahol a faj saját gyökéren is jól fejlődik, és fontos a természetes megújulóképesség. A legfontosabb tehát nem egyszerűen az, hogy oltott vagy gyökérnemes fát vásárolunk, hanem az, hogy az adott növény gyökérzete, növekedési tulajdonságai és várható mérete megfeleljenek kertünk adottságainak. Egy jól megválasztott gyümölcsfa ugyanis nemcsak néhány évre szóló termő növény, hanem évtizedekig is a kertünk lakója lehet.