Kerecsensólyom

A kerecsensólyom nagy testű ragadozómadár, amely Magyarországon rendszeres fészkelőnek számít. Fokozottan védett faj, amelyet 2000-ben az év madarának választottak.

A kerecsensólyom (Falco cherrug) a madarak osztályának sólyomalakúak rendjéhez, azon belül a sólyomfélék családjához tartozó faj. Nagytestű ragadozómadár, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2000-ben az év madarává választotta. A világon veszélyeztetett, Magyarországon pedig fokozottan védett fajnak számít, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

A kerecsensólyom életmódja

A kerecsensólyom élőhelye a nyílt puszta, a tagolt, hegyvidéki területeket elkerüli. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet.

A kerecsensólyom előfordulása

A kerecsensólyom Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak Afrikába is. Magyarországon rendszeres fészkelőnek számít, az állomány egy része itt telel, egy része azonban novemberben délre vonul.

A kerecsensólyom táplálkozása

A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Mivel az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik, télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az idősebb kerecsensólymok a költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, például héjától, vércsétől veszik el a zsákmányukat.

A kerecsensólyom fajtái

A kerecsensólyomnak korábban több alfaját is meghatározták, de mára a természettudomány csak két alfajt ismer el. Ezek egyike Európában, Nyugat-Oroszországban a Jenyiszej folyótól és az Altaj-hegységtől keletre Kínáig és Észak-Mongóliáig honos. A másik alfaj Közép-Ázsia déli részein fordul elő.

A kerecsensólyom szaporodása

A kerecsensólyom általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Ez a madárfaj nem épít fészket, hanem az egerészölyv, a holló, a dolmányos varjú, esetenként pedig a parlagi sas, a rétisas, ritkán a fehér gólya, a szürke gém és a kárókatona elhagyott fészkeit foglalja el. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. A tojó már egyéves korában ivarérett, a hímek kétéves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.