Érdemes elgondolkodni azon, hogy ne csak őshonos halak kerüljenek Magyarország természetes vizeibe - közölte Dérer István. 

Egyre világosabban látszik, hogy az éghajlatváltozásnak nagyon nagy vesztes halfajai vannak, gondolok elsősorban a csukára, ugyanakkor meg kell vizsgálni akár a tabuk ledöntésével is, hogy mit lehetne még telepíteni és hová, a szükséglet, az alkalmazkodóképesség, a kieső fajok kiváltásának igénye figyelembevételével. Lásd például az amurt, a csíkos sügért vagy a tokféléket.

Jelenleg a törvény szerint csak őshonos halfajok telepíthetők a természetes vizekbe, de Dérer szerint érdemes újragondolni ezt.

Látni kell, hogy a valós társadalmi érdek nem minden esetben azonos a természet-, és környezetvédelmi érdekkel, de e tevékenységet a társadalom finanszírozza. A szélsőségek, a felesleges korlátok, egyegy cél túlterjeszkedése mindig kerülendők, ezért kell és lehet is változtatni. Még egy gyors példa. Az amur egy - adott esetben halráccsal lezárt - csatornában tulajdonképpen egy karbantartó „gép”, és emellett nagytestű horgászhalként pedig kiváló horgászélményt okoz. A húsa gasztronómiailag is értékes, csak meg kell ismerni a helyes feldolgozást. A feleslegesnek ítélt korlátok felszámolása mellett azonban a MOHOSZ abban is partner, hogy jelöljünk ki olyan vizeket, ahol nincs érdemi halgazdálkodás, és ezek az eltűnőben lévő halfajok közösen őrzött mentsvárai lehetnek. Igen, itt a halőrzést és a gondozást szintén tudjuk biztosítani.