Barát József családi gazdasága a Szolnok vármegyei Nagykörűben működik, a Tisza mentén, az Alföld közepén. A gazdálkodás összesen 5–6 hektárra terjed ki, amelyen hagyományos gyümölcstermesztést folytatnak. A gazdaság része egy ártéri gyümölcsös is, ahol ökológiai szemléletű, vegyszermentes termelésre törekednek, elsősorban almatermésűekkel, főként körtével, míg a mentett oldalon csonthéjas gyümölcsöket termesztenek. A cseresznye azonban különösen fontos szerepet tölt be a település életében, hiszen Nagykörűben generációk óta foglalkoznak vele, a termesztés története pedig mintegy kétszáz évre dokumentálható.

Itt működik a generációváltás: így csinálja a több száz hektáros borsodi gazda

Az Agrárszektor új cikksorozatában olyan magyar gazdálkodókat mutatunk be, akik saját történetükön keresztül adnak képet a hazai mezőgazdaság helyzetéről.

A gazdálkodó szerint az idei aszályos időszak olyan mértékű károkat okozott, amelyek után már a hagyomány fennmaradása sem vehető biztosra. A korábbi, 2022-es szárazság is komoly veszteségeket hozott, a mostani vízhiány pedig tovább súlyosbította a helyzetet. Az újonnan telepített fák közül rengeteg elpusztult, de a probléma már az idősebb állományt is elérte és a 20–30 éves fák között is vannak olyanok, amelyek kiszáradnak. Mivel a terület jelenleg nem öntözhető, a gazdasák lényegében ki vannak szolgáltatva az időjárásnak és a talaj vízkészletének.

Tragikus a helyzet, én nem szeretek túlozni, de most ezt kimondani sajnos abszolút nem túlzás

– fogalmazott Barát József.

Hozzátette, hogy egyelőre azt sem lehet tudni, a súlyosan károsodott fák mennyire tudnak majd tavasszal kihajtani, így a következő szezon kilátásai is bizonytalanok. A korábbi években az idősebb fák mélyre nyúló gyökérzete bizonyos védelmet jelentett a szárazsággal szemben. Most azonban a talajvíz olyan mélyre húzódhatott vissza, hogy ezek a gyökerek sem jutnak elegendő nedvességhez. Ez különösen aggasztó, hiszen a hagyományos gyümölcsösökben az idősebb állomány megőrzése mellett az új telepítések jelentik a folytatás lehetőségét. Ha mindkettő veszélybe kerül, a termelőknek nemcsak egy-egy rosszabb szezonnal, hanem a hosszú évek alatt felépített ültetvények elvesztésével is számolniuk kell.

A vízhiány hatása a termés minőségében is megmutatkozik. Barát József elmondása szerint a meggy termesztése Nagykörűben gyakorlatilag ellehetetlenült, a cseresznyénél pedig több minőségi probléma jelentkezik. A gyümölcs mérete nem megfelelő, megjelenhet rajta opálosság és poros bevonat is, így az áru összképe elmaradhat attól, amit a helyi termelőktől és a nagykörűi cseresznyétől korábban megszoktak a vásárlók. A településen termesztett nagykörűi cseresznye régi fajta, amely mára önálló fajtaként is ismertté vált. A gazdálkodó szerint megfelelő körülmények között ez a gyümölcs a legújabb fajtákkal is felveszi a versenyt, az idei időjárás azonban a minőségben is éreztette a hatását.

A településen a termesztés sajátossága, hogy nem egyetlen nagyvállalkozás vagy nagygazdaság köré szerveződik az ágazat, hanem sok helyi család foglalkozik gyümölcstermesztéssel. Ez egyszerre jelent előnyt és hátrányt. A helyi tudás, a hagyomány és a családi gazdálkodás erős alapot adhat a termelésnek, ugyanakkor egy nagyobb, összehangolt fejlesztés megvalósítása nehezebb, ha sok kisebb szereplőnek kell közös megoldást találnia. Az önkormányzat dolgozik azon, hogy a cseresznyés közelébe vizet lehessen juttatni, és a területek öntözhetővé váljanak. Egy ilyen beruházás azonban nem egyszerű feladat: a gyümölcsös kiterjedt, külterületi elhelyezkedése miatt jelentős fejlesztésre lenne szükség. Barát József szerint a víz biztosítása nélkül a termelők mozgástere rendkívül korlátozott, a jelenlegi helyzetben pedig a hagyományos ültetvények fennmaradása is bizonytalanná vált.

Úgy beütött a baj, hogy fel kellett számolnia állományát a magyar gazdának

Fejér megye déli részén, Cecén és környékén gazdálkodik Németh Gábor és családja, akik immár három generáció óta folytatják ezt a hivatást.

A gyümölcstermesztés másik komoly problémája a munkaerőhiány. A cseresznye frisspiaci értékesítésénél különösen fontos a gondos, kíméletes kézi szedés, hiszen a gyümölcs minőségét az is meghatározza, hogyan kerül le a fáról. Ehhez nem elég, ha valaki egyszerűen elvégzi a munkát, tapasztalat és odafigyelés is kell ahhoz, hogy a termés megfelelő állapotban jusson el a vásárlókhoz. Barát József úgy látja, hogy a mezőgazdaság munkaerőgondjai már tíz-tizenöt éve egyre erősebben jelentkeznek. A Kecskemét környékén tapasztalható iparosodás példáján keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéki munkaerő egyre több más ágazatban talál lehetőséget, miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma csökken. A gazdák emiatt sokszor kisebb területen termelnek, vagy visszafogják a tevékenységüket.

A változás nemcsak a termelés mennyiségére hat, hanem a magyar gyümölcskínálat sokszínűségét is veszélyezteti. A gazdálkodó személyes veszteségként éli meg, hogy a régi fajták közül egyre kevesebb marad meg a termesztésben, mert a néhány fával rendelkező családoknak is egyre nehezebb biztosítani a gondozáshoz szükséges munkát. Szerinte a helyi, családi gazdaságokra épülő nagykörűi modell éppen ebben jelenthetne előnyt, hogy a családok maguk szedik a saját gyümölcsüket, ismerik a fajtákat és tudják, hogyan kell a termést megfelelően kezelni.

Ez az előny azonban csak akkor érvényesülhet, ha a termelésnek van jövője. A munkaerő megtartása, a fiatalok bevonása és a hagyományos gyümölcstermesztés folytatása egyaránt nehezebbé válik, ha az ültetvények a vízhiány miatt sorra pusztulnak. A helyi tudás önmagában nem elegendő, ha a termelők nem tudják biztosítani a fák életben maradásához szükséges feltételeket. A gazda elmondta, hogy Nagykörűben az elmúlt másfél évtizedben a helyi termékekre, piacokra és rendezvényekre építve sikerült új lendületet adni a gazdálkodásnak. Barát József szerint a fiatalok közül is többen bekapcsolódtak a termelésbe, részben a fiatal gazdáknak szóló pályázati lehetőségeknek köszönhetően. A folyamat azonban a vízhiány miatt megtorpant. A gazdálkodó szerint a korábban elindult fejlődés folytatása most azon is múlik, hogy sikerül-e megoldást találni az aszályra.

Ki fogja ezt csinálni 5-10 év múlva? Durván visszaüthet a munkaerőhiány itthon

Míg gépkezelőt, traktorost még viszonylag könnyebb találni, a gulyások, állatgondozók utánpótlása egyre nehezebb.

A fiatalok számára nehéz hosszú távú terveket készíteni egy olyan ágazatban, ahol az újonnan telepített fák akár néhány év alatt elpusztulhatnak, és az idősebb ültetvények termőképessége is bizonytalanná válhat.

A magyar mezőgazdaság következő öt évéről Barát József nem tud derűlátóan beszélni. Szerinte a vízhiány megoldása az élelmiszerbiztonság, sőt a nemzetbiztonság szempontjából is kulcskérdés. Úgy látja, hogy miközben az Európai Unió egyre szigorúbb szabályokat támaszt a mezőgazdasággal szemben, nem lát hasonlóan határozott, átfogó fellépést a vízhiány kezelésére. A gazdálkodó a mezőgazdasági termékek minőségét és az élelmiszerbiztonságot érintő kereskedelmi kérdéseket is fontosnak tartja. Meglátása szerint miközben egyre nagyobb igény mutatkozik a jó minőségű, megfelelő beltartalmi értékű termékek iránt, a nemzetközi folyamatok és a gazdálkodókra nehezedő kihívások sokszor ellentétes irányba hatnak. A versenyképesség megőrzéséhez szerinte elkötelezett politikai döntésekre lenne szükség, ám ezek önmagukban sem elegendők, ha a termelés alapfeltétele, a víz továbbra sem áll rendelkezésre.

A legfontosabb mindenekelőtt, hogy amíg nincs elégséges víz a tájban, addig nincs értelme semmiről beszélni. Víz biztosítása nélkül nem lehet érdemi mezőgazdasági stratégiát építeni, és a gazdák rátermettsége sem ellensúlyozhatja a táj kiszáradását

– hangsúlyozta Barát József.